Elfajult érzések (KuroKen)

~6~

Akaashiék viszonylag csendes környéken laknak attól függetlenül, hogy Tokiónak szinte összes kerülete baromi zajos és zsúfolt. Házuk elég nagynak mondható, a falak kívülről világoszöldre vannak festve, a második emeleten látható egy kisebb terasz, udvaruk pedig egy csinos kerítéssel van elválasztva az úttesttől. Miután beléptem a lakásba Akaashi egyből a felső emeleten lévő szobájába vezetett. Először azt hittem, hogy van egy húga vagy nővére és az ő szobájában vagyunk, mivel a falak mind levendulalila színűek. Aztán hamar fel lettem világosítva hogy valójában ez az övé, csak sose volt kedve átfesteni valami más színre, mert igazándiból tetszik neki meg amúgy is teljesen mindegy. A helyiség igen világos, mivel egy óriási ablak van a közepén. Az ablak alatt található a könyvekkel teli íróasztala, jobbra pedig van két szekrény a ruhái tárolása gyanánt. A sarokban fellelhető egy nagy franciaágy, ami felett rengeteg poszter és kép látható. Főleg Bokutoval készült fotók és egy-két rock banda posztere van felaggatva ide, és mikor ezeket bámultam Akaashi egy kicsit el is pirosodott, mivel volt egy fénykép ahol Bokuto egy puszit nyom az arcára miközben szorosan átölelik egymást. Hát ők tényleg nagyon szerelmesek lehetnek, és bevallom őszintén borzasztó féltékeny vagyok. Annyira illenek egymáshoz, hogy szavak nincsenek rájuk. Mintha egymásnak lettek volna teremtve. Bárcsak a mi kapcsolatunk is ilyen lehetne Kenmával. Ilyen nyugodt és kellemes.

-Mondd Akaashi, most akkor Bokutoval egy pár vagytok? – kérdezem miközben ágyán terpeszkedek, ő pedig az íróasztala előtt ül. Kicsit váratlanul érte a kérdés, ezért zavarában a haját kezdte el piszkálni, mint egy aranyos kislány.

-Nem úgy volt hogy Kenmáról beszélünk? – bámulja a padlót piros orcáival.

-De, de. Csak kíváncsi vagyok.

-Hát, igen... Együtt vagyunk. Ugye nem zavar ez téged? – hangja és arckifejezése nem arról árulkodik hogy maga miatt aggódna, hanem inkább Bokuto miatt. Gondolom nem lenne boldog, ha ezek után nem állnék szóba vele. Minden bizonnyal bömbölne mint egy óvodás, amikor el veszik tőle a játékát. Bokuto nagyon kötődik az olyan emberekhez, akik fontosak számára, és egy világ törik össze benne amikor elveszíti őket. Pár éve volt egy-két kamu haverja, akik csak kihasználták őt hogy rajta keresztül csajozhassanak, és amikor ez kiderült egész nap nálam sírt. Én előre sejtettem hogy ez lesz, mivel azokról a srácokról csak úgy üvöltött hogy egy csoport seggfej, de Bokuto túl naiv volt, mint mindig.

-Dehogy zavar. Tudod jól, hogy Bokutot úgy szeretem ahogy van. – mosolygok rá biztatóan és látszólag meg is nyugodott. – Meg hát... Mostanában én sem irtózom annyira egy kapcsolattól egy fiúval. Ezért is vagyok itt.

-Ó, szóval Kenmával nem megy minden annyira simán. – állapítja meg bölcsen.

-Mondhatni. Akaashi tudsz nekem segíteni? – kérdezem kétségbeesetten. - Te vagy az egyetlen, akihez most jelenleg fordulhatok.

-Persze, nekem elmondhatsz bármit. Lakat a számon.

-Még Bokutonak se adnád tovább? – nézek rá szigorúan.

-Még Bokuto-sannak sem, természetesen. Tudok titkot tartani.

-Váó te aztán tényleg komoly vagy Akaashi. – meglepő számomra hogy ilyen szinten meg lehet bízni benne. Akaashi valóban egy igaz barát. - Akkor térjünk is a lényegre... Te hogyan jöttél rá hogy kedveled a legjobb barátodat?

-Hm, ez igen komplikált kérdés. – gondolkozik el. – Talán mindig is tudtam, de nem akartam beismerni magamnak. Olyan közel kerültünk egymáshoz pár év alatt, hogy hirtelen azon kaptam magam hogy nem csak barátként tekintek rá. Valami egyből megfogott benne és azóta csak vele akarok lenni. Ilyenkor megszűnik a világ körülöttem, szárnyalok a boldogságtól, de közben mégis szörnyű fájdalmat érzek. Mikor nincs velem, mikor nevetése nem zengi be a szobát, mikor nem vagyok a karjaiban, mikor mással látom, vagy mikor belegondolok hogy egyszer elveszíthetem. Rettegek ettől, mivel ő a mindenem. Mikor rájöttem, hogy teljesen bele vagyok esve ezért sem mertem elmondani neki. A buli csak egy löket volt, mindketten hülyék voltunk hogy nem mondtuk el előbb. Mert talán akkor már több ideje együtt lehetnénk. Szóval szerintem ha úgy gondolod hogy szereted Kenmát mindenképp mondd el neki. Lehet később már túl késő lesz.