Marvel egypercesek

Pietro Maximoff x Reader

Fáradtan és lassan sétáltam fel a szobámba, és dőltem le az ágyra. Kegyetlenül fáj mindenem, rám döntöttek egy épületet, és nem sikerült se elfutnom, se megtartanom a betondarabokat az erőmmel. Lehunytam a szemeimet és mozdulatlanul feküdtem az ágyon körülbelül tizenöt percig. Éreztem, hogy megfúj a szél, vagyis ezt hittem, de az ablak csukva volt. Ezer százalék. Kinyitottam a szememet, és kaptam egy kisebb szívrohamot. Erre kaptam egy puszit arcomra a legjobb barátomtól.
-Szia, Pietro. Mit keresel itt? - nyomtam a bal tenyerem az arcába és lenyomtam a jobb oldalamra.
-Szia T/N. Én is örülök, hogy látlak. Köszönöm jól vagyk, és te? Csak jöttelek megnézni, mert nézni is rossz volt ahogy felbaktatsz a lépcsőn - sóhajtott és felkönyökölt felém fordulva. Annyira édes, komolyan annyira szeretem csak ő ezt nem tudja.
-Örülök, hogy látlak. Nagyon rosszul vagyok, de nem akarom Tonyt zavarni a bajaimmal, hogy mim fáj meg hasonlók - hunytam le a szemeim egy pillanatra. De mire kinyitottam már a laborban voltam, Tony pedig készült megvizsgálni Bruce-val együtt.
-Srácok komolyan nincs erre szükség, ha van jobb dolgotok - próbáltam ülő helyzetbe tornázni magam, de mindenem fájt, így esélytelennek bizonyult.
-Ülni sem tudsz, és az egészséged mindennél fontosabb. Ha Natasha lennél akkor is ugyanígy reagálnánk. Szóval nyugodtan feküdj, ha pedig meg kéne fordulnod, Pietro megoldja. Rendben? - kérdezte Bruce.
-Legyen - sóhajtottam, mire mindenféle vizsgálatot elvégeztek, meg nem tudom mit csináltak, mert nem értek hozzá.
-Megvagyunk. T/N minimum egy hétig pihentetned kell a tested és az erőd. Minimális mozgás annyi, hogy fürdesz, lejössz enni, kontrollra Pietro fog hozni, meg a létszükséges dolgokat csinláhatsz csak. Regenerálodnod kell mindenféle értelemben - nézett rám szigorúan Tony.
-Megértettem. Pietro segítenél? - néztem rá félénken.
-Ezer örömmel, kisasszony - mosolyodott el, és a karjaiba kapva egy pislantottam és fent is voltunk a szobámban.
-Köszönöm. Szerintem alszok egy kicsit, mert végem van - fordultam meg.
-Szerintem én is - mászott be mellém az ágyba, és magához húzott.
-Jó éjt Pietro - jöttem zavarba közelségétől. Még sosem aludtunk együtt pedig, ő áll hozzám a legközelebb ikertestvére, Wanda mellett.
-Jó éjt, hercegnőm - suttogta, miután ezt kimondta csak lehunytam a szemeimet és lassan el is aludtam.

Reggel ölelő karok között ébredtem, és ahogy megéreztem a menta illatot, tudtam, hogy Pietro karjai között vagyok. Eszemben sem volt elmozdulni, inkább csak élveztem, hogy mellettem van. Elkezdte nyitogatni a szemeit, és akkor megszólalt az ébredés utáni hangján. Azt hittem meghalok, annyira jó hangja van amúgy is de most még rekedtes is.
-Jó reggelt, hercegnő. Mióta vagy fent? - kérdezte kómásan.
-Talán egy öt vagy tíz perce. Nem akartalak felkelteni ezért inkább nem is mozdultam. Nehogy még a végén leüss, mert azt hiszed ellenség vagyok - kuncogtam.
-Téged sosem tudnálak bántani T/N. A vanília illat elárul - mosolyodott el álmosan.
-Téged pedig a menta - bújtam még jobban hozzá, ha lehetséges volt.
-Nem is tudtam, hogy bújós vagy - motyogta.
-Zavar? - húzodtam volna el, de nem engedte.
-Dehogyis. Csak ha tudtam volna, akkor már előbb is aludtam volna veled - nyomott egy puszit a hajamba. Hirtelen nagyon meleg lett a szobában, és égett a fejem is.
-Nem megyünk le enni valamit? Meg akkor kávét is ihatnánk - kérdeztem.
-Hm.. Egy romantikus együtt alvás után, egy romantikus reggeli. Benne vagyok - kelt fel, és a akarjaiba véve levitt a konyhába, és nekiállt reggelit csinálni. Én még mindig a kijelentését emésztem. Romantikus együtt alvás, romantikus reggeli. Lehetséges volna, hogy ugyanazt érzi amit én? Vagy csak nem akar megbántani?
-Mindjárt jövök, elmegyek vécére - bólintott majd csinálta tovább, a palacsintát? Palacsintát csinál, tökéletes pasi én mondom. Mondjuk nem vagyunk együtt meg semmi, de attól még tökéletes. Elintéztem a vécét, majd Wanda szobájához menve bekopogtam és benyitottam.
-Szia T/N. Hogy vagy? Mi újság? - kérdezgetett.
-Jó reggelt Wanda. Köszi már jobban, Pietro palacsintát süt reggelire - mondtam, mire elvigyorodott.
-Az finom, de menj vissza, biztos vár rád - tolt ki az ajtón majd becsukta előttem. Ez nagyon fura volt. Visszamentem a konyhába, és leültem vissza a pulthoz. A lábaimnak elég is volt ennyi mozgás, azok fájnak a legjobban.
-Hogy állsz?-támasztottam meg az államat a tenyeremben.
-Kész is vagyok - csúsztatta elém a tanyért.
-Köszönöm, gyere te is egyél. Majd együtt elpakolunk - mosolyogtam rá mire csúnyán nézett rám, és bepakolta a koszos cuccokat a mosogatógépbe.
-Most már eszek veled - ült le mellém és a villámmal kapott be egy falatot. Majd a másikat a számhoz emelte. Rettentően zavarba jöttem, de mindenesetre megettem azt a falatot.
-Figyelj T/N. Szerintem itt az ideje, hogy tisztázzunk valamit. Én már egy jó ideje nem csak barátként tekintek rád, hanem beléd szerettem, te vagy a boldogságom, érted? Nem tudom mi lenne velem nélküled T/N. Szeretlek, hercegnőm - mosolyog rám.
-Én is szeretlek téged Pietro - csókoltam meg.
-Leszel a barátnőm? - nézett rám boci szemekkel.
-Akkor is igent mondanék ha nem néznél boci szemekkel - nevettem el magam és megpusziltam az arcát.
-Na nem, ezzel nem érem be - nézett rám és megcsókolt.
-Megyünk filmezni? - kérdeztem miután megettem az utolsó falatot.
-Persze - kapott fel és pár tizedmásodperc alatt már az ágyamban feküdtünk.
-Ezt sose fogom megszokni - nevettem és felnyitottam a tévét, azon belül megnyitottam a netflixet és elindítottam az Árnyvadászok sorozatot.
-Lehet el fogok aludni melletted - szólalt meg a barátom.
-Lehet, hogy én is - kuncogtam. Megnéztük az első három részt talán, aztán mindketten bealudtunk. Végre megkaptam azt, akit igazán akartam. Mérhetetlenül boldog vagyok vele.

Remélem tetszett nektek👁️👁️❤️
-papichulo