Dᴀɪsʏ | ᴡᴏᴏsᴀɴ

4

San

Nem tudom, miért viselkedtem így Wooyounggal. Akaratlanul is kimondtam ezeket a szavakat. Nem szoktam ilyen kedvesen beszélni az emberekkel. Bár én sose utáltam őt inkább ő nem kedvelt engem. Számomra a legtöbb ember idegesítő, nem bírom a feltűnősködést legalábbis ha már túlzásba viszik azt nagyon utálom, ha valaki bepróbálkozik nálam akkor általában hamar lekoppintom. A legtöbb ember fél tőlünk, pedig nincs okuk rá, a pletykák is csak pár unatkozó diák agyszüleményei az emberek pedig elhiszik, minket meg nem érdekel annyira, hogy bizonygassuk az igazunkat. Mi tudjuk magunkról az igazságot és ez éppen elég. Valószínüleg Wooyoung is csak ez miatt nem kedvel plusz rátett egy lapáttal ez a hercehurca is, de nem bánom, mert érdekel és szeretném megismerni. Wooyoungot már rég kiszúrtam bár nem is volt túl nehéz. Akinek van szeme az látja. Okos, nem mellesleg szexi is és ezzel ő is tisztában van. Ahogy végig sétál a folyosón csak süt róla a magabiztosság. Egyszer múltévben fellépett a táncklubbal, nem járok iskolai rendezvényekre, de erre elmentem mert Mingi megkért egy szívességre. Ez volt a legelső alkalom mikor megpillantottam őt.

~~~1 évvel ezelőtt~~~

Beléptem a tornaterem ajtaján, a zene hangosan szólt, hatalmas diáksereg állt előttem. Mindenki táncolgatott, vagy épp beszélgetett a barátaival. Volt aki a kis bódéknál kért innivalót vagy valami nasit.
Sosem gondoltam, hogy ezekre a suli bulikra ennyi ember eljár, engem mindig is hidegen hagyott a dolog, hogy a suliban bulizzak pár arccal akik a tánctól izzadva tömörülnek. Inkább kihagynám. Megálltam a terem szélében nekidőlve a korlátnak. A zsebemben a telefonom eszeveszett rezgésbe kezdett, bár a hangját az éppen szóló zene teljesen elnyomta. Gyors előhalásztam és reménykedtem, hogy Mingi hív, mert nem szívesen akarok tovább ittmaradni.

-Csá tesó - szólt bele a telefonba

-Merre vagy? - kiabáltam a telefonba de de a zene teljesen eltompította a hangom.
Elindultam a kijárat felé, hogy végre normális körülmények között tudjak beszélni barátommal.

-Na, mikor érsz ide? - tértem egyből a lényegre

-Elakadtam ezért kések kicsit. Várj meg, nemsokára ott leszek. - válaszolt a telefonba halkan amiből arra következtettem, hogy valahova letette és úgy beszélt.

-Jó, akkor siess. Tiszta kínszevedés ez a bulinak nevezett valami. - mondtam majd leraktam a telefont

Visszamentem majd hirtelen elhalkult a zene, egy csaj ment fel a színpadra, és elkezdett beszélni arról, hogy a táncklubb fog fellépni és lesz egy szóló tánc is benne. Mindenki elkezdett tapsolni meg ujjongani.

-Úristen menjünk előrébb, közelről akarom látni Wooyoungot és a táncát! - visította egy lány mellettem a barátnőjének,

-Annyira helyes az a gyerek komolyan és olyan jól táncol, imádomm - kezdett ez sikítani a másik is

Nem tudom ki miatt voltak ennyire felpörögve, biztos valami kilencedikes srác lehet. Bár nem értem mi lehet olyan nagy szám abba a gyerekbe, hogy ennyire megőrüljenek tőle. Kicsit előrébb mentem, hogy jobb rálátásom legyen majd az előadásra. Hirtelen egy srác nekem jött amitől rám borult egy kevés az italából.

-Hé! Nem látsz? - lökött egyet a vállamon mire mérges tekintettel fordultam hátra

-San! Bocsánat, tesó. Nem tudtam, hogy te vagy az. - mondta majd hirtelen meghajolt egy kicsit és eliszkolt a szemem elől. Néha nem bánom, hogy az emberek félnek tőlem.

Elsötétült az egész terem, megálltam a színpaddal szembeni korlát mellett így tökéletesen beláttam az egészet. Elindult egy zene mire sorban kiindultak a táncosok. Belekezdtek az előadásba, mindenki egyszerre mozgott, próbáltam kivenni kiről beszélhettek az előbb de túl sok ember volt az emelvényen. Kicsit elkezdtem törölgetni az ingem ahol egy nagy foltban valami piros lötty díszelgett. Elindult egy másik zene mire felemeltem a fejem de már csak egy valakit láttam. Háttal állt majd ahogy beindult a szám a srác egyből megfordult és táncolni kezdett. Annyira jó volt, kecsesen mozgott és emellett jól nézett ki. Nem tudtam le venni róla a szemem, minden mozdulatát követtem miközben felmértem, magasságra talán kicsit lehetett nálam alacsonyabb, feszülős fekete bőrnadrág és egy bő ing aminek első négy gombja ki volt gombolva még szexibbé téve kinézetét, szőke dús haja kicsit csapzott volt és néhány tincse homlokához ragadt. Ahogy őt néztem a tenyerem izzadni kezdett, a hasam görcsbe rándult minden mozdulata közben elejtett mosolya miatt. Gyönyörű látvány volt és teljesen lesokkolt, hogy hogyan tud ennyire hatni rám miközben nem is ismerem. Olyan volt mint egy angyal és minden másodperccel erősödött bennem, hogy meg akarom ismerni.
Befejeződött az előadás de én még mindig csak álltam és az elsötétült teret néztem miközben mindenki tapsolt és ujjongot körülöttem. Teljesen megfagytam. Elkezdett megint csörögni a telefonom amitől végre feleszméltem. Fogtam magam és elmentem ki, Mingi mondta hol van ezért a felkeresésére indultam, de végig a táncos srácon járt az eszem. Úgy éreztem muszáj lesz megismernem egyszer, csak még nemtudom hogyan. Talán egyszer lesz rá alkalmam és akkor élni fogok a lehetőséggel...Wooyoung.