Multifandom Oneshots [Kérések/Nyitva]

Star Wars - Obi-wan Kenobi x reader

Gyermekeim! Először is nagyon szépen köszönöm a több mint 10k megtekintést! Hihetetlenül cukik vagytok és nagyon örülök hogy tetszenek azok amiket írok! ❤

A mai napod is pontosan úgy kezdõdött mint a többi. Egy rémálomból felriadva keltél a megszokott, szobának nem igen nevezhetõ valamidben majd jó pár percig csak könnyes szemekkel bámultad a falat. Tudni kell, hogy nálad ez nem volt szokatlan.

Még csecsemõ korodban raboltak el a szüleidtõl, legalább is te erre következtettél, mivel emlékezni nem emlékszel, az emberkereskedõ, akinél laktál, az pedig nem mondott semmit.

Amikor 10 éves lettél, kiderült, hogy nem sima ember vagy, és van erõd, így a férfi aki "nevel" minden nap vert, addig, amíg meg nem tanultad használni az erõdet. Ezek után pedig jó pénzért eladott a gangen nagyfõnöknek aki cirkuszi majomként kezel téged.

A hely ahol laksz az akkora, hogy egy pléden alszol, mindig csak annyi ételt kapsz, amennyit muszáj, állandóan megaláznak és olyan ruhákat adnak rád amibõl mindened kint van. Csak 2 éve vagy itt, de úgy érzed mintha már legalább 10 éve ebben a szörnyûségben élnél.

Amint kimentél a ruhatárba, elkapott a hányinger. Az undorítóbbnál undorítóbb színes, flitteres vagy csillámporos szörnyûségek tönkelegével sorakoztak a teremben ami legalább négyszer akkora volt mint a "szobád". Soha sem szoktál válogatni, mert akkor biztos, hogy sírva fakadnál, így ma is csak lekaptál egyet a fogasról és magadra szenvedted. A túl kevés étel miatt, amin éltél, szinte már rendellenesen vékony voltál, ám ez egyik gangent sem zavarta, sõt még tetszett is nekik.

Nem voltak barátaid, nem beszélgettél senkivel, mindíg csak egymagadban sírtál a szobádban vagy az egyetlen dolgot csináltad, amit megengedtek a szabadidődben. Olvastál. Így derítetted ki azt is, mi vagy valójában.

Erőboszorkány. Ezeket a lényeket úgy kéne elképzelni, mint a Jediket, csak ők erősebbek. Behatóan ismerik az erőt és uralják annak minden részét. Ám sokuk hataloméhes és kapzsi, így manapság a köznyelvben csak rosszakat mondanak róluk.

Emiatt is félsz attól, mi lesz, ha a gangenek is rájönnek, hogy mi vagy és miket tudnál tenni, ha normális körülmények között élnél. Ha ez megtörténne, bizonyára kidobnának téged, akkor pedig nem tudod mi lenne. Nem tudod hogy mi van a felszínen, és félsz, hogy az ottani világ csak mégjobban összeroppantana.

Gondolataid közzül a már ismerős, arany színű lánc csörgése szakított ki. Egy gangen a nyakadra csatolta a szörnyűség végén lévő karikát, te pedig már most fulladoztál. Ez az eszköz minden egyes pillanatban emlékeztetett a rabságodra, és a sorsodra, mely nem tartogat semmi jót. Legalább is ezt hitted.

Éppen letörten, és magadat takargatva mentél a gangen tanács termébe, ahol mindig is üldögélni szoktál, ám amikor beértél, egybõl megpillantottál két férfit. Az egyiknek hosszú, vállig érõ, sötétbarna haja volt, a szemei téged pásztáztak. Ám ez a tekintet más volt. Nem volt benne sem undor, sem állatias vágy, sokkal inkább meglepettség, szánalom és egy kevés elszántság, amit nem tudtál hova tenni.

Ám a másik férfi valahogy megfogott. Rövidre nyírt világosvörös haj, amiben egy tincs hosszúra volt hagyva és be volt fonva. A tekintete szinte magához láncolt és eddig soha nem érzett zavarba ejtett, amin nem segített, a testeden feszülõ, igencsak atraktív szerelés.

Ám nem volt sok idõd a két férfit megfigyelned, mivel a lánc megrándult, a levegõd pedig hirtelen elakadt. A karika erõsen szorult a torkodra, így meghátráltál addig, amíg a húzás nem enyhült, így újra levegõhöz tudtál jutni. Hátra nézve láttad a Gangen nagyfõnök elégedett fejét amit legszívesebben leütöttél volna a nyakáról.