3 fejezet

1.4K 59 6
                                    

-Nem!-pattanunk fel egyszerre Márkkal. 

-De igen, vita lezárva!-néz ránk szigorúan Balogh, amikor már negyed órája veszekedünk vele Márkkal, legalább valamiben most az egyszer egyet értünk... -Körte, neveldd meg ezeket  a kölyköket, mert még bajok lesznek ebből a jövőben!-fordul most Körte felé.

-Persze, így lesz.-sziszegi a menedzserünk visszafogottan.

-Akkor mindenki elmehet, tudjátok a dolgotokat.-int felénk.-Bexike, ti még maradjatok Márkkal...-hív vissza minket sejtelmesen. 

Ó, istenem... Mit vétettem? Mit akar tőlem ez a szerencsétlen? 

Körte nem mozdul mellőlem, de próbálom biztatni, hogy minden rendben lesz, nagy nehezen, de kimegy az ajtón és hárman maradunk bent.

-Nem is húznám az időt, de Márk... Ki vagy rúgva.-lapozgat valamilyen szerződést, és olyan könnyedséggel mondja, hogy az már engem is irritál. 

-Tessék?-akadok ki én legelőször, nem is tudom, hogy miért.

-Mivel tehetséges vagy, fiam, ezért kapsz egy második esélyt.-teszi fel a mutatóujját.-Egy dal és minden megoldódik, nem érdekel, hogy honnan, de legyen meg, és nem tudom, hogy mik ezek a tini hisztik köztetek, de jobb lesz, ha befejezitek és csak a talicskákra koncentráltok.-lazítja meg a nyakkendőjét.-Ja, és boldog születésnapot Márk!-vigyorog önelégülten a szemébe.

Márkra nézek, de semmit sem tudok leolvasni az arcáról, meg sem szólal...

-Nem is mondasz semmit?-kérdezem szinte már hisztérikusan. 

-Mit mondjak?-fordul felém ő is ugyanolyan idegesen.

-Na mi volt, gyerek?-teszi fel a kérdést Körte eléggé gyanakodva.

-Márkot kirúgt...-nem tudom befejezni, mert Márk befogja a számat.

-Ejnye, Beka... A szülinapi meglepetésemről semmit sem akarok hallani!-ingatja meg rosszallóan a fejét.

Mindenki furcsán bámulja, de mivel megjött a lift, így csak vállat vonnak, már szállnék be amikor egy kéz visszahúz...

Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett Donde viven las historias. Descúbrelo ahora