The Number Of The Bulls (BEFEJEZETT)

6. Fejezet: Monaco

-Isa.-szólt nekem Max.

-Igen?

-Daddys Crash jön hozzánk dedikálni.

-Mi?

-Valami tönkrement náluk és mivel nálunk viszonylag sok hely van, ezért átjön.-mondta ezt egy nem túl lelkes hangnemben.

-De ott van neki Mick.-néztem rá értetlenül.

-A családja vele van.

-Oh... Ha ezt tudom, hoztam volna öcséimet.

-Én meg az egész családomat.

-Max, kérlek ne csinálj baromságot.-mondtam ezt komolyan.

-Ha nem provokál.

-Max.-néztem rá komolyan.

-Jó...

Mazepin belépett hozzánk egy kartondoboznyi sapkával.

-Sziasztok.-köszönt.

-Hali.

-Szia. A sarokba tudsz ülni.-mondtam.

-Köszi.-mondta és leült a sarokba. 

Ahol elkezdte dedikálni a sapkákat. Ennek még vannak rajongói vagy csak Steiner ezt a feladatot adta neki, hogy addig se csináljon balhét? Mindegy, hiszen ennél sokkal rosszabbra számítottam, őszintén szólva. Ránéztem Maxre, aki látszólag ugyanezt állapította meg magában. Mi is neki álltunk dedikálni.

Lassan eltelt egy óra és mindegyikünk végzett.

-Isa, kérlek legközelebbi alkalomkor engedj el.-mondta ezt egy nagyon lenéző hangnemben.

-Mazepin, ugye tudod, hogy Isa miattad került kórházba?!-vonta felelőségre.-Meg amúgy is, még mindig nem hallottuk azt a "bocs Isa, hogy megtörtént a baleset" mondatot! -emelte fel a hangerejét. A levegő hirtelen sokkal feszültebb lett.

-Ő nem hagyott elég helyet!-mutatott rám Nikita. Max felállt mellőlem. Ökölbe szorította a kezét.

-Fiúk, elég! Megtörtént? Megtörtént. Majd legközelebb jobban figyelek rád és a helyeidre Daddys Crash.-mondtam nyugodtan és abban reménykedve, hogy hátha Max is lenyugszik attól, hogy én nyugodt vagyok. Az öklére néztem és láttam, hogy az ujjai elfehéredtek.

-Ajánlom is.-mondta és ezzel kiment a sapkáival együtt. Max az ajtóhoz ugrott egyből, és ezzel a mozdulatával feldöntötte a székét.

-Én kinyírom most már!-üvöltötte el magát. Megfogtam a csuklóját és visszarántottam, mielőtt utána mehetett volna.-Isa, engedj el!-emelte fel még jobban a hangját.

-Max, most ne légy Max Verstappen!-néztem rá meredten, miközben vadul gesztikuláltam a kezeimmel.

-De én Max Verstappen vagyok!-kiabálta ingerülten.

-Ha kinyírod, én nyírlak ki!-emeltem fel én is a hangomat.

-Megéri.-mondta eltűnődve. Csak tudnám, hogy ilyenkor mi játszódik le a fejében.

-Téged rúgtak már tökön hátulról?!

-Nem. Még nem.

-Képes vagyok rá!

-Ezt valahonnan gondoltam.-az ökölbe szorított kezét lassan visszaengedte, majd azzal megfogta az ajtó kilincsét.

-Na de, most leülünk Fifázni, csak hogy ne öld meg Mazepint.

-Azzal csak jobban felcseszem magam!

-Akkor "Én kicsi pónimat" fogunk nézni vagy bánom is én, hogy mit!