Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett

18 fejezet

Márk szemszöge:

-Hogy mit csináltál, te rohadék?!-püfölöm ahogyan csak tudom.-Hogy mit mertél csinálni?-húzok be neki még egyet.-Esküszöm, hogy kinyírlak! Kinyírlak, ha még egyszer a közelébe mész!-visítom. 

-Gyerek, hagydd abba!-utasít Körte, de nem hallgatok rá.

Egyszer csak annyit érzek meg, hogy valaki megfogja a derekamat és leránt róla, egyből megismerem a szagomat, szóval Beka volt... A többiek pedig ledöbbenve állnak ott, teljesen megkövülten. 

-Nyugi, Márk, ne rendezz még nagyobb jelenetet.-ölel át és suttogja a fülembe, az ő hangjára elernyednek az izmaim és már nem szorul ökölbe a kezem.

-Te ribanc! Nézdd mit csináltál az orrommal!-csinálja a hisztit itt nekem, pedig csak vérzik... 

-Ezért még számolni fogunk, Barack!-figyelmezteti Pí Körtét. 

-Majd anyáddal talán!-vág vissza és úgy látszik, hogy elhúztak a kórházba...

-Lenyugodtál?-kulcsolja össze a kezeinket, teljesen elfeledkezve arról, hogy neki ott áll a barátja mellettem. 

-Te szemét!-a következő pillanatban elszakítanak Bekától és csak annyit látok, hogy ez a Tomó gyerek behúz egyet Bekának... Na bazzeg... Most akkor Tomót is megverhetem? Életem legjobb szülinapja! 

-Tomi, ne!-sikoltom, mint egy aggódó barátnő a szívemre tett kézzel. -Márk a tökéletes arcod! Neee!-legyezem magamat, nehogy "elájuljak". De amikor látom, hogy már túl van egy ütésen és Beka ezt sem tudja, hogy mit csináljon, csak állja, ahogyan a pasija szarrá veri, gondoltam, hogy már közbe kell avatkoznom... De ekkor Beka is behúzott egyet Tomónak, aki erre seggre esett.

Mivel jó barátnő akarok lenni, ezért először Tomóhoz megyek oda és megpofozom.

-Nem ütheted meg a barátaimat!-cseszem le és olyan jól esik!-Jól vagy?-megyek oda Bekához, akinek egy lila monokli van a szeme alatt. 

-Asszem megmaradok.-húzza el a száját, a következő pillanatban pedig Tomó viharzik el mellettünk dühösen...