Marvel egypercesek

Peter Parker x Reader

T/N - Te neved

-Segítened kell! – tépte fel a szobám ajtaját Peter, én pedig majdnem hátraborultam a székemmel.
-Baj van? – kérdeztem rémülten.
-Kell valami ruha ma estére – kezdett magyarázni, mire én csak összeráncoltam a szemöldökömet. – Tudod, Tony és Pepper évfordulós bulija – mondta, én pedig egyből a fejemhez kaptam, mert teljesen megfeledkeztem róla.
-Jó, miben gondolkodtál?
-Gyere, mutatom – tessékelt ki az ajtón, át a lakrészébe. Az ágyára gondosan ki voltak terítve a variációk, amiket elképzelt.
-Ez semmiképp, nem Griffendéles bulira készülsz – emeltem fel egy fekete öltönyt, vörös-arany csíkos nyakkendővel. – Ez túl rikító, rád tereli a figyelmet – vettem el egy világoskék öltönyt is. – Ha bízol bennem, egy sima fekete öltönyt veszel fel, fehér inggel és fekete nyakkendővel. Tudom, egyszerű, de néha az egyszerű és megszokott a legjobb választás.
-Mihez is kezdenék nélküled... – nyomott puszit a fejem búbjára, amitől kissé elpirultam. Hiába, egy ideje többet érzek iránta, mint kellene.

A buli hatkor kezdődik, van még egy kevés időm – gondoltam magamban, miközben a szekrényem előtt állva kerestem az elképzelt ruhát. A választásom egy teljesen fekete, combközépig érő ruhára esett. Felvettem a ruhámat, a telefonom képernyőjén pedig Nat feje jelent meg.
-Hola – szóltam a telefonba.
-Az olasz ,,buongiorno" után ezen már nem érdemes meglepődnöm. Gyere át – mondta, majd kinyomott.
Átmentem Nat lakrészébe, ahol ő a sminkasztala előtt ült szempillaspirállal a kezében, Wanda pedig az ágyon feküdt és az erejével játszott, ahogy szokta.
-Gyere T/N – vett észre Nat azonnal a tükörben.
-Te jó ég T/N, gyönyörű vagy – ült fel az ágyon Wanda.
-Köszi – néztem rá kissé zavartan, becsuktam magam mögött az ajtót, majd lehuppantam az ágyra. – Nat, tudnál segíteni egy kicsit sminkelni? Tudod, hogy nem értek hozzá.
-Persze, 2 perc és kész vagyok az enyémmel – ahogy kész lett, odaültem a székre, ő pedig hozzá is látott. Őszintén szólva fogalmam sincs arról, hogy miket kent az arcomra, a végeredmény nagyon jó lett. Csak egy kis laza smink, a szememet kiemelte, a többi csak közelről látszott. – Na, és mi van veled és Parkerrel?
-Mi lenne? Peter nem tudja, hogy szeretem és ez így van rendjén.
-El kéne neki mondanod – szólt Wanda.
-Dehogy, addig jó, ameddig nem tudja, mert azután minden kínos lenne, mivel visszautasítana.
-Hülye vagy, dehogy utasítana vissza.
-Erről nem nyitok vitát – tettem fel a kezemet. – Az a mottóm, hogy „no juegues con fuego", ami azt jelenti, hogy-
-Hogy ne játssz a tűzzel. Hallottuk már – vágott közbe Nat és Wanda.

Lesétáltam a lépcsőn, ahol a többiek beszélgettek.
-T/N! Te jó ég, káprázatos vagy – lépett felém Rhodey bácsi.
-Köszönöm – mosolyogtam a keresztapámra. Bár ő beszélt, sajnos képtelen voltam figyelni arra amit mondott, mert valami, vagyis inkább valaki elterelte a figyelmemet. Számítottam rá, hogy baromi jól fog állni neki az öltöny, de azzal nem számoltam, hogy az a kevés smink a fejemen nem fogja eltakarni az arcom paradicsomvörös árnyalatát. Teljesen filmbeillőn sétált le a lépcsőn.
-T/N, gyönyörű vagy! – ölelt meg mosolyogva Peter.
-Te is jól nézel ki – tűrtem egy tincset zavartan a fülem mögé. A beszélgetésnek annyi volt, egyszerűen a másik fél megdicsérése után meghalt, de szerencsére jött Bucky és Steve, és kitessékeltek minket az ideiglenesen felállított színpad elé, Steve pedig a színpad lépcsőjéhez vezette Petert.
-Csak nem gáz volt? – kérdezte gúnyosan Buck.
-Ahj, ne is beszéljünk róla, a legjobbkor jöttetek.
-Tudom – mosolygott pimaszul. A következő pillanatban Peter jelent meg a mikrofon előtt az emelvényen, ugyanis ő mondta a nyitóbeszédet. Szegény kissé meg volt szeppenve, amit nem csodálok, mert rengetegen voltak, akiknek a nagy részét én sem ismerem. Ahogy Peter lejött a színpadról, Happy jelent meg, és beszélni kezdett, amit egyáltalán nem fogott rövidre. Peter időközben megállt mellettem és a nyakamba borult.
-Borzalmas volt – sóhajtott.
-Ugyan, dehogy, ne aggódj – kezdtem simogatni a fejét. Annyira aranyos volt, hogy egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak.
-Annyira örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem ihat – nevette el magát. – Legalább nem csak én leszek józan.
-Hát, ha tehetném, se innék. Azt meghagyom apának – húztam széles vigyorra a számat, ugyanis abban a pillanatban Happy és apa helyet cseréltek, most ő volt a színpadon.
-Oh, Mr. Stark van a színpadon – kezdett mutogatni az emelvény felé vigyorogva. Amitől felébredtek a pillangók a gyomromban.

Amikor az utolsó emberek is elmentek a ház területéről nagyjából tizenegy körül, akkor kezdődött csak az igazi buli. Mindannyian, vagyis az összes Bosszúálló a házba rohant, Natasha italokat kezdett keverni, én és apa pedig összeszereltük a karaoke gépet. A többiek már elkezdtek inni, Peter pedig inkább apa közelében maradt. Ahogy beindult a karaoke gép, kiválasztottunk egy teljesen random listát, ahol a gép választja ki, hogy mit kell énekelni. Első körben — a még szinte józan — apa és én énekeltük az Everybody Talks-t, aztán ő elment még piáért, szóval Thor állt be, helyettem pedig Bruce. Mindig váltogattuk, aztán amikor egy lassú számhoz értünk, kapva az alkalmon, felpattantam és már énekelni is kezdtem a mikrofonba az Andante, Andante című dalt, apa pedig — aki alig állt a lábán — lassúzni hívta anyát. Annyira jó volt őket így látni, nem bírtam letörölni a vigyort a képemről. Aztán Nat és Bruce is csatlakoztak a tánchoz, Wanda és Vízió is, Bucky és Steve, amiről csak remélni tudom, hogy poénból. És aztán Thor egy üveg pezsgővel, Sam pedig egy szobanövénnyel. Clint a kanapé háttámláján feküdt, a következő pillanatban pedig már a kanapé mögött. Peter nagyjából a szám felénél felkapta a másik mikrofont és beállt mellém énekelni. Brutálisan jó hangja van, meg kell hagyni. Felém fodult és kinyújtotta a kezét, amit gondolkodás nélkül elfogadtam. Magához húzott, leraktam a mikrofont, ő szorosan magához ölelt. A fejemet oldalra döntve a mellkasán pihentettem, amikor pedig újra szöveg jött, akkor felemeltem a fejem és egy mikrofonba énekeltünk, miközben elvesztem a gyönyörű barna szemeiben. Vége lett a számnak, de a többiek annyira ki voltak ütve, hogy csak Steve vette észre, mivel ő ugye nem tud berúgni.
-Kapcsoljatok valami lassú számot, szerintem Bucky elaludt. Állva, mint egy gólya, csak két lábon.
Nem viccelt, lehetett hallani, ahogy szuszog. Peter elindított egy lejátszási listát, ami csak lassú számokból állt. Odalépett hozzám, megragadta a jobb kezem, a bal kezét pedig a derekamra helyezte, én a fejemet ismét a mellkasának döntöttem.
-Szeretlek, Peter – mondtam ki gondolkodás nélkül.
-Én is szeretlek T/N. Mindennél jobban – mondta alig hallhatóan, majd arcomat két keze közé fogta és megcsókolt. A pillangók ismét felébredtek, csak most már ki is akartak jönni. Szerintem egy-kettő bele is pusztult a verekedésbe a gyomromban. Azt kívántam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget.

Másnap reggel az ágyamban ébredtem, és ahogy átfordultam a jobb oldalamra, megpillantottam a mellettem ülő, olvasó Petert. Ahogy észrevette, hogy felkeltem, becsukta a könyvet és elmosolyodott.
-Jó reggelt, szerelmem – szólalt meg, majd adott egy gyors csókot.
-Azt hittem, hogy csak álmodtam – feküdtem az ölébe.
-Szerencsére nem álom volt – kezdte simogatni a fejemet.
-De jó lenne minden reggel így ébredni – hunytam le a szemem mosolyogva.
-Ezentúl nem kell máshogy kelned reggel – ajándékozott meg egy mosollyal. Pár perc után én törtem meg a csendet.
-Éhes vagyok.
-Te mindig – nevetett Peter.
Lementünk a konyhába, apa volt ott, Steve, Nat és Bucky
-Buenos días! – köszöntem a lehető legvidámabban.
-Ez nem fair, neked nem fáj a fejed – mondta Bucky.
-A te döntésed volt, hogy ittál – vontam meg a vállam.
-Szóval ti ketten... Kölyök, el kell beszélgetnünk nehány dologról, ha a gyerekkel akarsz... – kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.
-Apa – néztem rá elkerekedett szemmel. – Nem történt semmi olyan. Csak táncoltunk, mint mindenki más. Mint ti anyával, Steve és Buck, Thor és egy üveg pia.
-Oké, nem tudom, hogy az utolsó vagy a második sokkolt le jobban – mondta Bucky.
-Clint? – kérdezte Nat.
-Először a kanapé tetején, aztán a földön aludt – válaszolt az apa megjegyzése miatt paradicsomvörös fejű Peter.

Megreggeliztünk és visszamentünk a szobámba. Az ágyon ültünk Peterrel és beszélgettünk, úgy általánosságban mindenről, a tegnap este csak néha került szóba. Mérhetetlenül boldog vagyok, amiért így alakult.

Hali mindenkinek, ez az első oneshot, amit írok, renélem tetszett ❤️
-Fuego