The Number Of The Bulls (BEFEJEZETT)

26. Fejezet: Hasselt

*Január 30. 12:57*

-Max, biztos jó leszek így?

-Tuti. De amúgy miért izgulsz? Apámmal és Victoriaval már találkoztál.-mosolygot rám Max, miközben befordult egy utcába.

-Tudom, csak azért még is csak most fogok találkozni a nagyobb Verstappen famíliával.

-Nem lesz semmi baj és nyugi, nekünk nincs Jürgenünk.-erre hangosan felnevettem.

-Ez szerintem csak neked megnyugvás.-mondtam kuncogva.

-Megérkeztünk amúgy.-kinéztem az ablakon és egy egész otthonos ház fogadott minket. 

Tipikus belgiumi családi ház állt előttünk. Téglafallal, fehér ablakokkal és egy szürke tetővel, ezt onnan tudtam megítélni, hogy a hó egy kis részéről leolvadt. Kiszálltunk a kocsiból, a csomagtartóból elővettük a táskáinkat és elindultunk be. Max előttem kinyitotta az ajtót és beengedett maga előtt, majd ő is belépett.

-Megérkeztünk!-kiáltotta.

Az orromat megcsapta a most készülő ebéd illata.

-A konyhában!-kiáltotta Max anyukája.

Levettük a cipőnket és Max felrakta a kabátomat a fogasra. Bementünk a konyhába, ahol Max anyukája éppen a levest kavargatta.

-Uuu... Mi jót főzöl?-kérdezte egyből Max.

-Sophie vagyok.-megölelt engem.

-Isa.-mosolyogtam rá.

Eközben Max belenézett a fazékba.

-Aaaah paradicsomleves.-mondta csillogó szemekkel.

-Ha belefolyik a nyálad, édes kisfiam...-szólt rá az anyukája.

Max azonnal ellépett a fazéktól és kitört belőlem a nevetés.

-Ugye Max tényleg a te kedvencedet mondta?-nézett rám.

-Mit mondott?-kérdeztem.

-Édes-savanyú csirkét, rizzsel.

-Akkor igazat mondott.

-Csak egyszer hazudtam, mert nem akartam, hogy olyan kaját csinálj, amit talán csak ketten eszünk meg.-védekezett Max.

-Na menjetek fel és pakoljatok le, Max te pedig mutasd meg a taktikai pontokat Isa-nak.

-Értettem.-mondta Max.

Felmentünk a szobájába, ami egy szimpla egyszerű szoba volt. Az ágyán ott ült egy oroszlán plüss és az ajtó mellett egy hatalmas térkép lógott le a falról, aminek az alján apró polaroid fényképek jelezték, hogy hol volt már. Ezeknek többsége valamilyen versenyhelyszínen készült. Az ággyal szemben egy TV volt.

-Tetszik az oroszlánod.

-Köszi. Ide tudsz pakolni.-mondta és kihúzott nekem két hatalmas fiókot.

Miután kipakoltunk a kezembe vettem a tegnap este sütött, nutellás muffinokkal teli dobozt. Max körbevezetett és lementünk a konyhába.

-Az ott milyen süti?-kérdezte Sophie.-Az ebédlőasztalra teheted.

-Nuttelás muffin, tegnap este csináltam Max segítségével.-mondtam és leraktam a dobozt, majd visszamentem a konyhába.

-Nem nyúltam a sütőhöz!-tette a szívére a kezét Max és felkuncogtam.

-Max pánikolt amikor beraktam és kivettem a forró sütőből.

-Csupasz kézzel belenyúltál, hogy megnézd a hőfokot. Csupasz kézzel!