Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett

29 fejezet

Beki szemszöge:

Izgulok Márk miatt, hogy hogyan fog szerepelni, szerintem jól felkészítettem, de fogalmam sem volt, hogy élesben, hogy fog teljesíteni. 

De a szívem mélyén érzem, hogy ügyes lesz. 

-Sziasztok.-szállok be Körte kocsijába, ahol még Márk ül, hátul, így én is hátra ültem.

Körte erre nem tudott mit mondani, mert telefonált, de láttam a rosszalló tekintetét a tükörből... 

-Beka.-szólít meg halkan Márk. 

-Izgulsz?-kérdezem mosolyogva, de Márk egyáltalán nem tűnik boldognak. 

-Ha mégsem változnánk vissza, akkor csakis akkor fogok szakítani Tomóval, ha te azt akarod és ígérem, hogy rendesen fogok viselkedni. Oké?-néz mélyen a szemembe. 

Éppen rákérdeznék, hogy miért mondja ezt, de Körte abbahagyta a telefonálást, így nem igen tudtunk már beszélgetni. 

Az út további része csendben telt.

Aztán eljött a mi fellépésünk, én ott álltam a színpadon, Márk pedig ült és elindult a szám, tényleg mindent beleadtunk és szerintem jól sikerült, a dal végén behunytam a szememet és úgy vártam a tapsot, de amikor azt meghallottam egyáltalán nem úgy éreztem, mintha állnék.

Kinyitottam a szemem és a zongora előtt találtam magamat, ami azt jelentette, hogy... újra önmagam vagyok! Úristen! Márk is ugyanúgy meg volt lepődve, mint én. 

Sajnos nem tudtam vele beszélni, mert nekem le kellett mennem neki pedig fotózkodnia kellett, meglepetésemre pedig Tomi teremt előttem és húzott be táncolni. 

-Na? Mi a válaszod?-kérdezi egy idő után, de én csak Márkot tudom bámulni aki éppen kifele igyekszik. 

-Mire? A válaszom nem, ne haragudj Tomi, de azt sem tudom, hogy miről van szó, de veled kapcsolatban mindenre az a válaszom, hogy nem és ha most nem haragszol, nekem mennem kell!-szakadok el tőle és rohanok át a termen Márk után...

Véletlenül kirakta, de még szerkeszteni akartam...
Minden sztorimnál meg szoktam kérdezni, hogy mit gondoltok róla, így kíváncsian várom a véleményeteket 😃 (nem jön sok rész? 😆)