Márk szemszöge:
Mi a szar ez? Üres utcák??? Jézusom... Tomó úgy nyávog, mintha nem lennének golyói...
Végre előkotorom csukott szemekkel a telefont.
"-Mindjárt ott vagyok érted!-hallom meg Körte hangját a telefonból.
-Hagyjál már, Körte. Aludni akarok, durva éjszakám volt...-dünnyögöm a telefonba, miközben magamra húzom a takarót.
-Hogy mondtad, gyerek??!!-akad ki rám kissé.
-Nem vagyok gyerek... Mindjárt tizenkilenc leszek...-sóhajtok egyet és kinyomom a hívást..."
Várjunk! Miért Beka hangját hallottam? Erre viszont egyből ki is pattannak a szemeim.
És a tükör elé állok.
Na jó, mi a fasz?!
-Áááááá!-sikítok egyet.-Hol van a felsőtestem és a haverom?-szörnyülködök a tükör előtt, amikor Beka anyukája ront be ijedt arccal.
-Mi történt?-liheg.
-Leestem az ágyról.-füllentek, ekkor pedig unottan csukja be az ajtót és hagyja rám.
"Gyere ide, de MOST!!! Anyukádtól nem tudom elhagyni a házat... MOST!!"
Kapok egy üzenetet, privát számról. Ez tuti Beka.
-Ne haragudj, Körte, de taxival mennék, közbe jött valami.-tárcsázom újra.
-De gyerek...-kezdene bele, de kinyomom. Ezért még Beka lehet, hogy kinyír.
Aztán kinyitom a ruhásszekrényt, és a kezembe akad egy melltartó.
-75/B tudtam, tudtam!-kezdek el ugrándozni, mint egy öt éves.
-Öhm, Beki minden rendben?-néz rám furcsán Lili az ajtóból.
-Persze.-szorítom a mellkasomhoz a melltartót.
-Akkor jó, mert amúgy sem beszélek veled.-menne ki, de megállítom.
-Miért?-vonom fel a szemöldökömet.
-Mert nem törődsz Márkkal! Oda kellene adnod neki a számot, amit neki írtál!-és ezzel a lendülettel már itt sincs.
Beka számot írt nekem? Hm...
Miután felöltöztem és a hajamat megtéptem, kaptam még egy sms-t.
Tomi: Találkozunk ma a forgatáson :)
Én: Már alig várom ;)
Alig várom Tomó, alig várom...
Most valamiért tök szemétnek érzem magamat... Szegény Tomi, ja nem... Látom Márkkal magam előtt... 😂😂😂
ESTÁS LEYENDO
Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett
FanficMinden a liftben kezdődött és az esőben ért véget...