Futva menekülj

Party night

Gyorsan összekészülődtem és lementem a lépcsőn. Deno a nappali ajtófélfájának döntve a fejét várt rám. Ahogy meglátott elém perdült.
-Azta.-mondta
-Ennyi? Ennél azért többet vártam tőled.-kacagtam talán szívem mélyéről feltörő boldogságból ezúttal.
-Gyönyörű vagy.-súgta.
-Köszönöm.-válaszoltam kicsit belepirulva.
Látszott rajta valami más is. Mintha valamiféle vágyat keltettem volna benne. Derekamra tette kezét és kivezetett a lakásból. Az utcán beszálltunk a taxiba, amit az idő alatt rendelt, amíg én az emeleten készülődtem.
-Szóval merre is megyünk?-kérdeztem.
-A kedvenc helyemre. Tetszeni fog. Ma este lesz egy koncert.
-Szeretek koncertezni bár a múltkori...khm...eset után.-hebegtem.
-Engedd el.-kérte.
-Megérkeztünk.-szólt a taxis.
-Köszönjük. Tartsa meg a többit.-nyújtottá át neki a pénzt Deno.
Kiszálltunk a kocsiból és egy nem igazán túl nagy hely felé lépkedtünk. Romkocsmára hasonlított, ahogy bementünk. Kőberakásos falak, a hely baloldalán egy fa bárpult, hátul a terem közepén egy színpad fogadott bennünket. Kezdtek gyülekezni az emberek a színpad előtti kis teren.
-Mit kérsz inni?-kérdezte Deno.
-Huh...öhm...egy tequilát .-mosolyogtam rá.
-Két tequilát kérünk.-szól a pultos csaj felé, aki egy csábos mosoly kíséretében kitöltötte nekünk az italt. Rendben van, Deno jól néz ki, nagyon is de miért kell bámulni? Fekete rövid ujjú pólója alól kilátszódtak karjain a tetoválások és a széles válla ölelésre késztette az embert. Jó lehet, hogy csak engem késztetett rá, mások inkább tartották a minimális távolságot tőle, azt a biztonságos távolságot, ahol már nem kézközelben vannak.
-Nagyon néz téged a vörös.-jelentettem ki.
-Csak nem féltékeny valaki?-tudakolta tőlem.
-Nem.-vágtam rá de elég gyorsan ahhoz, hogy észrevegye hazudok. Hogy ne lettem volna féltékeny. Kezdtem iránta többet érezni.
-Nem is kell annak lenned. Nem érdekel a csaj.-jelentette ki szigorúan.
-Kérhetünk még egy kört? Köszi- szóltam a csajnak és amint lerakta elénk lehúztam. Kicsit ideges vagyok.
-És van, aki érdekel?-kérdeztem kacérkodva.
-Van.
-Ismerem? A szalonból ismerted meg?-kérdeztem, mert tudni akartam, hogy érdeklem e annyira, mint ő engem. Megrészegített a tudásvágy. Meg a 2 tequila persze.
-Te vagy az.- nézett a szemembe gyönyörű sötét szemeivel, úgy mintha a lelkembe látna.
-Mi? Részeg vagy?
-Te érdekelsz Elizabeth. Te. Érted? Senki más.-mondta rekedten. Jobb kezével megsimogatta az arcomat és egyre lejjebb haladt. Először a nyakamon húzta végig ujjait alig érezhetően de annál érzékibben, aztán a kulcscsontomon, a vállamon, a karomon és a derekamon állt meg a keze. Meleg tenyere a hátamon libabőrössé tett. Körülettem elcsendesült minden, csak mi ketten voltunk. Egymással szemben ültünk a pultnál mit sem törődve másokkal.
-Te is érdekelsz engem. -suttogtam csukott szemmel, alig hallhatón a háttérben kezdődött koncert miatt.
Ahogy kiejtettem a mondatot kezével közelebb húzott magához, evvel lekényszerítve engem a magasított bárszékről, közben ő is leszállt. Kézen fogott és kivezetett a kocsma hátsó tolóajtós ajtóin. Kilépve a hűvös esti idő csípte meg a bőröm, mire összerezzentem. Deno a kezeit a derekam két oldalára csúsztatta és finoman lépkedett felém magával mozgatva engem is, amíg a kőfal meg nem állított bennünket.
-És mi lesz ezek után?-kérdeztem tőle csillogó tekintettel.
-Mit szeretnél, mi legyen?
Mit szeretnék? Őt szeretném mindenestül, minden ügyes-bajos dolgával egyszerre. De egyszerűen nem mertem így a szemébe mondani, féltem attól, hogy elriasztom magam mellől a ragaszkodásommal. Így nem feleltem csak a homlokomat a mellkasának szorítottam.
-És most mit szeretnél? Ezt?-hajolt bele a nyakamba és csókolgatni kezdett.
-Vagy ezt?-kérdezte alig pár centire a számtól, majd megcsókolt. Olyan finoman és engedélykérően, ahogy Timon sosem. A zene tompán kihallattszódott az ajtókon és kellemesen körbeölelt minket.