Ajánlott zene: TXT – Sugar Rush Ride
Érzem, hogy nem tudok ellenállni a kísértésnek. Minden porcikámat bizsergeti a forró izgalom, a kezem mégis nyirkos, ahogy az utolsó darab kapszulát forgatom ujjaim között. Annyi ellenérvet próbáltam felsorakoztatni, hogy miért nem kéne bevennem, de a józan eszemet elhomályosítja a vágy, hogy újra láthassalak. Nincs rá garancia, hogy ez valóban így lesz, de ezt a kockázatot vállalom, úgysincs veszíteni valóm. Inkább élek egy olyan múltban, amiben már többször boldogok voltunk, mint egy olyan valóságban, amelyben nem ismerlek.
Nyelvemre helyezem az emlékeket őrző kapszulát és leöblítem az utolsó korty sojuval. A kanapéra ledőlve szinte azonnal magába ránt a már ismerős, kissé bizonytalan érzés, amitől olyan, mintha egyszerre álmodnék és lennék ébren. Már nem én uralom a testemet és a gondolataim is hamarosan megszűnnek; egy olyan személy veszi át a tudatom felett az irányítást, aki régóta nem létezik, de egykoron én voltam.
*
Enyhén fűszeres, édes narancsillatra és lágy jazz dallamára ébredtem. Ahogy felültem, lecsúszott a vállamról egy pokróc – biztosan a kedvesem terítette rám, amíg aludtam. Kiskutyám, aki addig a lábamnál feküdt, lelkesen odaugrált hozzám, és boldogságát, miszerint végre fent vagyok, nedves orrpuszikkal fejezte ki.
– Szia, szépségem! Szeretnél kimenni? – kérdeztem, mire izgatott farokcsóválás volt a válasz. – Rendben, értettem, mindjárt kiviszlek, csak előbb nézzük meg, minek van ilyen jó illata – simogattam meg puha fejét, majd feltápászkodtam a kanapéról.
A konyha felé indulva a sürgés-forgás zajai és a zene egyre jobban felerősödött. A helyiségbe belépve azonban minden határozottságom elszállt, nem voltam felkészülve arra a jelenségre, ami elém tárult. A rádióból a kedvenc Frank Sinatra dalom szólt, melynek ritmusára szerelmem úgy ringatta csípőjét, hogy azt a legprofibb táncosok is megirigyelnék, öblös bariton hangjával pedig úgy kényeztette érzékeimet, mintha bűnbe akarna csábítani. Jaehyun kötényt viselt elegáns ruhája felett, de még így sem tudta eltakarni férfias alakját, formás hátsó felét. Egyik kezében egy tál habnak tűnő valamit tartott, a másikban fakanalat, amivel olyan gyengéden keverte a fehér masszát, mintha csak selymet készítene. Minden mozdulatával szinkronban megfeszültek a hátán domborodó izmai, szinte éreztem a testéből áradó feromonok bódító illatát. Teljesen lenyűgözött, mint egy tökéletesen elkészített műalkotás, amit a távolból csodálok, mégis közelebb érzem a lelkemhez, mint bármi mást abban a pillanatban.
Tekintetemet egyenesen rá szegezve egyre közelebb araszoltam hozzá, mígnem erős hátának ütköztem. Úgy vonzott magához, mintha ő lenne a Föld, én pedig a Holdja – végtére is, a gondolataim állandóan körülötte keringtek. Karjaimat keskeny dereka köré fonva gyengéd csókot leheltem a nyakára, majd államat vállára támasztva figyeltem, ahogy tevékenykedik. Szerelmem, reagálva a közelségemre, belesimult ölelésembe és gyönyörű mosollyal köszöntött.
Imádtam elnézni, ahogy süt, bár én voltam a szakács, ő sokkal finomabb süteményeket szokott készíteni. Ez volt a mi közös megállapodásunk. Én készítettem a főételeket, ő pedig mindig meglepett valami isteni édességgel.
– Tessék, kóstold meg! – nyújtott felém egy kanállal abból, amit eddig kevert.
– Úristen, cukorsokk! – kaptam a számhoz meglepetten, mert valami citrusosra számítottam az illatok alapján.
– Akkor elég édes lett – Jaehyun a reakciómat látva még szélesebbre húzta mosolyát, mintha direkt csinálta volna.
– Amúgy finom, de mi ez? Azt hittem, valami narancsosat készítesz – kérdeztem, majd szedtem még egy kanállal. Hiába, Jaehyun és Ruby után az édesség a másik gyengém.
