Dᴀɪsʏ | ᴡᴏᴏsᴀɴ

12

A vasárnap gyorsan eltelt, tanulgattam és leginkább gondolkodtam. Többször is eljátszottam magamban a hétfői napot amikor is beszélni fogok Sannal. Nagyon fel voltam pörögve, tudom, hogy bunkó voltam vele de holnap elmondok neki mindent. Már látom is magam előtt ahogy mérgesen áll előttem és azt mondja, hogy oké akkor magyarázzam meg mire én elmondok mindent és ő pedig elérzékenyül és bevallja, hogy ő is szeret engem, majd végül boldogan élünk.

-Hülye - csaptam fejemre, milyen nyálas fanfictionban érzem magam. Ettől a nagyon gáz gondolatomtól a gyomrom is felfordult de attól függetlenül a lényeg, hogy San megbocsát nekem és elmondja az érzéseit az biztos így fog történni, még ha most haragszik is rám.

~

Épp kémián ülök, ma nagyon jól keltem és jó a kedvem. Kapucni van a fejemen ami takarja a fülhallgatómat. Mrs. Kim épp a kötésekről beszél míg fülembe a Txt-Blue Hour szól, általában ha boldog vagyok akkor ezt a számot hallgatom. Ma óra után fogok Sannal beszélni. Mingi mondta, hogy úgyis arra megy amerre órájuk volt mert a büfébe megy szóval elkísér. Örülök, mert így nem egyedül leszek, mikor le kell szólítanom. Az óra további része nagyon gyorsan eltelt majd a csengő hangját meghallva a pulzusom az egekbe ugrott. A tanár összekaparta a cuccait majd elhagyta a termet, Mingi elpakolt majd felállt, hogy induljunk. Ahogy haladtunk a folyosón az idegességem egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam. A tegnapi nap során túlságosan sok esetet játszottam el a fejemben, néhányat pedig a tükör előtt is. Igazat megvallva mindegyikben nagyon jól alakultak a dolgok és boldog véget ért. Megláttam a folyosó végén Sant és Hong-ot. A pillangók felébredtek pont a legjobbkor, levert a víz és a szívem majd kiugrott a helyéről és ennek nem csak az volt az oka, hogy vallomást akartam tenni, csak szimplán San jelenléte is zavarba hozott. Nem tűnt rossz kedvűnek, sőt össze-vissza röhögcséltek. Mikor már elénk értek én megálltam és a kezem megemeltem, hogy intsek egy kisebbet.

-Szia - intettem felé

-Szia, Daisy - mosolygott rám és adott egy pacsit az integető kezembe, majd haladt tovább. Időm se volt, hogy megszólaljak, mire megfordultam már ellepte őket a diáksereg.

Ez mi volt? Miért sétált csak úgy el? Szerintem egyértelműen álltam ott, egyértelmű volt, hogy nem csak köszönni akartam. És miért volt ilyen jó kedvű? Nem értem, mintha az a nap meg sem történt volna..
Elkísértem Mingit a büfébe de nem tudtam arra figyelni amiről beszélt. Mindenre számítottam csak arra nem, hogy úgy tesz mintha semmi sem történt volna. Lehet tényleg én értettem félre a jeleket. Én hülye meg azt hittem, hogy szomorú és várja hátha felhívom vagy megkeresem. A hasamban éreztem valamit de ez korántsem a pillangók voltak, valami kis maró érzés. A legtöbb órámon nem figyeltem szokásomhoz híven, most épp az instagramot pörgettem mikor feldobott egy fotót. San posztolt ki egy új képet egy órája. Látom nagyon rá ér. Lassan megnyitottam a képet.

hong_jonnie és további 6973 személy kedvelte.
choi.san jó pillanatot kaptál el @hong_jonnie
Az összes (1023) hozzászólás
jongho_ch komolyan mondom ez a kinézet már illegális💀
choi.san @jongho_ch ugye? nagyon jól nézek ki
jongho_ch @choi.san magamra gondoltam🙄
  min.lialia @sua.p.a.r.k olyan helyeseek!!💗😍
min.gi hmm valahogy rólam sose csináltok ilyen menő képeket:(
yunhoo.boi @min.gi én múltkor milyen állat képet lőttem rólad😒
min.gi @yunhoo.boi igaz, azt el is felejtettem🤩

-Mingi - ütöttem kicsit a kezére, hogy figyeljen - Ti mióta vagytok jóban Yunhoval?

-Egy hete talán, atom jó fej - mondta miközben még mindig telefonjára koncentrált. Ezen valahogy nem csodálkozom, amilyen hülyék illenek is egymáshoz, gondoltam magamba majd egy mosollyal lezártam a témát.

San most is tökéletesen néz ki, mint mindig. Azt hittem kicsit legalább megviselték a dolgok. De úgy tűnik még csak nem is érdekli. Lehet tényleg én értettem félre. Miért is kedvelne? Vicces, hogy ilyen tévhitekbe rágatom magam és utána meg foggal körömmel kapaszkodom abba. Miközben ő ugyan úgy éli a mindennapjait és úgy tűnik végre tovább tudott lépni az anyja halála óta és mintha már nem azt a bunkó ijesztő csávót akarná mutatni. Megváltozott egy jobb irányba és ez nem nekem köszönhető, nekem közöm sincs hozzá.
Kicsengettek az utolsó órámról ezért Mingi társaságában indultam meg a suli kijárata felé. A kapuban állt egy kisebb csapat és ahogy közeledtünk egyre jobban kitudtam venni az embereket. Miért volt Yeosang és Yunho San-ék társaságában? Seongwhát még megértem hisz Hong és ő összejöttek de a barátaim mióta haverkodnak velük?

-Csá Mingi, végre jöttél már. - jött oda Yunho majd ökölpacsiztak - Szia Woo - mosolygott felém

-Sziasztok - köszöntem feléjük, mire mindenki elkezdett köszönni nekünk

-Nem jössz velünk Woo? Elmegyünk kajázni - szólalt meg először Yeosang, mire a legtöbben egyet értettek, hogy mennem kéne.

-Ja, Daisy, gyere. Utánna mennénk Mingihez xboxozni. - mondta San ugyan azzal a mosollyal amivel reggel is köszönt

-Mennék, de most nem tudok, el kell mennem táncra.

-Te jársz még? Azt hittem ebbe a pár hétbe mikor teljesen elhagytad magad és miután kiléptél a suli újságtól utánna táncra se mentél - jegyezte meg Hwa a gondolatait hangosan, San-ra pillantottam aki kicsit mintha elgondolkodott volna a hallottakon de végül ugyan azzal az arccal vizslatott amivel ma egész nap nézett. Ami már nagyon kezd idegesíteni.

-Járok, egy ideig nem mentem mert nem voltam jó hangulatban de attól még sosem hagynám abba. De lépek mert sietek - mondtam kicsit feldúltan majd hátat fordítva intettem egyet és sietős léptekkel indultam a másik irányba.