Beki szemszöge:
-Szia, köszi, hogy eljöttél.-mosolygok bűbájosan egy csajra, aki nyolc perce pszichon bámul... Kinyírom Márkot, ha kinyírnak! De várjunk... Ha engem kinyírnak, akkor tulajdonképpen Márkot nyírják ki, de nekem a tudatalattimat is, szóval, ha én ezután kinyírom Márkot akkor saját magamat nyírom ki és Márk amúgy is halott agyát?
-Jaj, Márk...-nyávogta itt nekem.
Nyugi, Beki! Nem vered orrba, nem vered orrba! De kicseszettül orrba verem mindjárt!
De még mielőtt bármit is tehetnék meglátom magamat belépni az ajtón, gyorsan Balogh elrángat a sajtósokhoz, aztán van még ennek pofája pózolni ott...
Inkább nem is törődök vele, hanem a mosdóknál lévő folyosón meghúzom magamat és Márk telefonját bámulom, ami ezerrel pittyeg.
-Beka!-szólít meg na vajon kicsoda?-Nagyon jól nézek ki!-bókol magának mosolyogva.
-Márk, kik ezek az emberek?-vonom fel a szemöldökömet kétségbeesetten.-Fogadjunk, hogy nem is ismered őket! Ezek szörnyűek!-akadok ki.
-Mintha olyan sokra mentem volna azzal, hogy valakit közel engedtem magamhoz...-válaszol gúnyosan. Majd a háta mögött meglátom Körtét, gondolkodás nélkül húzom be a női mosdóba Márkot és bezárom a fülkébe, majd intek neki, hogy maradjon csendben, megvárjuk amíg kimegy a csaj és folytatjuk.
-Talán nem kellett volna elszúrnod ezt is.-vágom a fejéhez.
-Talán meg kellett volna hallgatnod.-kontrázik rá.
-Márk, sajnálom, de nekem ez nem megy.-lesz könnyes a szemem.-Elmondom Körtének.-szalad ki hirtelen a számon.
-Nem mondhatod el! Figyelj, végig tudjuk csinálni! Megtaláljuk a megoldást és minden olyan lesz, mint régen!-fogja meg a kezemet és rászorít biztatásképpen.
Miután mind a ketten összeszedtük magunkat kimentünk a fülkéből, de lefagytunk, mert már valaki várt ott minket...
YOU ARE READING
Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett
FanfictionMinden a liftben kezdődött és az esőben ért véget...