Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett

24 fejezet

Márk szemszöge:

Nem tudom, hogy ki találta ki ezt a tetves magassarkút, de az elmehet a... Éppen Beka miatt próbálom kicsípni magamat, mert meg akarom nézni vele azt a tetves darabot bármi is legyen az... De Bekáért megéri... Szeretném, ha közelebb tudnánk kerülni egymáshoz. 

Kissé késésben voltam, így hívtam egy taxit, majd futottam ahogyan csak tudtam. Sietve szálltam ki a kocsiból, megláttam Bekát vagyis magamat, ahogyan szerencsétlenül álldogál a bejárat előtt egyedül szomorúan. Gondolom a Tomó gyerek nem jött el... Ó, hogy az a... Legszívesebben felképeltem volna... 

-Szia.-köszön egy mosollyal az arcán. 

-Szia.-válaszolok hevesen dobogó szívvel.-Bemegyünk?-kérdezem kínosan feszengve.

Csendben mentünk egymás mellett, Beka pedig mosolygott, örültem, hogy mosolyt tudtam csalni az arcára. 

A darab alatt elgondolkoztam. 

Mekkora egy hülye ez a Tomó, amikor egy ilyen lány lohol utána. Ha...ha együtt lennénk akkor biztos, hogy egy ilyen ostoba színházba is elkísérném és nem ereszteném, de sajnos eléggé sok mindent elszúrok... 

Egyszer csak egy kezet éreztem meg a lábamon, Bekára pillantottam, aki nem vette le a szemét a színpadról, de én mégis összekulcsoltam a kezünket, mert tudtam, hogy ezt akarta. 

És ott ültünk egymás mellett és mind a ketten úgy vigyorogtunk, mint a tejbetök...