Percekig engedtem magamra a melegvizet. Nem tudtam mi lehetne már ennél is rosszabb. -Akemi! Törte rám Levi az ajtót. -Normális vagy?Kaptam magamra a törülközőt Meg amúgy is melyik részét nem értetted annak hogy hagyd el a szobát? (Mordúltam rà) De mintha meg se hallott volna . Egy határozott mozdulattal a falhoz szorított. Szürke íriszeit belefúrta enyémbe -Ez fáj...engeddj el -Miért kerűlsz engem Ashida? -Nem kerüllek csak megkértelek arra hogy mennj ki...A Fejemet elfordítottam .Tudtam ha nem veszem le a Hadnagy szemeiről a tekintetem akkor képtelen leszek neki ellenállni. -Csak fàradt vagyok... Mondtam majd eltoltam magamtól. -Mi bajod van? Jött utánam. -Mondtam már. (Forgattam a szemem) -Ez nem válasz.. támaszkodott neki a falnak -Reggel mèg azt mondtad szeretsz.. jajj ne.Ettől féltem .mégis hogy mondjam el neki az igazat .Nem azért kerülöm mert nem szeretem már.Jobban szeretem őt mint azt gondolnà de a jelenlegi helyzetem a szerelmet nem engedheti meg magának - Igen tudom.. az reggel volt.. (feleltem egyszerűen) és Sajnálom... azthittem hogy ..igaziak az érzéseim.
Te jó ég Yume fogd már be végre, csak rosszabb lesz ha nem maradsz csöndben( gondoltam magamba)
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Levi pislogás nélkűl meredt rám -Tessék? Rázta meg idegesen a fejét. Ezt Nem akkor kellett volna közölnöd mielőtt mèg lefekszel velem? Akemi..hiszen szeretlek téged... -De én nem! (Keltem ki magamból) már a sírás kerülgetett akkora gombóc volt a torkomban - kérelek mennj most ki (emeltem rà újból a tekintetem) - Akkor..Jó éjt.. mondta majd becsukta az ajtót. Vettem egy mély levegőt. Le kell nyugodnom.Bármennyire is fàj a Hadnagy elvesztése a családomra is gondolnom kell. ________________________________ -Hogy érzed magad? Aya Hangjára nyitottam ki a szemem. -Annyira szorít.. kaptam a tüdőmhöz. -Bárcsak segíthetnék valahogy...szorítta meg a kezemet..hé... sirtál...? Törölte le a könnycseppeket a szemem alól.. -ugyan semmiség az egész legyintettem...majd halovány mosolyra húztam a számat. - Aya..én..hagytam elmenni.. mondtam szomorúan -Ugye elmondtad neki? Megràztam a fejem -Jajj Yume... -Döntést kellett hoznom.. -Én ezt értem..de az nem megoldás hogy kerülöd.. meg kell beszélned vele... -igen de Eren fölvilágosított egy két dologrol.. -Eren? Miota beszélgetsz te Erennel? -Egy napja... és megmutatta az óceánt.ilyen csodàlatosat még életembe nem láttam..(áradoztam) - A tüdőrák nem vicc.. minnél előbb meg kell halnod abba vilàgba hogy itt tovább élhess... -Aya nem lesz gond... simítottam meg a kezét majd újra rámtört a köhögőrham.. Anyám kétségbeesetten rohant be a szobába egy pohàr vízzel.. -Jól vagyok... -Kislányom ..dehogy vagy jól.. tette kezét a homlokomra ami ismét tűz forró Ne idd meg! Hozok inkább teát.. kapta ki a kezemből. -Túlreagálja..csóváltam meg a fejem.. -Csak aggódik..és neked is azt kéne... ________________________________
Reggel úgydöntöttem visszamegyek a szobánkba Sashahoz. Persze ő azt mondaná pihennjek még de már megőrülök az egyedülléttől.. -Jóreggelt nyitottam be az ajtón a cuccaimmal együtt.. -Yume! Ugrott a nyakamba. De jó! Jobban vagy? -Persze màr tegnap is visszajöttem volna de a Hadnagy nem engedte. -Jut eszembe.. milyen jó hogy előhoztad..ma ki kell takarítanunk a szobákat..mert hajnalba benézett mindenkihez és csak húzta a szàjàt.. Ó és.. Erwin parancsnok üzeni hogy amint jobban vagy jelenj meg nála. (Tette hozzá) -Akkor jobb lesz ha túlesek rajta.. (sóhajtottam) sietek vissza.
A parancsnok szobàja előtt vettem egy nagy levegőt. (Most vagy soha) -Jó reggelt..Sasha mondta hogy beszélni akarsz velem.. nyitottam be félénken. -Igen..gyere csak belljebb.. intett a kezével. -Több dologról lesz szó de csak szépen sorjában.. előszőr is làtom jobban vagy..ennek örülök..másodszor.. két parancsot szegtèl meg.. Ezért ki is tehetnèlek a Felderítő Osztagból. Az a nagy szerencséd hogy a Hadnagy beszélt velem még mielőtt meggondolom magam. Elmesélte az állàspontodat ..igaz elöszőr nem hittem el.. de nem úgy nèzett ki mint aki viccel. Persze a szádból is hallni akarom az igazságot.ki vagy te valójában? Hangja hirtelen megválozott ..sokkal szigorúbb és mérgesebb lett.
****
A parancsnok Rezzenéstelen arcal halgatott mindent elmontam neki. Az összefüggéseket és betegségemet.. is. -Levi Tuddja? -Nem....ezt a részét csak Erennek meséltem.. -Miért? -Talán mert... félek.. sütöttem le a szemem.. - Szereted őt? (Kérdezte hirtelen) -igen.. - akkor hallj meg érte .. felelte egyszerűen.. Megint síràs hatàrán voltam. - azzal hogy itt vagy a közelébe mégnagyobb fájdalmat okozol neki.. -De ha a valóságban meghalok akkor..ebbe a vilàga élhetek tovább (jutott eszembe) -És erre ez lenne a megoldás? Hogy hátrahagyod a családodat? -de én Szerelmes vagyok belé.. suttogtam..még mindíg a könnyeimmel küzködve -Nem az számít hányszor mondjuk ki..mert a szavak tettek nélkűl semmit sem érnek. (Közölte nyugottan)
