Álmaimban(1 rész)Befejezett18+

~ Csak tèged szeretlek

~Yume Ashida~

Miért nem térsz már észhez? Miért csókolózól valakivel akit nem is ismersz?
Ezek a gondolatok jártak a fejemben miközben Levi leszabta rólam a pólót. De Nem ellenkeztem .  Közben Fel sem tűnt hogy megint  az ágyban vagyunk. Ilyen szenvedélyesen még soha  senki sem csókólt meg .Ahogy ajkaink  összértek  újra és újra, mellkasom hullámzott és a hasamban életre kellt a lehető összes pillangó. A Szívem többett dobbant a kellettnél és az  egész testem lángolt..  a külvilág teljesen megszünt körülöttem.  Kezzemmel kicsatoltam  az  övét majd szépen lassan a többi ruhadarab is a földre kerűlt. A hadnagy nem kérdezett semmit hogy akarom e vagy sem. Hiszen a szemeim mindent elmondtak .  Egyik kezével a csuklómat szorította a matrachoz, mássikal  pedig a meztelen testemet simította végig. A levegőt egyre gyorsabban vettem.  Miert húzza az időt?
-Levi..nyöszörögtem a nevét amíg a nyakamat
Csókólgatta ..közben férfiassàgát jól hozzányomta az ágyékomhoz csak hogy mégjobban felizguljak.  Jól  tudtam mire megy ki  játék.  Lábammal mégjobban magamhoz vontam.. a csipőmet óvatosan felemeltem jelezve hogy nem bírom tovább.  
- kérl.. vettem könyörgőre de nem tudtam befejezni a mondatot  mert belémfolytotta  egy hosszú csókkal. Úgy falta az ajkaimat mint aki ki van éhezve... de egy cseppet sem  bántam.sőt mi több. Élveztem nagyon is... 

Nem tudom mennyi idő telt el mire a fiú végre teljesen  bennem volt .Ugyan nem akartam de  közben töbsször is felnyögtem mert amit akkor éreztem nem tudom szavakba önteni.
-Ki vagyok én Akemi ? Suttogta a fülembe  két döfés között
-  A Felderítő Egység Hadnagya és Erwin parancsnok Jobb keze ... ziháltam.. 
- Nem erre kell emlékezned  ezt tudom magamtól is. Ki vagyok én? Kérdezte újra
-Levi Ackerman.. Mikasa unokatestvere
-És még?
Nem hiszem el hogy gondolkoznom kell miközben...miközben egyre gyorsabban és dúrvábban mozog bennem. 
- Válaszolj ha kérdeznek.. nyögte a fülembe Ez parancs  volt  Ashida..  tette hozzá. Egy gúnyos vigyorral megkoronázva . De hiába nem jutott más az eszembe .
-Ne hunyd be szemed! Csokólt meg ismét.  Majd szürke íriszeit belefurta az enyémbe .
És  abban a pillanatban  minden emlékem visszajött.  Róla az első talàlkozásunktól  kezdve az első csókunkig. 
Hihetetlenűl elmosolyodtam.  Hát ilyen egyszerű lenne? Beleszeretni valakibe aki csak az álmaimban létezik?
________________________________
~Levi Ackerman~

*Egy héttel ezelőtt*

-Hogy van? Kérdeztem Hanjit mikor beléptem az ajtón
- sajnos nincs jól. Biggyeztette le a szájàt. A belső sérülései nagyon komolyak.  Ha túléli az estét akkor mèg van remény. Nézett rá az alvó lányra. 
- Ez mit jelent pontosan?
-Ha felépűl elinte jól fogja érezni magàt olyan érzèse lesz mintha semmi nem történt volna de  egy idő után a teste ellenkezni fog.
-Tehàt akkor...
-Igen...megfog halni persze nem tuddjuk pontosan mikor és hogyan de attól tartok már nincsen sok  ideje
A torkomban hatalmas gombóc volt nem  veszíthetem el. Még nem
-Biztos van megoldás.
-Bárcsak lenne..  sóhajtott ,de Yume különleges.. hiszen két  vilàgban él egyszerre. A Valósàgban talán most beteg....(törte a fejét)
-Lázas? Döbbentem le.
-Igen elég valószínű. A két oldal valamilyen szinten kapcsolódik egymáshoz. Ha itt meghal ott ugyanúgy éli az életét ugyanúgy álmodik de nemfog emlékezni se rád se a titánokra se senkire..  Egyszer megkeresett ezzel a problémàval mert nem tudta mitévő legyen. Persze úgy könnyű lenne  döntést hoznia hogyha nem szeretett volna beléd. De így... Nincsen  jó megoldás. 
Hanji-nak Igaza van.. az érzelmek.  itt  semmit sem érnek hiszen az élete forog
Kockán.
-Magadra hagylak.  Egy heted van meghozni a döntést.. vagy csak rosszabb lesz.  Tette rá kezét bíztatóan a vállamra azzal otthagyott.

Kétségbe esetten szorngattam a lány kezét ami olyan hideg volt mint a jég.
-Bárhogyan  is történjen csak téged foglak szeretni. Simítottam végig hófehér arcàt .
________________________________

~Yume Ashida~

*Vissza a jelenbe*

A Hadnagy mellkasán pihentettem a fejem. Aki  közben  a hàtamat simogatta.  Ilyenkor azt
Kívánnám  bárcsak megállna az idő.
-Nagyon gondterhelt arcot vágsz .. baj van? Kérdeztem  mikor egy pillanatra fölnéztem rá.
-Csak attól félek hogy nincs elég időnk.
-Már hogy ne lenne!  Tápászkodtam föl. Nézz rám! fogtam arcát a kezeim közé. Levi..nézz ràm!  És Halgass végig ..
- Hidd el Én is félek.. hogy egyszer majd nem ezt a vilàgot álmodom meg.  És egy olyan helyre kerülök melyben  nem létezel. Éppen ezért élvezzünk ki minden percet  mert nem lehet tudni mikor történik ez meg.  Mondtam majd hosszan megcsókóltam.
-Szeretlek Levi Ackerman suttogtam a fülébe ,és ez az érzés soha nem fog megváltozni.