Dᴀɪsʏ | ᴡᴏᴏsᴀɴ

14

Elkezdődött a meccs, Yunho és Yeosang volt a csaptomban. Ez a srác, a másik csapatkapitány nagyon jól játszik. Nem is értem hogyhogy nem láttam még.
Épp nálam volt a labda és az adrenalintól túlfűtve rohantam a kosárhoz, mikor is San jelent meg előttem, hogy majd ő kiveszi a kezemből a labdát. Hirtelen ahogy közeledett felém én egy hatalmasat taszítottam rajta amitől hátra esett majd még kábé 2 métert csúszott a padlón. Az erős lökésem hatására mindenki Sant figyelte és kérdőn néztek felém. Senki sem értette miért voltam ilyen erőszakos, még én sem igazán tudom, hogy miért csináltam ezt. Talán Sannak az előbbi kijelentése vagy szimplán a mostani viselkedése miatt, de jól esett. Karom alá fogva a labdát közömbös arccal San felé igyekeztem majd a kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem.

-Bocs, nem akartam ekkorát lökni - mondtam egy kis megbánással de San fújtatva ellökte a kezem majd felkelt.

Nem szólt semmit csak állt és megigazította a ruháját eközben elindult újra a játék szóval futottam a kosár felé majd lepasszolva Yunhonak a labdát ő bedobta. Ezzel plusz két pontot szereztünk így megelőztük a másik csapatot. A tanár megfújta a sípot lezárva a meccset. Mi nyertünk, a csapatunk hangos éljenzésbe kezdett és mindenki pacsizott mindenkivel, még a másik csapat is oda jött gratulálni majd mindenki kifáradva indult meg a kijárat felé. Hirtelen valaki rátette a kezét a vállamra ami miatt egyből megálltam és felé néztem.

-Király volt ez a meccs - mondta a számomra még mindig ismeretlen srác

-Aha, szerintem is. Jól kosarazol - dicsértem meg amitől halványan elmosolyodott

-Kösz, te is. Amúgy Lee Felix vagyok - nyújtotta a kezét

-Én Wooyoung, Jung Wooyoung. De nyugodtan szólíts Woo-nak - ráztam vele kezet

-Engem bárhogy szólíthatsz, már rengeteg becenevem van de a koreai nevemen ne, a Yongbok-ot utálom. - jelentette ki és ráadásképp még színlelt egy kis remegést is amin akaratlanul is elnevettem magam

Elindultunk ki majd átöltözve Felix mellett haladtam a folyosón, valahogy tesi után sem tágított mellőlem szóval egymás mellett sétáltunk és rengeteget beszéltünk ami érthető hisz folyamatosan csak bombázott a kérdéseivel és be nem állt a szája. Rájöttem, hogy nagyon jó fej és közvetlen. Ausztráliában született de a szülei koreaiak. Mesélte, hogy ő is táncol és énekel is. Régen csapatba táncolt de végül kilépett mert rossz volt a közösség és nem érezte jól magát közöttük. Mondtam neki, hogy én táncolom megint a suliban a szólót de erről még  nem tudnak sokat csak egy két embernek meséltem el szóval ez még meglepetés.

-Múlt évben is te táncoltad, nem? Az atom király volt. Csak ámultam milyen menő voltál. - mondta elismerően mosolyogva

-Köszönöm, ez kedves. Egyszer eljöhetnél egy próbámra, megmutatnám a táncom. Tudod, hogy fellépés előtt kapjak véleményt. - kicsit bizonytalan voltam, mert nem tudtam, hogy szeretne-e eljönni vagy nem

-Persze, szívesen elmegyek csak szólj mikor. - küldött egy bíztató mosolyt

~

Eltelt egy hét, minden egyes napomat a táncnak szenteltem. Reggel bementem suliba majd utolsó órám után igyekeztem a tánc terembe, hogy minél hamarabb belekezdhessek a gyakorlásba. Teljesen elszigetelődtem a barátaimtól. Szünetekben nem mentem találkozni a többiekkel csak a szólós zenémet hallgattam és a fejemben újra és újra lejátszottam a táncom minden egyes mozdulatát. Yeo és Yunho azt mondták megértik, de valószínűleg zavarja őket, hogy alig szakítok rájuk időt mostanában. De az igazat megvallva teljesen elfelejtettem őket, annyira ráfüggtem erre, hogy minden más teljes feledésbe merült. Még Sanról is elfeledkeztem egy kis időre de persze ez azért annyira nem könnyű, még így is sokszor gondolkodok rajta meg azon, hogy lépnem kéne valamit de nem tudom hogyan. Főleg a múltkori után. Azóta nem is találkoztunk csak tesin de akkor se törődtünk egymással sőt még nem is mentem oda a társaságukhoz. Néha láttam, hogy felém néz vagy hasonlók de nem kerítettem neki nagy feneket. Az egyetlen személy aki egész álló nap rajtam lóg az Felix. Ez alatt az egy hét alatt nagyon jóban lettünk és folyton átjár szinte minden szünetbe. Szegénynek nem hiszem, hogy rajtam kívül sok más barátja lenne. De igazából örülök neki, mert néha kicsit kizökkent a gondolataimból.

Ma péntek van és Lixie suli után eljön megnézni a próbánkat. Beszéltem az tanárommal és egész kedvesen fogadta a kérésemet, egyből benne volt, hogy legyen egy nézőnk pénteken. Az órákat hamar letudtam majd elindultam ki a suliból a kapunál gondoltam, hogy megvárom Lixiet de amint oda értem megláttam Sanékat és Yunhoékat. A hátam közepére nem kívántam most ezt a találkozást. Számat elhúzva kelletlenül indultam meg feléjük.

-Csá Woo, rég láttalak, nagyon eltűntél - szólalt meg elsőnek Hong aki szorosan Hwa mellett állt

-Sziasztok - intettem esetlenül

-Mizujs Woo? - kérdezte mosolyogva Yunho

-Semmi sok, épp próbára megyek - erőltettem magamra én is egy mosolyt

-Nagyon keveset látunk mostanában Daisy, ki se jársz szünetekbe - mondta San majd lassan rám emelte tekintetét de időm sem volt válaszolni mert Mingi megelőzött így mindketten rá néztünk.

-Persze, mert egész nap bent ül a terembe és azzal a szeplős lepcses szájú sráccal lóg - jelentette ki fel sem nézve a telefonjából

-Mi? Nem is lógunk egész nap együtt csak néha átnéz hozzánk - szabadkoztam egyből nehogy Yunhoék rossz néven vegyék a dolgot

-Ja persze, csak kábé úgy minden szünetbe ott csövel a mi termünkbe - fejezte be itt, mert hirtelen csörögni kezdett a telefonja, mindenki folytatta a beszélgetést kivéve San és én. Megéreztem, hogy valaki néz, tudtam ki az, egyértelmű volt. Nem akartam de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak így rá néztem, tekintetét az enyémbe fúrta és mintha abból némi féltékenység tükröződött volna. Akartam de sehogy sem voltam képes megszakítani a szemkontaktust, de ahogy észre vettem ő se szerette volna. Egy hirtelen mozdulatra figyeltem fel, Lixie érkezett meg majd karját átvetve vállam felett úgy állt meg mellettem.

-Hali, Felix vagyok. Mizu? - nézett körbe de csak értetlen szempárok sorozata fogadta

-Szia, mehetünk? - néztem rá miközben kibújtam karja alól

-Persze, bocs kicsit elhúzódott, mert beszélnem kellett még egy tanárommal így össze vissza járkáltam mint valami idióta mire végre megtaláltam, és az már csak részlet kérdés, hogy elestem egy felmosó vödörbe- nevetett fel, mire én is elmosolyodtam

-De nyomi vagy, na húzzunk, mert nem akarok késni - fogtam rá táskám pántjára, az egész társaság még mindig csendben figyelte a kis megbeszélésünket - na akkor mi megyünk, majd találkozunk, sziasztok

-Hali, örültem - integetett Lixie is

Fordultam meg de közben egy utolsó pillantást vetettem Sanra aki mérges tekintettel méregette Felixet majd rám nézett ezért gyors elkaptam a tekintetem róla és megfordulva sétáltam a keskeny járdán.