Multifandom Oneshots [Kérések/Nyitva]

🔞TPN - Ray X Reader🔞

Meg is érkeztem életem első kérésével. Remélem nem okozok csalódást. Hiányos ismereteim végett úgy döntöttem hogy nem követem az anime sztoriát és Ray korát is 18-ra változtatom.

❤️Édesanyátok mindenkit puszil! ❤️

A nap sugarai rettentő meleget hozva értek el a füldhöz. Tavasz lévén ez igen csak szokatlannak számított, elvégre még csak március vége van. A madarak fenhangon csiripeltek, mintha csak fontos híreket beszélnének meg egymással.

Délután volt már, te pedig az utolsó dobozt is kiraktad a pokrócra a kertetekben. Tudni kell, hogy ma van a 2 éves évfordulótok Rayel, aki mai napját is megszokottan sokáig az egyetemen tölti. Az ott lévő könyvtár ugyanis hatalmas, ő pedig elhatározta, hogy a lehető legtöbb könyvet el fogja belőle olvasni.

Először persze hihetetlenül aranyosnak találtad amikor ezt kijelentette, ám mostanra már eszméletlenül unod, hogy soha sincs itthon.

Mivel mindkettőtöknek nehéz gyerekkora volt, a sors úgy döntött hogy össze hoz titeket. Egy év után pedig a közösen spórolt pénzetekből vettetek egy kis házat apró kerttel.

Azonban Ray szinte már soha sincs veled, ami lassan de biztosan előhozza  a régi emlékeidet amik pedig belülről felemésztenek. Így ma megírtad neki üzenetbe, hogy hajnali 2-nél hamarabb érjen haza, ám barátod azóta sem válaszolt, a telefonod csak annyit jelzett, Ray elolvasta az üzenetet.

Emiatt is kételkedtél abban, hogy össze jön a terved, és ma együtt fogtok a naplementében piknikezni a kertben.

Idegesen doboltál az ujjaddal és másodpercenként pillantottál a telefonodra egy üzenet reményében, ám a képernyő makacsul fekete maradt.

Egy óra várakozás után már kezdted feladni a reményt és vitted volna be az ételeket, amikor hirtelen kicsapódott az ajtó és Ray lihegve rohant ki rajta és vetette le magát melléd.

- Sajnálom kedvesem, de feltartottak egy projektmunka miatt! Kérlek ne légy mérges! - tette össze a két tenyerét és lesütötte a szemeit. Annyira aranyosnak találtad ahogy a bocsánatodért könyörög, mint egy kisgyerek.

Két kezed közé fogtad az arcát majd apró csókot hintettél az ajkaira. Amint pedig barátod agyáig is eljutott, hogy nem haragszol rá, finoman ölébe húzott, majd válladra hajtotta a fejét.

- Sajnálom, hogy ennyi ideig távol voltam! De annyira bele éltem magamat a könyvtár kiolvasásába, hogy nem tudtam leállni. Megbocsátasz nekem?

- Az attól függ! - mondtad kacér mosollyal az arcodon. Valójában meg sem haragudtál rá igazán, de gondoltad, ennyi távollét után megérdemli, hogy húzd az agyát.

- Mitől hercegnőm? - szállt be Ray is a játékba. - Szeretnéd érezni mennyi szeretlek? - csúsztatta kezeit szépen lassan lefelé a gerinced mentén, míg fogai nyakad puha bőrébe mélyedtek.

Meglepedt sóhaj hagyta el ajkaidat, de egy percig sem akartad leállítani kedvesed. Az első harapást pedig megannyi csók követte, végig az ajkadig, amit aztán a fiú nagy hévvel vett birtokba.

Ray kezei finoman kalandoztak felsőd aljáig, majd megragadva a finom anyagot, elvált tőled, hogy szabaddá tehesse felsőtestedet, majd figyelmét újra neked szentelte.

Ajkai végig kényeztették felsőtestedet, amitől csak halkan sóhajtoztál. Olyan régvolt már hogy utoljára így ért hozzád. Annyira sóvárogtál már utána. A bőröd szinte lángolt, Ray ajkai pedig hűsítő nyomokat hagytak testeden. A szívverésed az egekig szökött, és minden gondolat eltünt a fejedből. Csak ti ketten!

Ray egy pillanat alatt állt fel veled, majd szorosan tartva téged, masírozott be a hálószobába. A hátad nemsokára találkozott a puha matraccal, kedvesed pedig az ágy előtt állva hámozta le magáról fehér ingjét. Amint nagy nehezen megszabadult az anyagtól, finom mozdulatokkal vette le a nadrágodat. Ujjai lassan cirógatták bőrödet, mire csak halkan felsóhajtottál. 

A fiú óvatosan halad felfelé lábaidon, minden egyes millimétert végigkényeztetve. Pontosan tudtad, mennyire szereti már csak simán cirógatni is a bőrödet, egy-egy együttlét alkalmával pedig hosszan képes volt elidőzni ezzel. persze te soha nem bántad.

- Gyönyörű vagy kedvesem! - hajolt fel hozzád majd búgta füledbe édes szavait amiktől enyhén megremegtél. Ray ügyes mozdulatokkal kapcsolta ki a melltartódat majd jó messze hajította. Ajkaival újból testedet kezdte bebarangolni, te pedig egyre hangosabban sóhajtoztál alatta.

- Az isten szerelmére Ray meddig kínzol még?! - nyögted türelmetlenül. Olyan rég voltatok utoljára együtt, már nem tudtál tovább várni. Érezni akartad őt. Ám nem számítottál arra, hogy kedvesed ilyen gyorsan teljesíti kérésedet, így azt se tudtad mikor tűnt el rólad a bugyid, csak akkor eszméltél fel, mikor megérezted magadban első ujját. Hangosan felnyögtél, Ray arcára pedig egy elégedett mosoly ült ki.

- Mi a baj baby? Most már nem olyan nagy a szád? - kérdezte kacéran vigyorogva, te pedig csak halkan nyögdécseltél alatta. Nemsokára csatlakozott a második és a harmadik ujja is, a te kéjes sóhajaid pedig egyre hangosabbak lettek.

- Ray! Kérlek! - nyögted a fiú hátába marva.

- Mit szeretnél kedvesem? - kérdezte incselkedve csak hogy húzhassa az agyadat.

- Téged! - emelted fel ingerülten a hangodat. Azonban nem számoltál a következményekkel, ami nagy hiba volt. Ray ujjait egy pillanat alatt felváltotta férfiassága, és egyből őrült tempót kezdett diktálni. - Ray.....ah......lasíts.....kérlekh! - nyögdécseltél, de mintha a falnak beszéltél volna. A fiút egyáltalán nem hatotta meg a kérésed, sőt. Még könyörtelenebb tempóra kapcsolt mire csak vállaiba kapaszkodtál.

- Te akartad ezt baby. Viseld következményeit! -vigyorgott, majd lehajolva, fogait a válladba mélyesztette. A szoba izzó levegővel és a nyögéseitekkel telt be, valószínűleg a szomszédok akkor utálhattak meg titeket. 

- Ray!.....én.....ah.......el...fogokh.....mennih...... - csaptad hátra a fejedet, és szinte abban a pillanatban, az orgazmus eszméletlen erővel söpört végig a testeden. A hátad ívbe feszült, a lábaid remegtek majd erőtlenül estél vissza a matracra. Ám párod csak egy kis pillanatig állt meg. 

- Máris elmentél kedvesem? - döntötte oldalra a fejét majd újra mozgásba lendült.

- Ah.......Ray! Várj! - vájtad körmeidet ezúttal karjaiba, ám szerelmed nem lassított. Tempója újra felgyorsult, te pedig újból úgy érezted, mindjárt itt a vége. Te magad sem értetted, miért bírod ilyen kevés ideig, de arra fogtad, hogy rég voltatok így együtt.

- Ah......elmegyek! - nyögted fel, ám ezúttal már a feletted mozgó fiú is a határán volt, így egyszerre léptetek át a gyönyör kapuján. Összefonódva lihegtetek egy kis ideig, majd kedvesed legördülve rólad, feküdt el melletted majd magához húzott. azonban nem telt bele fél perc, Ray hirtelen felugrott és elkezdte kapkodni a ruháit.

- Kicsim! Mit csinálsz? - néztél rá értetlenül miközben a takarót rendezgetted.

- Nem húztam gumit! - mondta pánikolva. - Sajnálom Y/N! Mindjárt hozok gyógyszert! 

- Ray nyugodj le! - kaptad el a karját nevetve. - Szedek fogamzásgátlót! 

- Mi? Tényleg?

- Igen! Csak eddig annyira keveset voltál itthon. Nem csodálkozom, hogy elkerülte a figyelmedet. - mosolyogtál rá, mire Ray is megnyugodott. - Gyere, inkább menjünk el fürdeni! - álltál fel az ágyról magad után húzva párodat.