Dᴀɪsʏ | ᴡᴏᴏsᴀɴ

5

Itt várok a tornateremben már negyed órája de San még sehol sincs, nem mintha hiányozna de az nem fair, hogy csak én szívok itt két órát és még a táncra se tudok eljárni, ez a legrosszabb az egészben. Három napja nem voltam próbán de már nagyon hiányzik és még két nap vissza van. Meguntam a várakozást, gondoltam ha úgysem jön akkor akár itt is próbálhatok. Legalább nem maradok le nagyon. Kikerestem a szertárból a hangfalat és a telefonomat rácsatlakoztatva elindítottam a zenét. Alaposan átgondoltam minden lépést majd elkezdtem mozogni a zenére, teljesen belemerültem a táncba. Mindig is a tánc volt a menedékem, kiskorom óta táncolok, ha valami baj volt mindig tánccal adtam ki magamból. Életem legrosszabb pillanataiban is a tánc volt ez egyetlen dolog ami ott volt nekem mindig. Kecses mozdulatokkal töltöttem be a nagy termet,
leállt a zene én pedig lihegve dőltem ki a padlóra miközben meghallottam valakit az ajtóban.

-Mióta vagy itt? - tettem fel a kérdést előre tudva, hogy ki áll mögöttem

-Nem r-régóta - mondta kicsit halkabb hangon mire felé fordultam de csak egy döbbent szempárral találtam szembe magam

-Mi az? - ült ki az arcomra egy értetlen tekintet

-Ez hihetetlenül jó volt - jelentette ki miközben az ujjait tördelte

-Öhm köszönöm, amúgy miért késtél fél órát?

-Csak volt egy kis dolgom, de fél órával tovább bent kell maradnom - rántott vállat - amúgy öhm arra gondoltam, hogy taníthatnál pár lépést, ha van kedved.

-Felőlem oké. - nem tudom mi ütött belé vagy, hogy hirtelen miért szeretne velem táncolgatni

Beindítottam egy zenét majd elkezdtem megtanítani neki a kedvenc táncomat. Nagyon jól mozgott, minden mozdulata precíz volt, de az egyik résznél nem volt jó. Hiába próbálta el többször sehogy sem volt jó. Mivel én csapatban táncolok így az ő része is olyan ahova kéne még egy ember. Mögé álltam majd a csípőjére helyezve bal kezem jeleztem, hogy ott túl merev és nem jó. Mondtam neki, hogy akkor az egyik társam részét táncolom, hogy könnyebb legyen. Sannal szemben álltunk majd megfordult én pedig vészesen közel léptem majd hátulról mellkasára helyeztem a kezem. A szívem ezerrel vert, képes lett volna bármelyik pillanatban kiugrani, ahogy elhelyeztem kezem, megéreztem heves szívverését. Akkor nem csak én érzem magam furcsán. Nem tudom mi okozhatja ezt, másnál nem érzem ilyen zavarban magam. Megcsinálta jól a lépést majd én a társam szerepét folytatva táncoltam így elengedve mellkasát elé léptem. Szinkronban mozogtunk és a szemkontaktust is végig tartottuk. Majd hirtelen, ahogy léptem előrébb egyet megakadt a lábam a zsinórban így én ráborultam ő pedig egyenesen a padlónak csapódott. Kicsit bevertem a fejem ezért egyből oda kaptam kezem. San csak feküdt és nem mozdult, hirtelen megijedtem, hogy nagyon megütötte magát.

-Jól vagy? Istenem nagyon sajnálom - kértem egyből bocsánatot miután kinyitotta szemeit

-Minden oké, jól vagyok - próbált mosolyogni

-Tényleg sajnálom, ez az én hibám - kezdetem el szégyellni magam amiért miattam lett baja. Hirtelen felült miközben én még mindig rajta feküdtem.

-Nem baj, semmi bajom - jelentette ki miközben közel hajolva hozzám nézett szemeimbe. Egyikünk sem szólalt meg csak néztük egymást. Teljesen elmerültem tekintetében, biztonságot sugárzott. Nem tudom miért de nem akartam, hogy végett érjen de közben San lepillantott számra. Itt megtörtem a meghitt pillanatot, megköszörültem a torkom és gyorsan felkeltem majd segítettem neki is. Éreztem, hogy arcomba szökik a vér úgyhogy hátat fordítva neki a hangfalért indultam, hogy eltegyem. A szertárban letettem mindent a kezemből majd nekidőltem az ajtónak.

-Te jó ég - ütögettem meg kicsit arcomat aztán kis hezitálás után visszamentem Sanhoz.

Épp megcsörrent a telefonja, ezért a korláthoz lépve egyből felvette. Nem akartam hallgatózni de túl üres volt a terem ahhoz, hogy ne hallgassam végig a telefonbeszélgetését. San nem sokat beszélt, leginkább csak hallgatott és bólogatott amit a másik fél értelemszerűen nem láthatott. Néha mondott egy "aha"-t vagy "értem"-et. Nagyon komor lett egyik pillanatról a másikra. Legbelül féltem attól, hogy rossz hírt kapott vagy valami rossz dolog történt. Csendben ültem a telefonommal a kezemben ami csupán csak pihent a kezemben mert szemem sarkából végig Sant figyeltem. Búcsúzott épp mikor éppen kinyílt az ajtó, az igazgató vágtatott be hiperaktívan. Körbe nézett látta, hogy az említett épp leteszi a telefont nagyon komor tekintettel. Hirtelen elindult hozzá.

-Hírt kaptál? - kereste a fiúval a szemkontaktust

-Be kell mennem

-Persze, menj csak. Ha úgy van akkor a holnapi napod leigazolom. - mondta kedvesen mire San egy hálás pillantással mosolyt erőltetett magára.

Se szó se beszéd táskáját felkapva kirohant a teremből. Nem köszönt el, mintha ott sem lettem volna, kicsit rosszul esett de valamiért rossz előérzetem van.
Végül én is elmehettem hamarabb szóval ma tuti összefutok Soojinnel. Siettem haza, majd bementem az ajtón a cipőmet ledobva elindultam a konyhába.

-Megjötteem

-Szia, WooWoo - ölelt meg - hogy telt a napod?

-Egész jól, nem volt semmi különös ma - töltöttem egy nagy pohár narancslevet.

-Aham, mit főzzek este? Ma hamarabb érek haza. - nézett rám miközben épp a táskájába pakolta bele a cuccait.

Beszéltünk még kicsit utánna ő elment én pedig egyedült maradtam a gondolataimmal. Csak Sanon és a telefonbeszélgetésén járt az eszem, habár semmit nem hallottam de láttam őt és megviselték a hallottak. Meg amikor az igazgató bejött egyből tudta mi történik. De honnan? Vagy egyáltalán mi az amit tudott? Annyira zavar, hogy nemtudom mi történik vele. Valamért örülnék ha megosztaná velem ami éppen bántja vagy, hogy épp mi történik vele..