Ajánlott zene: Evanescene - Haunted
Ajánlott aláfestő zene: DEAN ft. Zico - Pour Up
Magával ragad a zene ereimbe szivárgó ritmusa, elkábít a bizsergető érzés, ahogyan véremmel együtt szétárad egész testemben a lüktetés. Emberek pulzáló tömege vesz körül, a parketten testek simulása, ruhaanyagok súrlódása kísérik mozdulataimat, amelyek tökéletes összhangban vannak a helyiséget kitöltő basszus öblös dübörgésével, mégis olyan, mintha az én táncomra reagálna a dallam és a villódzó fények egymást szédítő játéka.
Idejét sem tudom, hogy mióta vagyok itt, csak kiszáradt torkom és nehéz légvételeim ébresztenek rá arra, hogy borzasztóan szomjas vagyok, így kissé szédülve az oxigénhiánytól, de határozott léptekkel indulok meg a bárpult felé, hogy lehűtsem magam egy itallal és pihenjek kicsit. Odaérve fáradtan vetem le magam az egyik székre, s a pultra könyökölve tekintetemmel a csaposét keresem.
– A szokásosat? – kérdezi, miközben már nyúl is az üvegért, hogy megtöltse jéggel teli poharamat.
– Mindig tudod, hogy mire vágyom – mosolyogva nyúlok az italomért, amivel barátom felé biccentve jelzem köszönetem, de ő közben már fordul is egy másik vendéghez, hogy kiszolgálja. Cserepes ajkaimhoz emelve három nagy korttyal iszom ki a pohár tartalmát, s behunyt szemmel élvezem, ahogyan végigmarja torkomat a whiskey forró érintése, és a gyomromtól kiindulva egészen az ujjaim hegyéig elönt a keserű jóleső borzongása.
– Ahogy elnézem, utánad is legalább ennyire vágyakozik valaki – jegyzi meg hozzám visszatérve Johnny egy újabb italt keverve, melyet végül elém helyez le. – Ezt neked küldi.
– Kicsoda? – kérdésemre válaszul lazán jobbra int egyet a fejével, jelezve, hogy nézzek arra.
– Látod ott azt a vörös hajú férfit? Hát, haver, totál bejössz neki. – Belekortyolva a nekem szánt gin tonic-ba végigmérem az ismeretlent, aki mintha megérezte volna, hogy nézem, tekintetembe függeszti övét, s rám villantja ragyogóan fehér fogait egy apró, de hívogató félmosoly erejéig, mire újra átélem a kellemes bizsergést. Azt hiszem, hogy az alkohol kezd a fejembe szállni.
A férfi felállva a helyéről egyenesen felém veszi az irányt. Könnyed lépteiből és mozgásából arra következtetek, hogy legalább olyan jó táncos, mint amennyire jól néz ki. Körülbelül egymagasak lehetünk, harsányvörös haja rakoncátlanul, mégis tökéletesen beállítva omlik markáns vonalú arcába. Ideérve lazán leül a mellettem levő székre, s miután megkéri Johnnyt, hogy töltsön neki újra, szembe fordul velem.
– Egészségedre! – mondja várakozva, mire az övéhez koccantom a saját üvegpoharamat.
– Köszönöm az italt – beleiszom a koktélba, majd az ajkamon hátramaradt cseppeket nyelvemmel itatom fel, és rávillantom azt a mosolyomat, amitől, ha lehet, még helyesebb vagyok. Elégedetten figyelem, ahogyan egy ismerős érzés villan meg pupillájában; egyértelműen kíván engem. Kár lenne tagadni, nyilván valóan dögös vagyok, és még jobban fokozza bennem a vágyat, amikor ezt felismerik, vagy hangot adnak neki. – Először vagy itt? Még nem láttalak.
– Igen. Valami különlegeset kerestem, és a barátaim ezt a helyet ajánlották – válasza közben meglehetősen feltűnően vizslat, minden porcikámat végigsimogatja alkoholmámoros pillantásával. Szinte lángol a bőröm mustrálásától, s akaratlanul is eljátszom a bűnös képzettel, hogy vajon én milyen módon tudnék neki örömöt szerezni.
