So Far Away |Mason Mount FF.|

2.rész

A szobánk egy normális hotel szoba volt. 2 ággyal, fotelellel, kanapéval és dohányzó asztallal. A szekrény mellett volt egy ajtó, ami a fürdőszobát rejtette. Az ágyra dobtam a bőröndöm és kipakoltam a ruháimat. Az ofő nyitott be.

-Lányok! Ha kipakoltatok gyertek a hotel éttermébe ebédelni.-mondta és megjelent mögötte Ádám és Bence. Ők is bejöttek a szobánkba.

-Rendben! Mindjárt végzünk.-biccentett Csenge.

-Fiúk nem zavar titeket, hogy ez a lányok szobája?-vonta fel szemöldökét a tanárnő. Mert a fiúk elterültek a kanapén.

-Nem.-rázták a fejüket.-Csak megnézzük a szobákat és teszteljük a kényelmet.-magyarázta Ádám.-Hallod Bence, ez puhább, mint a miénk.-ütögette a kanapét.

-Akkor kicseréljük.-vágta rá.

-Aztán majd egy hét múlva vissza nem?-kérdeztem nevetve.

-Hát persze.-bólogatott.

-Fiúk, kifelé.-mutatott az ajtó felé a tanárnő mérgesen.

-Jó megyünk már.-keltek fel puffogva.-Azért zaba után elmegyünk várost nézni tanárnéni?-nézett rá Bence boci szemekkel.

-Bence, 18 éves vagy. Beszélj rendesen! Ha jók lesztek ebédnél, akkor lehet szó egy városnézésről. 

-Mást nem nagyon csinálhatunk Londonban.-mondtam az ágyamon ülve.

-Igaz.-értett egyet Ádám.

-Gyertek lányok ebédelni.-intett az ofő, mi pedig követtük az ebédlő felé. Leültem egy oldalsó asztalhoz Ádám és Bence csatlakozott hozzám. Végül pedig Csenge is mellénk ült. A másik asztalhoz Réka és Dóri ültek, plusz az ofő. Miután megvolt az ebéd a recepciónál vártuk a tanárnőt.

-Ez a nő lassabban öltözik, mint én.-forgatta a szemét Réka.

-Még Maja is hamarabb kész van. Pedig ő tényleg nagyon lassan öltözik.-dőlt a falnak Ádám.

-Hé! Nem is igaz!-csaptam rá a vállára sértetten.

-Mind tudjuk, hogy igaz.-tárta szét a karjait ez van stílusban.

-Megjöttem gyerekek! Induljunk.-lépkedett le a lépcsőn a tanárnő.

-Mit nézünk meg?-kérdezte Csenge.

-Először a Hyde parkba megyünk, aztán a Buckingham palotába, ellátogatunk a Big Benhez és a Londoni óriáskerékhez. Végezetül pedig elmegyünk a Greenwick parkba is.-sorolta.-Akkor induljunk.

London utcáin sétálgatva elméláztam. Majdnem olyan Anglia, mint a Transformersben. Kivéve, hogy nincsenek álcák, transformerek és menő sportkocsik. De a piros buszok és telefonfülkék, fekete taxik stimmelnek. Körbe sétálgattunk a Hyde parkban.

-Tanár néni! Elmegyünk valami boltba?-kérdezte Bence.

-Mire gondolsz?-nézett rá az ofő.

-Pláza vagy bevásárlóközpont. Tuti jobb mint ami magyarba van.

-Westfield közel van.-vont vállat a tanárnő.

-Akkor menjünk.-indult el Ádám.

-Ádám! Másik irányba kell menni!-szóltam utána.

-Ja!-fordult meg és elindult a másik irányba. Hitetlenül felnevettem.-Maja ne lazsálj már, sose érünk oda.-húzott maga után.

-Megyek, megyek csak ne rángass.-szóltam előre. Mire bólintott és elengedett. Negyed óra alatt oda értünk. Körbe néztünk az bevásárló központ kb. olyan mint a pécsi Árkád. Míg a többiek össze vissza sétálgattak én bementem néhány ruha boltba és vettem pár kislány ruhát Lilinek. Kinéztem neki pár pólót, nadrágot és szoknyát. De került a kosaramba egy aranyos zöld dzseki is. Miután kifizettem és az eladó becsomagolta, kiléptem a boltból. Láttam a srácokat még boltból boltba futkozni, ezért gyorsan elfutottam a mosdóba. De kifele jövet eltűnt mindenki. Se Ádámot, se Csengét nem láttam sehol. Azon a részen voltam, ahol csak néhány ember járt. Átfutott rajtam a pánik és forgolódva pásztáztam a padokat és a boltok bejáratait. Amíg neki nem mentem valakinek. A szatyrok kiestek a kezemből egyenesen a földre. Elestem volna, ha nem tart meg valaki a derekamnál fogva. Felnéztem rá. Barna, oldalt körbe nyírt haja kicsit fel volt zselézve vagy csak ilyen tökéletesen betudja állítani. Barna szemeivel gyorsan végigmért, én is őt. Izmos karjával szorosan tartott, szóval biztos sportol. Érintésétől bizsergett a bőröm. Elég magas volt és nem volt kifejezetten vékony de nem volt duci sem. Pont jó test alkata volt. Fehér póló és fekete farmer volt rajta.

-Elnézést! Nem akartam neked menni. Jól vagy?-fürkészett.

-Persze, öhm sajnálom, hogy neked mentem.-szabadkoztam.

-Semmi baj.-mosolygott rám.-Ez a tiéd.-adta a kezembe a szatyrokat. 

-Köszönöm.-elvettem a szatyrokat. Teljesen elfelejtettem, hogy egy idegen városban, egy idegen bevásárló központban vagyok. A barátaim eltűntek, az osztályfőnökömmel együtt. Megint forgolódni kezdtem hátha meglátom őket kijönni valahonnan.

-Keresel valakit?-szólalt meg mellettem az idegen. Azt hittem már elment.

-Öhm igen. Egy kisebb, de zajos csapatot. Egy 40-es éveiben járó ordító nőt, aki egy barna hajú 18 éves srácot szid. Nem láttad őket valahol?-kérdeztem reménykedve.

-De azt hiszem. De már kint. A központ előtt. Vagy negyed órája.-nézett a csuklójára.

-Jajj ne, ne, ne, ne, ne.-ráztam a fejem tehetetlenül és leroskadtam egy padra.

-Mi a baj?-ült le mellém.

-A kis csapattal kellene lennem. Egy csomó helyre még elmentünk volna. És nem tudok vissza menni a hotelbe sem.

-Próbáltad hívni őket?-kérdezte.

-Igen, de egyik sem veszi fel.-vontam meg a vállam.

-Uhum.-bólintott az idegen.-Mi lenne a következő hely, amit megnéztek?

-A Buckingham palota azt hiszem.-válaszoltam emlékezetből. 

-Az nem jó. Ha buszra szálltak már valószínüleg ott vannak. Azután hova mentetek volna?

-Big Ben.

-Oké, gyere.-állt fel.

-De hova?-kérdeztem értetlenül.

-Elkísérlek a Big Ben-hez. Oda érünk hamar.

-Oké menjünk.-álltam fel én is. Ő felvett egy napszemüveget. Furcsálltam, hiszen még bent voltunk. Mindegy. Maga után húzott a tömegben és megláttam a bejáratot.