San
Miután az igazgató elengedett egyből fogtam egy taxit és a korházba siettem. Berohantam majd egyenesen fel a 120-as kórterembe. Hezitálás nélkül léptem be a szobába. Senki nem volt bent csak ő. Haja rendezetten állt, kezei maga mellett pihentek. Egy fáradt mosollyal nézett rám amitől a szívem szakadt meg. Közelebb lépkedtem majd táskámat ledobva leültem a mellé elhelyezett székbe.
-Szia - fogta meg kezem
-Szia, anya - adtam egy puszit homlokára - Hogy vagy? Hívtak, hogy rosszul lettél
-Jól vagyok, mostmár jobban érzem magam - szorította meg kicsit a kezem
-Ennek örülök, egyből jöttem ahogy hívtak. Ma bent maradok veled, leigazolják a holnapi napom.
Egész délután beszélgettünk. Örülök, hogy jobban van, már nagyon megijedtem. Anya rákos, mikor engem szült utánna alakult ki először, rosszindulatú volt de sikeresen meggyógyult. Úgy egy éve alakult ki újra de most még rosszabb, öt százalék esélyt adtak a túlélésre. Már egy éve bent van a korházba. Nem tudom elképzelni, hogy mi történne velem ha ő már nem lenne. Csak mi vagyunk ketten egymásnak. Apa rossz ember, anyát sokszor bántotta. Kisebb koromba engem is de ahogy nőttem egyre jobban meg tudtam védeni magam. Egyszer valakit nagyon megvert. Egy discoban verekedtek össze, az illető kómába esett majd három hét után meghalt. Apát elítéltek és a régebbi dolgai miatt is vádat emeltek így végül 30 év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Anyával nagyon fellélegeztünk mikor ezt megtudtuk. De nem sokáig tartott az örömünk, hisz utánna anya bekerült a korházba. Azóta minden egyes nap meglátogatom. Megláttam az ablakban az orvost a folyosón elsétálni ezért gyors kisiettem, hogy tudjak vele beszélni.
-Elnézést - szóltam utánna
-Igen? - fordult felém - Ó, San, beszélnünk kellene.
-Kaptam egy hívást anyáról de ő azt mondta jól van. - mondtam neki
-Igen erről lenne szó. Ma nagyon rosszul lett így csináltunk teszteket és megjöttek a múltkoriak is - vett egy hatalmas levegőt, amitől nekem nyelnem kellett egyet - Nem jó hírek. Az állapota rohamosan romlik. Már nem sok ideje van hátra. Ha szerencsénk van akkor talán egy hét. - mondta a végénél lehunyva szemét, nem voltam képes mondani semmit. Csak álltam előtte miközben megéreztem, hogy egy forró könnycsepp lefolyik az arcomon amit folytatott a következő, azt pedig az azt követő. Lerogytam a legközelebbi székre, az orvos megsimogatta a vállam majd elsétált. Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott lehajtott fejjel és rázkódó vállal de végül erőt vettem magamon és elindultam vissza. Az ajtó előtt egy erőszakos mozdulattal letöröltem a könnyeim majd beléptem a szobába. Anya épp aludt, halk szuszogása töltötte be a csendes termet. Aranybarna haja szépen kifésülten omlott vállaira. Arcai beesettek, szeme alatt lila karikák voltak, nem festett valami jól.
-Az orvossal beszéltél? - rákaptam egyből tekintetem, nem tudtam, hogy fent van
-Igen - mondtam neki, miközben oda mentem és egy hosszú öleléssel ajándékoztam meg. Majd az ablakhoz sétáltam és néztem az utcán elsétáló embereket.
-Kérhetek valamit?
-Persze, bármit - mondtam még mindig háttal állva
-Ne zárkózz be, oké? Mármint légy ugyan olyan mindig mint amilyen mindig is voltál. Ne vesztegess el sok időt a gyászolásra. Nem szeretném ha sokáig siránkoznál utánam. - néhol megremegett a hangja, ahogy mondta
-Anya..ezt most miért? Miért kell most erről beszélnünk?! - hajtottam le a fejem, mert nem tudtam visszatartani egy könnycseppet.
-Csak ígérd meg
-Jó. Megígérem. - jelentettem ki fejemet kicsit hátrafordítva.
-Nagyon szeretlek, San - hangja rekedtes lett és a végére teljesen elhalkult.
-Szeretlek - fordultam hátra, anya oldalt, mozdulatlanul feküdt az ágyon. Nem hallottam azt az egyenletes légzést sem. Nem mertem elhinni de túl egyértelmű volt a dolog. Hirtelen a telefonhoz léptem és benyomtam.
-Igen? Történt valami? - szólt bele az egyik nővér
-Anya m-meghalt - mondtam szakadozva a sírástól. Kezem rettentően remegett, alig tudtam tartani a telefont. A nővér egyből itt is volt. Jött az orvos is, engem kiküldtek a terem előtti váróba. A szívem szakadt meg mikor a kis ablakon láttam, ahogy anyát leszedik a gépről. Végül adtak pár percet, hogy elbúcsúzzak. Ott álltam mellette, a teremre hatalmas csend telepedett. Megszűnt a halk szuszogás és mocorgás. Megfogtam kezét ami az idők közben kihűlt így hideg kezét tartottam tenyereim között. Arca teljesen elfehéredett, szemhéja rezzenéstelenül pihent.
-Anya.. remélem mostmár jó helyen vagy. Remélem jól vagy és már nem szenvedsz. Szeretlek - adtam puszit kézfejére majd végleg elengedtem.
Bejött az orvos és megkért, hogy pakoljam össze a dolgait mert lejárt a búcsú ideje. Összeszedtem mindent majd elindultam haza. Felhívtam Hyejin mamát, anya anyját. Elmondtam neki mindent, azt mondta most azonnal elindul hozzánk. Vagyis hozzám. Hirtelen megrezzent a telefonom, egy instagram értesítést jelzett, nem akartam senkivel sem beszélni így kikapcsoltam a telefonom. Csak ültem az üres házban és gondolkodtam. Már sosem tudom megölelni. Nem láthatom többé. Annyi rossz dolgot kellett megélnie de folyton kitartó volt. Nagyi ideért és végül megbeszéltük, hogy egy kis időre hozzá költözök, hogy jobban kiheverjem a dolgokat. Beszéltünk az igazgatóval aki megértette és azt mondta elintézi. Mindenemet összeszedtem és minden búcsú nélkül leléptem.
ESTÁS LEYENDO
Dᴀɪsʏ | ᴡᴏᴏsᴀɴ
Fanfic-Daisy - szólalt meg miközben arcomat vizsgálta -Micsoda? - néztem rá zavarodottan -Így foglak hívni - közölte egyszerűen -Miért pont Daisy? - értetlenkedtem tovább -Mert hasonlítasz egy százszorszépre csak te ezerszer szebb vagy - mondta ki ezeket...