The Number Of The Bulls (BEFEJEZETT)

25. Fejezet: Erding

*Január 13. 12:07*

Nézegetem a közösségi médiát és egyre több olyan fan postot látok, ahol azt taglalják, hogy Max mennyivel boldogabb mellettem, illetve milyen jó hatással vagyok rá. Bárcsak igaz lenne az a része, hogy boldogabb mellettem. De a valóság az, hogy csak több lett a RB kontent. Bár aztán ki tudja lehet, hogy tényleg boldogabb. De az tuti, hogy idén azért moderálja magát, mert kezd megkomolyodni interjú szinten és én visszafogom, ha úgy alakul. Elkezdtem videót vágni és megcsörrent a telefonom. Felkaptam a fejemet a Still Swingin-re. Furcsa mit akar tőlem ilyenkor Max? Hiszen elméletileg ő most a családjával van és az évzáró meetingen kijelentette, hogy ő a januári időszak nagy részét a családjával és a barátaival fogja tölteni.

-Szia.-köszöntem.

-Szia Isa.-köszönt és tisztán hallottam a kocsi motorbúgását. Vajon hol tévedt el, hogy engem hív?

-Hallom úton vagy.

-Aha, egy gyors kérdésem lenne.

-Mi lenne az?-kérdeztem.

-Otthon vagy?-ez a kérdés eléggé meglepett engem.

-Miért ne lennék otthon?-kérdeztem értetlenül.

-Mit tudom én!

-A kérdésedre válaszolva, igen otthon vagyok.

-Akkor néz ki az utcára nyíló ablakon.-mondta rejtélyesen.

-Jézusom Max...-mondtam és megfogtam a fejem.

Felálltam a székemből, az ablakhoz léptem, elhúztam a függönyt és kinéztem. A kerítés előtt ott állt egy szürke Aston Martin és a volán mögül Max integetett.

-Hali.-mondta.

Kinyomtam a telefont, gyorsan előkerestem a kapu távirányítóját és beengedtem Maxet. Lerohantam és a fogasról leszedtem egy kabátot, belebújtam a cipőmbe, miközben felvettem a kabátot és kifutottam Maxhez, aki beállt az udvar közepére. Kiszállt a kocsiból és a csomagtartóhoz lépett.

-Max, te gyökér!-mondtam a fejemet fogva, majd beletúrtam a hajamba.

-Csak valamit be akarok neked vallani.-nézett a szemembe.

-És ezért leutaztál idáig.-mondtam hitetlenkedve, miközben kivette a bőröndjét a kocsiból.

-Igen, mert ezt nem lehet telefonon megbeszélni.-mondta komolyan.

-Akkor Max, miről is akarsz beszélni?-széttártam a karjaimat.

A csomagtartóból elővett egy csokor ázsiai liliomot és a kezembe adta.

-Szeretlek Isabelle Rubenstein. Már az első pillanattól fogva.-nézett mélyen a szemembe.

-Max...-elém állt és hosszasan megcsókolt. Szenvedéllyel túl fűtött csók volt ez, mit ne mondjak, jól csinálja. Lassan elváltunk egymástól.

-Most jön az, hogy rohadjak meg, mert nem szeretsz viszont vagy már találtál magadnak valakit.-suttogta szomorúan.

-Nem erről van szó! Én is szerelmes vagyok beléd.-Max szeme felcsillant.- Csak... Mindkettőnknek van egy karrierje. Nem akarom, hogy emiatt romba döntsem a te életedet.-vakartam a tarkómat.