Marvel egypercesek

Steve Rogers x Reader

Dühösen mentem fel Natashához, és kopogás nélkül rontottam be hozzá.
-Nat! Én ezt nem hiszem el, komolyan. Azt mondja, hogy nincs senkije erre már hetek óta azzal a Sharonnal kávézgat. Nemrég meg bejelentette, hogy nemsokára ide fog jönni az a cafka - járkáltam fel és alá legjobb barátnőm szobájában.
-De lehet, hogy csak barátok. Te is elszoktál menni Sammel kajálni még sem vagytok együtt - sóhajtott unottan. Már hetek óta jövök fel így hozzá, szóval már biztos unja.
-De mi nem nevetgélünk romantikusan, és nem nézünk egymásra úgy, mint akik mindjárt elolvadnak. Inkább megyek le edzeni, ha megjön, felesleges szólni, nem fogok felmenni - mentem ki Nat lakrészéből és átementem a sajátomba. Gyorsan átöltöztem, nem is figyeltem mit veszek fel, csak akkor tűnt fel, hogy Steve pólóját vettem fel. Még körülbelül két hónapja nálam hagyta, hogy tartsam meg, szóval akkor most ebben kell edzenem, mert én biztos fel nem megyek átöltözni. Betekertem a kezem, és ütni kezdtem a boxzsákot.

A negyedik zsákot tettem fel, és kezdtem volna püfölni, amikor valaki megfogta a vállam.
-Gyere fel itt van Sharon. Steve azt szeretné, hogy megismerd - hallottam meg Bucky hangját. Válasz nélkül öleltem őt meg. - Mi a baj T/N?-ölelt vissza.
-Sharon a bajom. Steve nagyon vak, vagy csak nem érdekli, hogy mennyire bele szerettem. Menthetetlenül beleestem, Buck.-sóhajtottam.
-Gyere fel így. Jól áll a pólója, és érdekel a reakciója is. Téged nem? - mosolyodott el, miután eleresztettük egymást.
-Jó ötlet. Induljunk - elrendeztem az arcvonásaimat, és a tipikus bunkó arckifejezésemmel mentünk fel.
-Sziasztok - biccentettem, majd a konyhába mentem és engedtem magamnak egy pohár vizet. Rájuk néztem és Steve egy kicsit le volt sokkolva. - T/N vagyok - néztem futólagosan Sharonra, majd visszamentem edzeni. Kinek van kedve bámulni azt a rusnya fejét?

Körülbelül három óra telt el mikor úgy gondoltam, hogy elég volt ez a nyolc zsák amit levertem. Szóval felmentem lezuhanyoztam és átöltöztem. Hallottam lentről, hogy mindenki elköszön attól a nőszemélytől. Odamentem az ablakomhoz és onnan bámultam kifelé. Csak arra még én sem számítottam, hogy az ablakom alá parkolt. Így páholyból nézhettem végig, ahogy az a cafka lesmárolja Stevet. Itt szakadt nálam el minden, és hangos zokogásban törtem ki. Nem is telt el sok idő de Natasha, Sam és Bucky már körülöttem ültek, és próbáltak vigasztalni.
-Mi történt? - ölelt magához Nat.
-Lesmárolta - tartottam vissza a levegőt, hogy ki tudjam mondani. A könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomon.
-Megnyugodhatsz, mindenki utálja - nevette el magát Sam ami belőlem is kicsikart egy apró mosolyt.
-Ha kell, akkor éjjel-nappal veled leszek ha úgy jobb lenne - ölelt magához most Buck. Csak bólogattam, hogy ne menjen el. Ő áll hozzám a legközelebb a srácok közül Samen kívül, szóval eszemben sincs nemet mondani, főleg, hogy most szükségem van rá.

Este, mikor Bucky lelépett fürödni kopogtak az ajtómon.
-Gyere - szóltam hangosan.
-Mi a baj, T/N? Egész nap alig láttalak - jött be Steve.
-Menj ki - szóltam rá először nyugodtan.
-De T/N, ha bármi van itt vagyok. Tudunk róla beszélni - jött még közelebb.
-Steve, menj ki - szóltam rá ingerültebben.
-Miért nem engeded, hogy segítsek? - nézett rám aggodalmasan.
-Steve, menj ki és hagyj békén - kiabáltam rá, amivel nem csak őt de magamat is megleptem. A könnyeim kezdtek újra felszínre törni, de miatta visszatartottam.
-Komolyan menj ki, Steve - jött meg végre Bucky. Csak a szokásos szett volt rajta, egy póló és egy melegítő.
-De miért? Talán együtt vagytok?-komolyodott el a tekintete.
-Nem, nem vagyunk együtt, és nem is leszünk. Csak filmet akarunk nézni, aztán aludni. És mint láthatod, most nincs szüksége rád.-sóhajtott.
-Akkor rendben. Holnap találkozunk - mosolyodott el és kiment a szobából. Ahogy Buck becsukta utána az ajtót elsírtam magam. Borzalmasan rossz érzés, hogy mással boldog és nem velem.
-Shh.. Nyugodj meg. Hunyd le a szemed, és képzeld el, hogy egy virágos réten vagy és a naplementét nézed. Csak te vagy ott és senki más, mosolyogsz, mert nem láttál még olyan gyönyörű naplementét - azt csináltam amit mondott és elaludtam. Ez az ember az őrangyalom.