Ajánlott zene: Call Me Karizma - Nails
Az exponáló éles sípolása, vakufehér villanás és a fényképezőgép zárhangjának folyamatos kattogása tölti be az egyébként csendes stúdiót. Nincs szükség utasításokra, a legtökéletesebb modellem teljesen ura a testének, szinte könyörög a kamera, hogy el ne vegyem róla a fókuszt, hadd gyönyörködjön még a látványában. Az objektív túloldaláról követem éles vonásain az érzelmek változását, eres kezének kecses mozgását, ahogyan gyengéden megérinti enyhén beharapott, cseresznyepiros ajkait. Megfogja a mellette kiegészítő eszközként heverő ostort, és megcirógatja vele csupasz mellkasát. Tisztán látom ködös tekintetében a buja szexualitást tükröződni, miközben csípőjét enyhén megemelve lábait nagyobb terpeszbe tárja, hogy jobban hozzáférhessek. Térdem ágyékát súrolja, mire a lencsén keresztül nekem címzett nyögése betölti a közénk rekedt levegőt. Egyik kezemet elszakítja az őt csodáló géptől, és végigvezeti a tenyeremet combján, szűk farmerének domborulatán át egészen a szájához, ahol először csak a mutató és középső ujjam hegyét nyalja meg, majd közvetlenül a szemembe nézve tövig bekapja, és tüzes érzékiséggel szopogatni kezdi, mintha a kedvenc nyalókája lenne. Elképeszt izgató nyelvének ujjaim körüli játéka, forró nyálának nedves tapintása, hibátlan fogainak érdessége. Az arcát elborító kéjvágy és csábító nyögéseinek összhangja hullámzó testével az önuralmam utolsó húrjait is pattanásig feszegeti – még mélyebbre akarok jutni benne.
– Kurva finom – leheli, s meg nem szakítva a szemkontaktust, az őrület végső határára sodor engem.
– Legszívesebben most azonnal letépném rólad a gatyát. – Képtelen vagyok elrejteni a nyilvánvalót, hangom minden rezgéséből kihallani a fullasztó vágyat.
– Mire vársz? Fényképezés közben dugsz meg, vagy leteszed a kamerát? – nyomatékot adva kérdésének rám markol, amitől a légzés is nehézkessé válik.
Egy percig sem habozok tovább, félrerakva eszközömet vad szenvedéllyel birtokba veszem kívánatos ajkait. Érezni még az együtt elfogyasztott dinnye édességét csókjában, telhetetlen vágyakozását abban, ahogyan tarkómnál fogva magához szorít. Rutinosan nyúlok övcsatjainkhoz, hogy elkezdjem lehántani magunkról a fölöslegessé vált, egyre szűkebb nadrágokat. Megszakítja nyelvcsatánkat, amit egy elégedetlen morgással veszek tudomásul. Fordít helyzetünkön, immár én fekszem hanyatt, ő pedig egy szál alsónadrágban feszít rajtam. Jéghideg ujjait számba nyomva nedvesíti meg, majd vastag nyálcsíkot húz félig fedetlen mellkasomon keresztül legnemesebb tagomig, de nem adja meg rögtön, amire vágyom, hanem nyakamra térve kissé megharap, és szívni kezdni az érzékeny bőrömet. Csípőjét ütemesen dörzsöli hozzám, tenyeremmel fenekébe markolva biztatom gyorsabb tempóra, de borzasztó távolságnak, és megugorhatatlan gátnak érződik az a fél centi anyag, ami elválaszt tőle.
– Baszd meg, Taeyong, cseszettül jó vagy!
– Jobban szeretem, amikor te csinálod velem – mondja fülemhez hajolva, és fogai közé véve ingerelni kezdi. Tehetsége van ahhoz, hogy megtalálja a gyengepontjaimat, amitől kétszeresére nő bennem a lávaként fortyogó élvezet. Az alattunk felgyűrődött ágyneműbe markolok, és feljebb lököm csípőmet nagyobb intenzitásért áhítozva.
– Csapj meg a szíjjal! – utasítom, mire azonnal nyúl is az eszközért, hogy szadista vágyait kiélje rajtam. Először csak gyengéden megcirógatja vele a bűntetendő területet, ezzel is fokozva bennem az átható feszültséget, amit az a tudat szít, hogy a gyönyörért meg kell szenvedni, mert minket a fájdalommal szerzett mámor önt el a legelemibb erővel. Elégedett morajjal válaszolok a csattanás csípősségére, de többet akarok.
