Marvel egypercesek

Bucky x Reader

(T/N) = Te neved

Idegesen trappoltam fel a szobámba, amit még az érkezésemkor kaptam Tonyéktól.
-Mi történt? - dugta be a fejét Bucky a szobámba.
-Tony rákötelezett, hogy ott kell lennem a bulin amit rendez - terültem el a nagy franciágyamon. Buck lassan kitárta az ajtót, és belépett rajta, majd becsukta maga mögött.
-Szerintem mindenki rá van kötelezve az egészre. Mondtam neki, hogy nem megyek, erre csak elkezdte sorolni az okokat, hogy miért kéne elmennem. Felhozta azt a napot amikor tudod mit tettem a szüleivel - kezdte el harapdálni az ajkát.
-Hé, Buck. Az nem a te hibád volt. Irányítottak, és engem ha irányítanának akkor nem tudnék ellenállni - keltem fel, és sétáltam oda hozzá. Kezeim közé fogtam az arcát, és nagy nehezen, de egy puszit nyomtam a homlokára.
-T/N gyere! El kell készülnünk a buliig - rontott be Wanda az ajtón. Ahogy meglátott minket Buckyval, egy pimasz mosolyt öltött fel magára.-Vagy ha ti máshogy készültök rá.-nevette el magát.
-Menjünk. Majd a bulin talákozunk.-pillantottam rá egy mosollyal, amit viszonzott.

-De Nat! Ez nagyon rövid, és túlságosan is kivágott - húztam lejjebb a ruhát, de feleslegesen mert ha felálltam akkor ugyanúgy az eredeti formájában lehetett látni.
-Brutálisan nézel ki benne. Bucky le sem fogja tudni venni rólad a szemét - kuncogta el magát.
-Hoppá T/N! A Tél Katonája az eseted? Pedig én előbb néztem volna ki belőled, hogy a vajszívű Amerika Kapitánnyal állsz össze, nem a rideg Buckyval - nevetett,miközben ruhát választott magának.
-Megnyugodhatsz Nat, meghagyom neked Rogerst. Bannerrel együtt - néztünk össze Wandával, majd megállíthatatlanul kitört belőlünk a nevetés. Akárhányszor ránéztünk Natasha paradicsomvörös fejére, nem bírtuk ki, hogy ne kezdjünk el nevetni.
-Elég lesz. Inkább segítsetek, hogy Banner vagy Rogers? Mindketten elhívtak a buliba, hogy velük legyek - ült le az ágyára egy nagyot fújva.
-Szerintem egyiknek se mondj semmit. Az a parti közben kialakul, hogy kivel érzed magad jobban - vontam vállat, Wanda pedig egyetértően bólogatott. Ezután már csak kivasaltam Natasha haját, a Maximoff ikernek pedig begöndörítettem. A sajátomat is vasaltam, mert amúgy is hullámos a hajam és nem igazán tetszik.

Hallottuk a zsivajt majd a zenét, még elvégeztük az utolsó simításokat, és végül felvettem Natasha fekete kivágott és rövid ruháját. Igazából nagyon szép, meg minden csak sokat mutat. Lementünk a lépcsőn és elindultunk a bár felé. A szemeimmel kerestem, hogy hol vannak a srácok, hogy hol van Bucky.
-Szerintetek bejövök Bucknak? - fordultam a hirtelen kérdésemmel hozzájuk.
-Igen - válaszolták szinkronban. - Mert veled egyeltalán nem rideg. Ha veled van, látni őt mosolyogni, nagyon jó hatással vagy rá - magyarázta Wanda, majd beleivott az italába.
-Natasha, keversz valamit nekem is? - néztem rá egy mosollyal. Csak bólintott és elkezdett italokat összekeverni, de a végeredmény nagyon erős lett. Pont ez kellett nekem. Mindenfélét kevert nekem, én meg már rég nem éreztem magam józannak, de tudatomnál voltam annyira, hogy elmenjek táncolni. Már nagyon jól éreztem magam, mikor valaki mögém állt és kezeit a derekamra helyezte majd igazodott a mozgásomhoz. Fejemet vállának döntöttem, majd megéreztem az illatát.
-Bucky? - kérdeztem rá.
-Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe.
-Te se nézel ki rosszul - kuncogtam.
-Részeg vagy? - kérdezte, majd megfordított a karjaiban.
-Annyira azért nem. Te is ittál, nem? - döntöm oldalra a fejem.
-Dehogynem. Csak nem annyit mint te - nevette el magát. Imádom, amikor nevet annyira aranyos.
-Többet kellene mosolyognod és nevetned. Nagyon aranyos vagy - indultam el a pulthoz.
-Csak te vagy a mosolyom oka - ült le mellém.
-Szerintem több okod is van a mosolyra. Vannak barátaid, egy luxus helyen élsz, és nagyon cuki vagyok amikor mosolyogsz - néztem rá, mire egy mosoly kúszott ajkaira.
-Hány óra van? - ittam meg az utolsó kortyot az italomból.
-Hajnali fél öt. Szerintem én megyek, mert fáradt vagyok - indult el a lépcsők felé.
-Nem fogsz lerázni. Én is fáradt vagyok - sétáltam mellé, és rákulcsoltam a kezem az övére.
-Nem is akartalak. Rossz kezemet fogod - emelte fel az összekulcsolt kezeinket, a metál kezét fogtam meg.
-Nincs olyan, hogy rossz kéz. Mindkettőt szeretem - értünk fel az emeletre.
-Hát akkor jó éjt - engedte el a kezem, és benyitott a szobájába. Csak arra nem szamított, hogy én is jövök.
-Adsz egy pólót meg alsót? - nem válaszolt csak ott állt nagyokat pislogva. - Akkor keresek én - morogtam és neki álltam kinyitogatni a szekrényeket. Mikor az egyik fiókot akartam kihúzni, egy kéz jelent meg és visszatolta. Kihúzott egy másik fiókot, onnan kivett egy alsót, a szekrényből meg egy fekete pólót, és a kezembe adta.
-Köszönöm - indultam be a fürdőszobájába, és gyorsan átöltöztem. Úgy voltam vele, hogy inkább holnap lezuhanyzok, mint most, mikor hulla fáradt vagyok, és Buckyval fogok aludni. Mire visszaértem csak egy egyszerű melegítőben feküdt miközben a plafont nézte. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót moyolyogva fürkészett, mire csak bemásztam mellé az ágyba, csak nem feküdtem mellé. Felé hajoltam és mélyen belenéztem a szemeibe. Megszakította a szemkontaktust azzal, hogy lepillantott az ajkaimra.
-Mire vársz?-kérdeztem suttogva, mire felült, és ölébe húzott.
-Szeretlek, T/N - mondta, majd megcsókolt. Egyből viszonoztam, majd bele túrtam selymes hajába. Már nagyon rég vártam erre, talán azóta, hogy egyszer a csapattal elmentünk túrázni, és először láttam mosolyogni. Ott szerettem belé.
-Menjünk aludni - mondta, miután elváltunk egymástól.
-Én is szeretlek Bucky - bújtam oda hozzá, miután betakarta magunkat. - Most akkor együtt vagyunk?-kérdeztem egy kis idő múlva.
-Szerintem igen - nevette el magát. Csak elmosolyodtam majd elnyomott az álom.

Reggel valaki berontott, mire Bucky még szorosabban ölelt magához. Minden nap így akarok már kelni. Mondjuk nem ilyen fejfájással, de a karjaiban akarok felkelni.
-Hé, Buck nem tudod hol van T/... - Tony nem fejezte be a nevem kimondasát, mert valószínűleg realizálta, hogy itt fekszek Bucky mellett. - Srácok siessetek! - kiáltott ki a folyosóra. Körülbelül két perc alatt az összes bosszúálló - persze rajtunk kívül - az ajtóban állt.
-Végre összejöttetek? - szólalt meg Natasha és Steve egyszerre. Egymásra néztek és mindketten zavarba jöttek. Úgy néz ki Natasha döntött.
-Mint láthatjátok, igen - nevette el magát Bucky, mire elmosolyodtam. - Csak valaki tegnap eléggé lerészegedett, ezért haldoklik - nevetett még jobban, majd egy puszit nyomott a fejemre. - Jó lenne, ha nem bámulnátok minket. Mindjárt megyünk - magyarázta, mire mindenki eltűnt onnan.
-Jó reggelt, Bucky - mormogtam.
-Jó reggelt, T/N. Hogy aludtál? - ültetett fel.
-Minden nap ilyen jól szeretnék aludni - odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.
-Akkor szerencse, hogy többet nem engedem, hogy egyedül aludj - kuncogott. - Öltözzünk és menjünk le, mert tuti, hogy kibeszélnek minket - mosolygott, mire csak elnevettem magam. Soha nem voltam ennyire boldog.

Remélem tetszett nektek👁️👁️❤️
-papichulo