Dᴀɪsʏ | ᴡᴏᴏsᴀɴ

1

Már egy hete elkezdődött az iskola de még mindig nem tudok vissza állni a korán kelésre. Ma is majdnem lekéstem a buszt de szerencsére késve érkezett ezért pont oda értem mielőtt az utolsó ember is felszállt  volna. Gondoltam vissza egy negyed órával ezelőtt történő eseményre, egy hatalmas ásítás kíséretében.

-Wooyoung! - szólt hirtelen a tanár

-Igen? - emeltem rá egyből a tekintetem

-Mi a válasz a 2-es feladat B részére? - biztos látta, hogy elbambultam mert úgy nézett rám mintha most megfogott volna.

-Nincs megoldás, mivel a jobb oldalon negatív szám áll - válaszoltam egyszerűen

-Helyes - tolta vissza szemüvegét majd elkezdte felírni a következő feladatot.

Nem értem a matekban mi olyan nehéz. Szerintem könnyű, semmi bonyolult nincs egy egyenlet megoldásban vagy épp egy négyzetgyökös feladatban.
Nem sokkal később kicsöngettek ezért kimentem a folyosóra, a következő órám is ugyan ott lesz szóval a kávémmal a kezemben indultam barátaim felkeresésére. Az élet igazságtalan, két legjobb barátom Yunho és Yeosang harmadévesek így felettem járnak pedig egyidősek vagyunk, második osztályban mikor visszaköltöztünk Koreába úgy gondolták, hogy muszáj elsőtől kezdenem így egy évvel lejjebb vagyok mint ők. Jó lenne ha osztálytársak lennénk, de legalább ebben az évben velük vonták össze az osztályom tesin, ez is jobb mint a semmi.
Mikor megpillantottam két barátomat megszaporáztam lépteimet, Yeosang háttal állt így egy határozott mozdulattal neki futva felugrottam a hátára, de a kávémról megfeledkeztem így az a nagy lendülettől Yunho arcán és a kezében tartott füzeten landolt. Hangos nevetésbe törtünk ki egy személy kivételével aki egy hangos sóhaj után megszólalt.

-Ragad a hajam is, jézusom mondjátok hogy még jól áll. Egész reggel azt csináltam, hogy jól nézzen ki - kezdte nyugodt hangnembe de a végére teljesen áttért kétségbeesettre.

-Bocsi, de amúgy még mindig jól néz ki a hajad, ha ez megnyugtat - nevettem még mindig de közben próbáltam egy kis megbánást is mutatni

-Hallod Woo, elmehetnénk ma bowlingozni vagy akár átjöhettek xboxozni. - dobta fel az ötletet Yeosang

-Nekem ma nem jó, gyűlést tartunk az iskolaújságos arcokkal utánna meg sietek mert lesz táncom. - mondtam belegondolva, hogy mik a terveim mára

-Yunho akkor te, gyere majd át - próbálkozott tovább

-Nekem jó, időm mint a tenger - mondta majd kikapva a kezemből a kávét lehúzta a pohár maradék tartalmát.

Ez után unalmasan teltek el az óráim, az utolsó órám tesi. Vártam már, mert egyik kedvenc tantárgyam emellett pedig ez lesz az első közös óránk Yunho-ékkal.
Gyors elmentem a büfébe de nagy volt a sor így miután vásároltam, futólépésben indultam meg a tesiteremhez, alig volt bent valaki is az öltözőben ezért kapkodnom kellett magam. Gyors átöltöztem majd besiettem a hatalmas tornaterembe. Egyből kiszúrtam két haverom így oda sétáltam melléjük. Épp Yeosang magyarázott valamit Yunhonak, ezért nem is nagyon zavartam meg őket. A tanár kitalálta, hogy kosárlabdázzunk majd kiválasztotta a két csapatkapitányt. Én voltam az első, ez értelemszerű volt, nagyon jól kosárlabdázok és ezzel a tanár is tisztában van. Mindig megkeres, hogy lépjek be a kosárcsapatba de sosem fogadom el az ajánlatát. A tánc és az iskolaújság mellett nem lenne időm még arra is és túlhajszolni nem fogom magam. Büszkén sétáltam a tanár mellé, majd kiválasztott egyet a tizenegyedikből is. Choi San. Remek. Utálom azt a gyereket, igazából nem ismerjük egymást de már éppen eleget hallottam róla, azaz róluk. A kis csapatáról. Mingi, az egyik haverja, ő osztálytársam. Őt se kedvelem, mióta ismerem őt talán egyszer köszöntünk egymásnak. Nem igazán aktív tagja az osztálynak, inkább húz a többi három osztályhoz, hisz ott vannak a legjobb barátai.

San zsebre dugott kézzel kisétált mellém, úgy tűnt nem sok kedve van ehhez. A diákok felsorakoztak elénk majd bizalmas és reményteljes pillantásokkal vizslattak engem, várva, hogy őket válasszam. Nem csoda hisz mindenkivel jóban vagyok, mindig próbálkoznak az emberek barátkozni velem meg közelebb kerülni hozzám, én kedves vagyok velük de sose engedek magamhoz senkit túl közel. Nem bízom meg random emberekben. Egyedül Yunhoban, Yeosangban és a nővéremben bízok meg teljes mértékben. És ezen nem tervezek változtatni.
A tesitanár kitalálta, hogy most ő választja ki a csapatokat. Elkezdte mondani a neveket és, hogy kit melyikünkhöz tesz. Végül Mingi és Yeosang került hozzám, szegény Yunhot pedig San csapatába rakta. Elkezedtük a játékot, a tanár megfújta a sípot majd feldobta a labdát. Mikor felugrottam San egy laza mozdulattal elrugaszkodott majd levette a labdát.

Teljesen felidegesít ez a srác komolyan. Már óra vége felé járunk és már vagy ötször jött nekem direkt és egyszer majdnem kigáncsolt, nem tudom mi a baja van de kezd nagyon felbosszantani amit művel. Többieknek is nekiment egyszer kétszer de még a többiek kértek bocsánatot, nem is értem miért parázik mindenki ettől az arctól. Futottam a labdával végre tiszta volt a terep és ez az utolsó esély ha bedobom akkor mi győzünk, ezt most nem hagyhatom ki. Mikor már biztos voltam a dolgomban oldalról San megint nekem jött vállal és egy hatalmasat lökött rajtam, itt szakadt el a cérna én nem fogom hagyni magam. Én nem félek tőle. Idegtől szétrobbanva dobtam el a labdát és indultam meg felé és teljes erőmből akkorát löktem rajta, hogy hátra esett.
Nem lepődött meg, csak lenézően mosolyra húzta a száját majd rám emelte a tekintetét.

-Mi a bajod van? Tudd már hol a helyed - szólaltam meg tiszta idegesen, mire San felpattant és egyből megindult felém, én pedig nem gondolkodva behúztam neki egyet. Hirtelen hátra hőkölt, valószínüleg nem számított rá. Egy nagyobb pontban felszakad a szája és kiserkent egy kis vér.

-Ti ketten! Miért nem bírtok magatokkal? Indulás az igazgatóiba! - állt egyből közénk a tanár - Nem mondom mégegyszer. Nyomás!

Felhorkantottam majd elindultam ki a teremből, idegesen lépkedtem az iskola folyosóján míg San csak könnyed léptekkel sétált mellettem. Nem állt szándékomban társalogni vele, de neki se velem szóval ebben az egyben egyezett a véleményünk. Tudtam, hogy ezt nem kellett volna, és azzal az ütéssel már túlzásba estem de már megtettem ezen nemtudok változtatni. Ezzel most nagyon elrontottam a dolgokat. Mindig is kitűnő voltam, iskola első vagyok és sose volt semmi gond velem. De attól még a verekedést nem fogják tolerálni, lehet hogy felfüggesztenek. Istenem egyre jobban bánom, hogy megütöttem.