Marvel egypercesek

Steve Rogers x Reader

T/N 20 évesnek van leírva, Peter pedig huszonkettőnek.
LB/N – legjobb barátod/barátnőd neve

-Vedd fel, vedd fel! – járkáltam fel-alá a nappaliban ezt a két szót ismételgetve, Peter pedig aggódó és egyben bűnbánó arrcal figyelt. – Tizenkettedszer hívom, ki se nyom, csak ignorál. Mi van, ha valami baj történt?! – néztem rémülten Peterre, majd ismét belekortyoltam a poharamba, ami ezúttal ismét kiürült. Nagyjából fél pohárnyi bor maradt az üvegben, és a hiányzó részt mind én ittam meg.
-Írj a többieknek a csoportba, hátha tudnak valamit Tony felől – vetette fel az ötletet, mire csak biccentettem.

T/N
Srácok, apa megharagudott rám és Peterre, megivott egy üveg bort, és elment valahova Vasember-szerkóban. Kéne egy kis segítség, nagyon aggódunk...

Wanda
Itt van, most megint iszik. Mi történt?

T/N
Nem akarok róla beszélni...

Bucky
Ejha T/N, csak nem? 😏

T/N
Mint mondtam, nem akarok róla beszélni... főleg nem a csoportban.

Steve
Ha miattam nem akarsz róla beszélni, akkor ne aggódj, már kezdek megbékéni a dologgal, hogy a volt barátnőmet azzal a pókpetével látom.

Sam
Rátok nyitott? Mi történt?

T/N
Elfelejtettem, hogy vissza lett szerelve a kamera a szobámba, amit még Steve szedett le, amikor együtt voltunk.

Natasha
Ha tényleg kezdenéd megszokni, akkor nem hívnád őt "pókpetének", Steve. Ha azt mondod, hogy kezded megszokni, azzal nem minket, hanem magadat csapod be leginkább. T/N, mindjárt visszavisszük Tonyt. Steve úgyis haza akar menni "vidékre", szóval már mi is megyünk vissza Wandával és Buckyval.

T/N
Köszi Nat.

-Ott van a többieknél. Ők is hazajönnek már – bámultam megkönnyebbült, mégis semmitmondó tekintettel magam elé. Peter nem mondott semmit, csak közelebb jött hozzám, majd simogatni kezdte a hátamat, mire én a vállába fúrtam a fejem és sírni kezdtem. Azt nem tudom, hogy a megkönnyebbüléstől, vagy így hangolódtam rá az estére.

-Sziasztok – lépett be Wanda az ajtón, majd ahogy meglátott, egyből megölelt.
-Csövi – sétált le a lépcsőn Sam, ahogy meghallotta az ajtó nyílását.
-Kölyök – biccentett apa Peter felé teljes komolysággal miután bejött az ajtón. – T/N Sta- – ahogy elkezdte kimondani a vezetéknevemet, lesütöttem a szemem, mire arcvonásai megenyhültek. – Sajnálom, kislányom – húzott magához egy szoros ölelésre. – Túlreagáltam...
-Semmi baj – töröltem le egy könnycseppet az arcomról. – Csak megijesztettél minket. – Hagyta el a mondat a számat. Ő még szorosabban magához ölelt, aztán odament Peterhez is.
-Sajnálom – ölelte meg őt is, aztán valamit a fülébe súgott, mire Peter arcán egy apró mosoly jelent meg.

-Őrült egy nap – dőltem az éppen videójátékozó Peter mellé az ágyba a fejemet fogva.
-Jól vagy? – simította ki a hajamat a szememből.
-Csak ittam egy pohár vacsorát a borom mellé, semmm... semmi baj – kaptam fel a telefonomat. Nem tudom mit gondolhattam, de írtam a csoportunkba, hogy „Nehéz gondolkodni, valaki hozzon nekem valamit. Mondjuk egy új agyat." Én legalábbis így értelmeztem azt, hogy „Nwhrz fonsplkdni, valki hpzzon nkem vqlanit. Mindjuk egx uj agyqt.", és mint kiderült, LB/N is hasonlóképp értette, ugyanis két percen belül megjelent a szobámban Steve-vel az oldalán.
-Gyere Peter, te jössz velünk inni, T/N, te pedig itt maradsz – lökte be hozzám Steve-et, Petert pedig magával rángatta.
-Nem így gondo...ltam azt, hogy hozz nekem egy... mit is? Ja, egy új agyat – kiabáltam utána, de az ajtó addigra már csukva volt.
Felültem az ágyon és elindultam a fürdő felé. Az ajtót nem csuktam be, Steve pedig pont belátott.
-Mit csinálsz? – kérdezte röhögve.
-Megyek a Mágiaügyi Minisztériumba – mondtam és már bele akartam állni a vécékagylóba, de ő még pont időben visszarántott. Megrémítőnek tűnt a közelsége, de egyben jó érzés is volt. A következő pillanatban pedig minden előjel nélkül megcsókolt. A csókja szinte kijózanított. Én visszacsókoltam, de aztán eszembe jutott, hogy ezt nem szabadna. Hirtelen távolodni kezdtem tőle, majd elkezdtem rohanni. Ő pedig rohant utánam, végül a bejárati ajtó előtt ért utol. Kifutottam az épület elé, a késő délutáni levegő pedig még inkább kijózanított.
-T/N! Várj! – csapta ki mögöttem az üvegajtót. Én megfordultam, ő pedig akkor már előttem állt. – Miért rohantál el?
-Szakítottunk Steve, emlékszel?
-Nem, te szakítottál velem. A korkülönbség miatt.
-Tudom, de...
-Szeretlek T/N – nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.
-Steve én... nem is tudom, hogy mit mondjak – nyeltem nagyot.
-De te Petert szereted, tudom. Ő nem száznégy éves, hanem huszonkettő – vágta az arcomba csalódottan.
-Ez nem ilyen egyszerű, Steve. De ha tényleg szeretsz, akkor most hagyod, hogy Peter után menjek.
-Mindennél jobban és örökké – fogta arcomat két keze közé, majd megölelt.
Ott el kellett volna indulnom, de még nagyjából két percig néztem Steve távolodó alakja után, aki addigra már fel is ért a saját lakrészébe és csak a lámpa fénye szűrődött ki a két sötétítő közötti résen. Észbe kaptam és rohanni kezdtem a legközelebbi kocsmába, mert tudtam, hogy ott lesznek a többiek. Igazam lett, Steve-en kívül mindenki ott ült a kocsma teraszán. Peter teljesen részeg volt, alig sikerült őt onnan elrángatnom.