Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett

12 fejezet

Márk szemszöge:

-Megjöttem.-köszönök Beka családjának és meglátom, hogy Lili még mindig megsértődve indul meg a szobája felé. 

-Szia Lili.-megyek utána. Nem hagyhatom, hogy rosszban legyen a nővérével miattam, bármennyire is önző vagyok, de számomra fontos személyekről van szó, szóval nem hagyhatom... -Odaadtam Márknak a dalt.-kezdek bele a beszélgetésbe és leülök az ágya szélére. 

-Tényleg?-csillannak fel a szemei. 

-Igen, és nagyon örült neki, talán nem is olyan seggfej.-bólintok mosolyogva.

-Köszönöm!-ölel meg.-Tudom, hogy már szakítottatok, de akkoris te vagy az a személy aki segíteni tud Márknak. És ízig-vérig márker vagyok, de így köztünk szólva Márk hülye ilyen téren.-vallja be nekem, mire felhördülök. 

-Hé!-kiáltok fel.

-Beki, gyerek vagyok, nem pedig hülye, Márk a hülye, én meg a gyerek, ez így van  rendjén.-magyarázza.-És ha ezzel a Tomival boldog vagy, akkor legyen, de Tomi akkor sem úgy néz rád, ahogyan Nagy Márk.-folytatja, mire még jobban belesajdul a szívem. 

-Márk tényleg hülye volt...-beszélek magamról E/3-ban.-Ha Márk akkor gondolkodott volna akkor most nem lenne az a hülye Tomi!-bosszankodok tovább. 

-Tudom, de mind a ketten hülyék voltatok, neked nem kellett volna kidobnod, neki meg meg kellett volna próbálnia még egyszer beszélni veled. Márk nem volt kitartó.-rázza meg a fejét.-Hanem megsértődött, mint egy gyerek.-nyílik el a szája. 

-Hé! Azt mondtad, hogy Márk nem gyerek, csak hülye!-védem meg magamat automatikusan. 

-Márk egy nagy hülye gyerek, de köt a márker esküm, ha kiderül, hogy én ilyet mondtam akkor letagadom!-figyelmeztet, mire elnevetem magamat, felállok és összeborzolom a haját, majd kimegyek. 

"Lehet, hogy elalszunk és akkor minden visszaáll, jó éjt és előre is boldog szülinapot te hülye :) Mennyi lettél harminc? Meg mernék rá esküdni, hogy tiszta pedofilosan öreg lettél:)"

Én is elköszönök nevetve, de egyfolytában Lili szavai járnak a fejemben. 

Tényleg nem voltam elég kitartó?