Beki szemszöge:
Kétségbeesetten próbáltam magamat azzal nyugtatni, hogy minden rendben lesz Tomival és velem, de egyre jobban kételkedtem ebben.
Márknak valami jelenése volt és ott voltam testben, de agyilag teljesen máshol jártam. Tudni akartam, hogy Tomi vajon, hogy van, hogy mit gondol, hogy szakított-e már velem, vagy nem...
A Messenger profilomba bejelentkezve írtam Tominak.
Beki: áll még az este?
Látta, de nem reagált egyből.
Tomi: micsoda is pontosan?
Szomorú mosollyal pötyögtem be a választ.
Beki: a színház...
Haza akartam menni és sírni egy kicsit. Bántott, hogy úgy néz ki, hogy vége van Tomival... Sajnos egy ismeretlen szám keresett...
-Haló?-veszem fel.
-Most te komolyan Tomóval váltasz üzenetet a titkos légyottotokról?!-kérdezi kiakadva.-Rohadtul lehetnél rám is tekintettel, Tomó engem fog majd megerőszakolni és azt nem fogom hagyni, abban aztán nem lesz köszönet!-hadovál össze-vissza.
-Mi bajod van?-értetlenkedek.
-Az, hogy Tomót nem fogom kioktatni a női testről, nincsen fölös egy hónapom.-magyarázza...
-Ma színházba mentünk volna, mert megszerettem volna nézni egy darabot, de mindegy... Neked nem kell sehova menned, én elmegyek megnézem, hogy eljön-e és ennyi. Szia.-teszem le a telefont szomorúan.
YOU ARE READING
Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett
FanfictionMinden a liftben kezdődött és az esőben ért véget...