Elfajult érzések (KuroKen)

~12~

Körülbelül kilenc óra körül lehet. Kint már korom sötét van, az utcákon egy lélek sincs. Tökéletes alkalom, hogy beszélgessek egy kicsit Kenmával. Tudom jól, hogy a kommunikáció az egyik legfontosabb dolog egy kapcsolatban, szóval ezért szeretném elmondani neki hogy mit érzek, vagy hogy mi bánt. Mert ha ezeket magamban tartom, akkor rossz vége lenne az egésznek.

A levegő már egy kicsit hűvös, szóval egy vékonyabb kabátot is felveszek csuklyás pulcsimra. Ezután gyorsan el is indulok a megbeszélt helyre. Talán ez a pár perc séta egy kicsit segít, hogy lenyugodjak és hogy összeszedjem a gondolataimat. Ahogy a friss levegőt beszívom szépen lassan a tüdőmbe, majd kifújom az valami fenomenális érzés. Sokkal energikusabbnak és felszabadultnak érzem magam.

Egy szűkebb sikátorszerű utcába fordulok be, majd a távolban az utca sarkán meg is pillantom Kenma alakját, ám nincs egyedül. Egy nála jóval magasabb és erősebb férfi áll mellette, de ez még is kicsoda? Közelebb megyek és észreveszem, hogy nem is állnak valami messze egymástól. Sőt... Kifejezetten közel vannak egymáshoz. Gyorsabb tempóra kapcsolok és mikor már körülbelül 15 méterre vagyok tőlük, könnyen rá lehet jönni hogy ez a faszkalap rámozdult Kenmára. Lábaim egy másodpercre a földbe gyökereznek, mivel sokkolt az egész, meg valljuk be azért félek egy kicsit. Ki tudja milyen alak ez, a végén még leszúrja valamelyikünket, ha kikezdünk vele. Ettől függetlenül nem ignorálhatom a szituációt, szóval muszáj lesz megvédenem őt. Nem szabad most azzal foglalkoznom, hogy ez milyen veszélyes hadművelet lesz. Tudom jól, hogy ez mind az én hibám, mert én hívtam ki ilyen későn, ezért kell helyrehoznom a dolgokat és móresre tanítani ezt a szemétládát. Villámgyors sebességgel futok oda a Kenmát szorongató férfihoz és taszítom el tőle. Testalkata hasonló kaliberű, mint az enyém még talán egy kicsit magasabb is vagyok, de az ő kinézete mégis félelmetesebbnek tűnik. Talán a sok-sok tetoválása és a kopasz feje miatt van, amit csuklyájával takar el. De ez nem tántoríthat meg. Kenma fátyolos tekintete még mérgesebbé tesz, szóval hirtelen felindulásból egy óriásit lökök a férfin úgy, hogy a földre huppan és kiabálva inzultálni kezdem:

-Te meg kinek képzeled magad? Mi a faszt csinálsz Kenmával? – egy másodpercre megcsodálhattam megilletődött arcát, de azért annyira nem beszari, hogy ennyitől megfutamodjon.

-Te meg mit akarsz? – szól vissza indulatosan. – Épp szórakoztam! Hagyj minket békén, én találtam rá előbb!

-Takarodj el innen most azonnal, ha nem akarod hogy beverjem a képed! –emelem fel a gallérjánál fogva. – Hogy hívnak te rohadék? – arcom már vörös a dühtől, de jelenleg képtelen vagyok nyugodt maradni.

-J-Jyugo. De neked mi bajod? – kérdezi félelemmel teli tekintettel. Tsk, gyáva féreg. Azt hittem nagyobb ellenfél lesz.

-Mi bajom lenne szerinted? Te komolyan ilyen idióta vagy? – rángatom meg ruhájánál fogva.

-Ne mondd hogy a barátnőd? – nevet rám cinikusan. Elégedett vigyora még jobban feldühít és igen nehéz visszafognom magam. Nagyon meg akarom verni, de nem lenne bölcs döntés.

-Milyen barátnő te ostoba? Nem látod, hogy Kenma egy fiú?

-Hé hé, ne izgasd fel ennyire magad. – csitítgat. - Mindegy, hogy fiú vagy lány. A lényeg az, hogy kurva aranyos. Nem akarsz szórakozni egy kicsit vele te is?

-Szállj le a barátomról, de kurva gyorsan! – figyelmeztetem vicsorgó fogakkal közel hajolva hozzá, hogy tisztán hallja és vésse az eszébe.

-Oh, szóval undorító melegek vagytok. – ezt a megjegyzést csak elengedem a fülem mellett, mert nem érdekel egy ilyen senkiházi véleménye. - ...Oké, bocs. – kér elnézést miután észrevette, hogy elég közel állok hozzá, hogy agyonverjem. – De most már elengednél? Meg fogok fulladni.