Futva menekülj

A macska elkapott

Muszáj volt suliba mennem, idén érettségizek. Nagyon féltem, sőt rettegtem, tudva a dolgokat és az új húst a mi kis városkánkban. Lassan vége az első hétnek, de még nem láttam az utcán suliba menet vagy a bevásárlóközpontban. Szeretném remélni, hogy a srácok tévedtek és nincs itt Timon.

Nagyon hosszú volt a napom és nem is aludtam valami jól az éjszaka. Egész végig azon pörgött az agyam vajon mikor durvulnak el a dolgok. Ez az aggodalom viszont nem múlt el az éjszakával, napközben is csak ezen járt az eszem. És azon, hogy mihez kezdek, ha menekülnöm kell.

Utolsó szünetemben a szekrényemhez mentem, hogy kipakoljam a tankönyveim. A szekrényem akkora volt, hogy egy ember állva elfért benne, így szerettem, mert a kabátom is lógva befért. Kipakoltam a táskám fél tartalmát és becsaptam a szekrény ajtót, hogy bezáródjon. De az ajtó mögött állt valaki, a cipőjét láttam meg először, majd lassan felnéztem rá. A cipője hófehér Nike volt, világoskék Levi's farmert viselt és hosszú ujjú, fehér inget. Az arcán egy kék monokli virított a bal szeme alatt. A jobb szemöldöke két helyen is össze volt varrva. Az ökle be volt kötve de a fehér anyagon keresztül is átütött a vér színe. Azt hittem megáll a szívem. Először is azért fagyott meg bennem a vér, hogy ennyi idő után most itt áll előttem Timon teljes életnagyságban. Másrészről azért lettem rosszul, hogy láttam a sebeit. Láttam, hogy Deno mit művelt vele. Láttam, hogy nem kímélte és láttam, hogy Timonnak fájdalmai vannak. Igaz, csak az arcát és kezét láttam zúzódottnak, nem láthattam a teste többi sebét de eltudtam képzelni, hogy milyen árnyalatok boríthatják a teste többi részét. Ez elborzasztott. Nem Timon véraláfutásainak gondolatán, hanem azon, hogy mire képes Deno az öklével.

-Na végre megtaláltalak.- kacsintott rám.
-Mi a jó francot keresel itt?- szűrtem a szavakat és hátrálni kezdtem. A folyosószárny ezen a részén rajtunk kívül egy lélek sem volt és megijedtem.
-Mit keresnék itt kedvesem? Tényleg nem tudod? Téged, édes. Otthagytál minden szó nélkül és hiányoztál.- játszotta a hülyét és a sértődöttet. Ezután egyenesen elém sétált, behozta a távolságot. amit szándékosan csináltam kettőnk között.
-A sulimban mit keresel idióta? Átlátszó vagy, tudod? Kurvára hagyj békén és kerülj el, amennyire...csak...lehet.-fenyegetőztem a levegőbe.
-Igenis, asszonyom.- csapta össze két bokáját és röhögve tisztelgett nekem. Ez egy retardált idióta állat. Nem, azért nem állat, az állatok különbek nála.
-Egyébként látod, hogy nézek ki? Hülye kérdés hát bárki láthatja, hogy milyen szarul festek.-röhögte el magát. Pszichopata. -Na ez a külső a új palid dicsősége. Remélem büszke vagy rá Elizabeth.
-Jó nekem mennem kellene, lesz még egy órám. Arrébb mennél?-kértem ,mivel a folyosó közepén álltunk és eltakarta a menekülési útvonalam.
-Persze.- lépett egyet jobbra mosolyogva, majd a szekrényekkel teli részen távozni is akartam, ha ugyanis nem lök neki az egyik szekrénynek és szorít teljes testsúllyal neki. -Javítóintézetben voltam miattad 8 hónapig...-köpte a szavakat és a " poénos" énje hamvát sem láttam már a szemében.

Levegőt sem kaptam, mert összenyomta a tüdőm a szekrénynek való ütközés.

-Nem...én...- köhögni kezdtem a levegő hiánytól.
-Hogy mondod? Nem értem.-mondta miközben rákulcsolt a nyakamra.
-Kérlek...-ahogy kiejtettem ezt elengedett és hátrált egy lépést.
-Jaj tényleg, említetted, hogy órád lesz... Siess, el ne késs!-mondta a szemembe nézve dühösen.
Nem mondtam semmit, félek tőle így az utam irányába fordultam és elindultam. Vagy csak indultam volna de avval a lendülettel egyszerre elkapta hirtelen a jobb csuklóm és visszafordított maga felé.
-Ezt a beszélgetést majd folytatjuk valamikor, jó? Vigyázz magadra!- ennyit mondott és elengedte a kezem.

Abban a pillanatban megcsapott a szabadság enyhe érzése és futni kezdtem, de nem az utolsó órám felé, hanem ellentétesen le a portára, aztán ott ki a főutcára. Remegve sírni kezdtem és gyorsan beálltam egy árkád alá és tárcsáztam Deno számát a mobilomon.

- brr...brr... Szia! Most nem vagyok elérhető, kérlek hagyj üzenetet! --------------
-Deno baj van. Értem kellene jönnöd.- mondtam neki röviden. A hangomon tisztán hallhatta, hogy sírok. Nem is mondtam többet,nem tudtam, kinyomtam.

Húsz percet várhattam rá, amikor megállt mellettem autóval és az anyós ülésen átnyúlva kinyitotta az ajtót nekem. Beszállva annyit mondtam neki, hogy a hipermarketbe meg a bankba szeretnék menni, azután nagyon messzire. A kocsiban írtam egy smst a legjobb barátnőmnek Mirinek, hogy nem fogok suliba menni egy darabig, mivel a "macska elkapott". Ő tudott mindenről. Hozzáírtam azt is, hogy kerülje el Timont és, hogyha lehet sose legyen egyedül kettesben vele.