Álmaimban(1 rész)Befejezett18+

~ Ez nem történhet meg

~Yume Ashida~

- Mióta beteg?
-Lassan több mint egy hete. Mondta anyám . -Semmit sem vàltozott az állapota felelte szomorúan majd a homlokomhoz tette a kezét.  Éreztem az érintését  hallottam a hangját, de a szememet nem tudtam kinyitni.
-Asszonyom kijönne egy percre? Hívta félre az orvos .  
-A lánya..állapotáról lenne szó.. dörmögte de mivel az ajtó félig nyitva volt így én is hallottam.
-Ugye meggyógyul?
-A tüdőrákból sajnos kevesen épűlnek fel.
Tuddja egész héten vizsgáltam és a betegség jelei egyre jobban kimutatkoztak . Lefogyott..  aztán ott a sok kínzó köhögés és a levegőt is nehezebbem veszi. Eleinte én is azthittem hogy ez csak egy kissebb megfázás de most..az élete forog kockán. 

A csöndet anyám zokogása törte meg.  Ez nem törtènhet meg.. mégis hogy mondom el a hadnagynak az igazat?miközben most..feküdtem le vele..  igaz csak álmomban de olyan valósàghű volt ,hogy amikor felébredtem az egész testem tapadt az izzadsàgtól  és olyan forró volt akár egy kemence.
Újra köhögni keztem ami átment fulldoklásba  a tüdőm úgy fájt hogy allig kpatam levegőt. Csak nagy nehezen sikerűlt elaludnom

*****
________________________________

-Szeretlek Levi Ackerman és ez az érzés soha nem fog megváltozni. Mondtam miközben   mégszorosabban hozzábújtam.
-Sajnálom hogy megütöttelek.
-Semmi baj .nyomtam egy puszit a szájára. Hé! Emelkedtem föla mellkasàról..nem csinálunk ma valamit?

-Yume.. Pihenned kell simította meg az arcom.
-De jól vagyok! Erősködtem.
-Meg a mai  nap amúgy sem jó..ezer dologom van. Sóhajtott. Majd fölvette a ruháit.  Este még benézek legyen eszed és ne! Hagyd el a szobát. Figyelmeztetett  végűl ráerőssen megcsókólt és  magamra hagyott.
Egy ideig duzzogva ültem az ágyon. Ugye nem gondolta komolyan hogy majd itt fogok egész nap unatkozni? Muszáj lefoglalnom magam valamivel.  Hiszen mostantól nem ugyanolyan lesz az életem mint amillyennek azt elképzeltem. A tüdőrák nem jàték és bármikor meghalhatok.   A csöndet egy halk kopogás törte meg.

-Szia.. (nyitott be EREN)?!
Elöszőr meglepődtem mert Eren-el nem sokat beszéltem sőt.. igazából semmit sem tudok róla azonkívűl ,hogy egy Titán birtokosa
-sz..Szia.. hangom elcsuklott és zavaromba a földet kezdtem bámúlni bár
fogalmam sincs hogy  miért lettem ennyire ideges..
-A hadnagy küdött. Mondta

Hát persze . Csak hogy ne menjek ki innen rámtukmálta  Erent akivel  ezalatt a pár hónap alatt összesen három szót váltottam..fantasztikus...

-Hogy vagy?
-Ha  ezt mégegyszer megkerdezi valaki  esküszöm hogy eretvàgok!!! Vàgtam hozzá a párnát.. 
- jó bocs.. tette föl védekezően a kezét.
-Hogy ha azért jöttél hogy sajnálkozz akkor húzhatsz is kifelé!! Mutattam az ajtóra..
-Vedd föl a fölszerelésed! Tíz perced van..közölte nyugodtan  majd magamra hagyott.
Elkerekedett szemekkel néztem utána...  hát ez meg?

Gyorsan összekaptam magam ,és felöltöztem Eren a lépcsőfordulóban vàrt.
-Hova megyünk? Kérdeztem izgatottan mikor feltűnéentesen kiértünk az épületből.
- Halgass! Mordúlt rám. És húzd föl a fejedre a kapucnit ,ha nem akarsz lebukni.

Szerencsére  kitudtunk menni a falakon túlra úgy hogy nem szúrtunk szemet senkinek
Miután elkötöttünk egy-egy lovat Eren vágtatni kezdett. Tudtam hogy mellette biztosnàgban leszek..így nem aggódtam az erre kószáló Titánok miatt.
Nagyjából Egy óra vágtatás  után a fiú hirtelen irányt változatott.
És akkor megláttam ....Az Óceánt életemben elöszőr. A döbbentettől szóhoz se jutottam.  Csak csodáltam  a végtelen  kékséget.
- Hogy tetszik? Kérdezte  percekkel később mikor sikerűlt feldolgoznom hogy hova hozott
- Eren...ez.. de a hangom elcsuklott.. egy értlemes szó se jött ki a számon.
-Tudom..mosolyodott el.. félelmetes látvány nem igaz?
-Félelemetes? Inkább..gyönyörű...feleltem mèg mindíg a távolba  meredve
-Gyere nézzük meg közelebbről biccentett fejével a part felé.
-Biztos hogy nem kerülünk  bajba emiatt?
-Az majd kiderűl ha visszaértünk.

A lovakat kikötöttük.  A homok csiklandozta a lábamat mikor levettem a csizmámat. De olyan puha volt és selymes..  abban a pár óraában megszűnt minden gondom. Egy időre  elfeledkezhettem  még a betegségemről is .

-Köszönöm hogy megmutattad ezt a helyet.. hálalkodtam mikor kiűltünk  az egyik sziklára.
-Nincs mit.. mondta rám sem nézve

Eren túl komoly a korához képest de mègis van benne valami..  valami egésszen különleges....

-Ugye tisztában vagy azzal  hogy a Hadnagy mennyire félt téged?  Törte meg végűl a csendet.
-Uhm.. (hümmögtem)
-Csak így megjelentél.. a semmiből és még lelkismeret furdalásod sincs ..
-Miért az kéne hogy legyen?
-Megszegtél kettő parancsot is!  Az a rohadt nagy szerencséd hogy Levi szerelmes beléd így sikerűlt meggyőznie  a parancsnokot.
Amikor kimondta a Hadnagy nevét fülig vörös lett a fejem. Amit biztosan észrevett de hál ég  nem tett egyetlen gúnyos megjegyzést sem .
- Ez ennyire làtszik? (Sápadtam el)
-Micsoda?
-Hogy..Levi...
- Ja igen.. az egész osztag rólatok beszél.. nevette el magàt.
-Tessék?! Néztem rá pànikolva
-Csak ugratlak te hülye.. (lökte meg a vállam) én jöttem rá egyedűl.. nem vagyok vak.. làtom hogy néztek egymásra.. de örülök ..azthittem Petra elvesztése teljesen betett neki... (tette hozzá)
-H..hogy ki? Sápadtam el mégjobban
-Petra..ismételte meg magát..  de meghalt az egyik dög végzett vele  .. és Levi túl későn ért oda nem tudta màr megmenteni.. Az hogy milyen kapcsolat volt közöttük ne kérdezd..mert senki sem tuddja..
-Értem ..(sütöttem le a szememet )
-De ezen most nehogy elkezdj kattogni..  mert teljesen be fogsz dilizni.. 
-Szerinted eszébe szokott jutni?
-Petra? Nemtudom  biztosan...  de a lelke már teljesen tönkre ment. Éppen ezért gondolkoztam  néha azon hogy mit làtott meg  benned ami visszahozta, és újra színesben tuddja látni  a vilàgot.
________________________________