Álmaimban(1 rész)Befejezett18+

~ Könnyebb ha beszélsz róla

-És mit főztök? Kérdezte Sasha
-Nem tudom vontam meg a vállam miközben hajamat egy laza kontyba  kötöttem.
-Azért majd hozzál belőle. Tudod hogy imádom a húst.
-Ne aggódj nem felejtettem el.húztam halovány mosolyra a számat

*****
A Hadnagy szobája  előtt vettem egy nagy levegőt. Pár óra... abba csak nem halok bele..
- Kopogni nem szokás? Mordúlt rám mikor csak úgy benyitottam.
-Bocsánat...
-Akkor próbáljuk meg újra. Tette keresztbe a kezét
-Tessék?pislogtam tàgra nyílt szemekkel.
- Menj ki és gyere be!
-Most az egyszer elfeljetettem kopogni! mellesleg csomó őr van odakinnt ne kelljen megint kimennem tökre....
-Ha azt mondom hogy kimész akkor kimész! Rivallt rám.kicsit erőssebb hangnemben a kelletnél.
-Jó ha ettől jobban érzed magad!
(Mordúltam rá) és bevágtam magam mögött az ajtót. Vártam pár mp-et majd hátározottan kopogtam.
-Gyere!
-Most jobb a lelkednek? Kérdeztem sértődötten
-Sokkal! Mondta elégedetten.
-Kitaláltad mit főzünk?léptem a konyhapúlthoz.
-Tésztát.. az a leg.... koszmentesebb
- Valamí húsfélét azért csinálhatok rá?
-Legyen de a végén te takarítasz
-Addig tedd föl a vizet. Ha forr akkor mehet bele a tészta. Adtam ki neki az utasítást. Szeretnéd fölaprítani a hagymát? Nyújtottam felé a kést.
- igen azt átveszem mielőtt kinyírod magad.Mondta olyan unott hangnemben hogy még nekem is majdnem elment a kedvem az egész naptól .
-több lelkesedés! Tártam szét a kezem de közbe elfeledkeztem hogy a kés még mindíg nàlam van.
- Akemi! Figyelj már oda! Kapta ki a kezemből

A elkövetkezendő egy óra teljesen normàlisan telt. Nem kaptunk össze ,és Levi még csak sértő megjegyzéseket sem tett. Igaz nem beszélgettünk olyan sokat hiszen ő nem a szavak embere. De már ennek is örűltem.

-Sashanak viszek belőle ha nem gond.. mondtam miközben kimertem magamnak egy adag tésztát.
-Milyen lett? Kérdeztem izgatottan
- Azthiszem megtartalak. Jött a válasz amitől kicsit elpirúltam. - De Ne sokat
vigyél neki tudod hogy mennyire megőrűl az ételért
- úgy mint te a tisztaságért. Vágtam vissza
- Ha olyan helyen éltèl volna ami sose làtott napfényt megértenéd.
-Akkor segítsed megérteni.néztem méllyen a szemébe.
- Minek kössem az orrodra? Mondta miközben feltàpászkodott az aztaltól.
-Azért mert semmit sem tudok rólad! Csattantam fel
-Mert te aztán olyan sok mindent elárútál magadról. Felelte unottan
- Levi...ez... tudod hogy nem olyan egyszerű.. fujtam ki a levegőt .Azt se tudom hogyan kéne elkezdenem.
-Elöször is nyugodj meg... fogta meg bíztatóan a kezemet másodszor pedig talán mindennek az elején.
-Jó de igérd meg hogy vègig hallgatsz! És hogy nem vágsz közbe
-Megígerem..

- Egyik este. nem nem aludtam jól. Mert álmodtam de ez nem csak egy egyszerű Rémálom volt. Minden olyan valóságosank látszott. Mintha ott lennék de mégse. Reggel tisztán emlékeztem arra a világra amibe belekerűltem . Emlékeztem az óriásokra és rátok...olyan élénken hogy le is tudtam rajzolni. Ez sokáig így ment,de aztán egy idegen helyen ébredtem. Akkor találkoztam Mikasával is .Ő vezetett vissza a falak mögé.
Fogalmam sincs hogy lehetséges ez .de mi van ha a valsóság és az álom amibe most is vagyok talán......összefügg

A Hadnagy rezzenéstelen arcal hallgatott. Egy örékké valósàg volt mire újra megszólalt.
-Akkor most te nem vagy itt.. (jelentette ki)
-Nem...illetve de csak a valóságba éppen alszok. (Magyaráztam)
- Mielőtt kimész innen azt takarítsd föl!
Pislogás nélkűl meredtem rá. Ezért mondtam el az igazat?
-Levi..kérlek..
-Ne! Tartotta ki a kezét jelezve hogy ne próbáljak meg hozzáérni

Szó nélkül nézte végig ahogy összetakarítok.
Még vetettem felé egy szomorú pillantást majd magára hagytam.