Multifandom Oneshots [Kérések/Nyitva]

Big Bang - Daesung X Reader

Szörnyű! Ennyi az ami a mai napomról eszembe jut. Párom egész nap azt mondogatta a telefonba hogy márcsak egy fél óra és haza ér viszont sosem jött. Jelenleg az ágyamban fetrengve bámulom az órát ami azt mutatja, már éjfél is elmúlt. Már minden eszembe jutott
Nem szeret?
Dolga van?
Titkos randi?
Baja esett?
Baleset?
Egyikre sem kaptam választ. Hiába hívogattam már, nem vette fel. Végül arra jutottam, ha Daesung nem mondja meg mi van, akkor majd megmondja más. Így a telefonomban Jiyong nevére bökve vártam, hogy legjobb barátom felvegye ami nemsokára meg is rörtént.
- Szia T/N! Mi a baj?
- Szia GD! Daesung ott van?
- Igen itt. Miért?
- Azt mondta haza fog jönni!
- Komolyan? - hallatszott a hangján hogy meglepődik majd elhalgat mire egy halk, alig hallható sírást vettem ki a háttérből.
- Jiyong! Sír valaki?
- Bocsi T/N de le kell tennem! - ezzel ki is nyomta a telefont amire nekem elpattant valami. Egy 15 perc alatt elkészültem majd már az ajtóban álltam ám mikor kinyitottam egy síró Daesungal találtam szembe magam akinek kezében a kulcs pihent. Amint meglátitt egyből nyakamba borult majd hangosan felsírt.
- Dae! - suttogtam elhalóan. Ha ő sír annak nem lesz jó vége. - Mi a baj?
- A cég! - mondta majd csak jobban szorított magához. Simogattam nyugtatgattam, próbáltam már mindent. Így kilyukadtunk oda hogy az ágyon űlünk kabátban és cipőben és azt várom, hogy szerelmem elmondja mi a baj.
- Elmondod? - kérdeztem mire csak erőtlenül bólintott.
- A cég azt akarja, hogy hagyjalak el!
- Tessék? - néztem rá nagy szemekkel.
- Mert szerintük CL-el jó páros lennénk!
- De ugye nem........? - kérdeztem elcsuklott haggal mire csak kezem után nyúlt.
- Nem. Azt mondtam ez nem fog megtörténni. Ez volt 3 hete. Azóta egy árva szót nem szóltak róla. Viszont ma akárhányszor felhívtalak jogy fél óra mulva otthon vagyok, a menedzser mindíg hallotta és mindíg adott még valamilyen feladatot. Aztán mikor már nem volt más és mentem volna haza, a menedzser azt mondta ezentúl soha nem mehetek hozzád vissza és nem is találkozhatunk soha többé. Akkor ment el mikor GDt hívtad. Ezért hallottál sírást. Én voltam. - erre most rajtam volt a sir hogy folyni kezdjenek a könnyeim.
- Dehisz 3 éve vagyunk együtt amiből 1 éve élünk együtt. Eddig nem volt bajuk. Akkor most mi van? - kezdtem hangosan sírni mire Dae magához ölelve simogatta hátamat. Majd felált és a szekrényhez sétált.
- Nem így terveztem! - mondta kínosan felnevetve. - Nagyon nem. De CL beköpte az ügynökségnek hogy komoly tervem van számodra mondta. Megdordult majd elém térdelve felmutatott egy díszdobozt. Kinyitotta így megláthattam a gyönyörű, kristályberakású gyűrűt ami benne lapult.
- Mond csak T/N! Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - kérdezte szemembe nézve. Újra sírni kezdtem ám most nem bánatomban hanem örömömben. Nyakába ugorva kezdtem kántálni azt az egy szót ami bennem zakatolt.
- Igen! Igen! Igen! - lassan tolt el magától majd csókolt meg. Elválva tőlem az ujjamra húzta a gyűrűt majd magához ölelt.
- De mi lesz a céggel? - kérdeztem felpillantva rá
- Te azzal ne törődj. Nem az ügynökséggel fogok összeházasodni és nem az ügynökség fog nekem gyerekeket szülni. - űlt ki egy kacér mosoly az arcára
- Ez egy célzás?
- Csinálunk gyerekeket T/N?
- Csináljunk kicsi Kangokat? - csak hevesen bólogatott mint egy kisgyerek mire nevetve csókoltam ajkaira. Lehet hogy rossz volt ez a nap, viszont ezt az estét semmire nem cserélném el.

Szió szió! Hát itt lenne az új rész, remélem nem lett túlságisan összecsapott mert ennek az írása közben édes jó anyátom már "rég alszik" szóval ja. Remélem tetszett és nemsokára tudom hozni a következő részt is. Addig is pedig pusza pusza mindenkinek!