So Far Away |Mason Mount FF.|

5.rész

Reggel egy hatalmas rendetlenség közepén ébredtem. A padlót üres chipses zacskók borították. Elhúzódott a sorozat nézés. Csenge is felébredt.

-Uh!-lepődött meg.

-Na ja. Mióta alszok csoki papírral?-húztam elő a párnám alól a csoki csomagolását.

-Oh, van még benne?-csillant fel a szeme.

-Ne reménykedj. Ha volt is álmomban biztos megettem.-Tényleg nem volt benne már csoki.

-Menjünk le enni, utána elrámolunk.-nézett rám Csenge.

-Oké. De utána tényleg rendet rakunk.

-Jó-jó.-bólogatott és kikeltem az ágyamból. Pizsiben lementünk az étkezőbe. Köszöntünk a többieknek és leültünk Ádám és Bence mellé.

-Jó reggelt!-biccentettek.

-Sziasztok!

-Merre jártál tegnap?-kérdezte tőlem Bence.

-Öhm, sétáltam és nasit vettem.-improvizáltam gyorsan. Ha úgy nézzük nem hazudtam, de a teljes igazságot sem mondtam el. Bólintott, jelezve hogy megértette.

-A közösségit nézted?-nézett rám Ádám.

-Nem. Valami új van?-kérdeztem körbe fordulva.

-Aha. De jobb lesz, ha te olvasod el.-nevetett. Hát jó.

-Oké, majd megnézem.-mondtam és az előttem lévő palacsintának szenteltem a figyelmem. Nutellás, nyami.

-Na és Csenge a barátod a reptéren fog várni, ha haza megyünk?-kérdezte Bence.

-Nem. Nincs barátom.-válaszolta, mire a fiúk sejtelmesen össze mosolyogtak. Áh, Bence fel akarja szedni Csengét.

-Képzeld, Maja-kezdte Csenge-elkezdtük tegnap nézni a Lucifert. 

-Ühüm. Ördög szarvakkal?-kérdeztem.

-Nem, nem.-mosolygott-A soriban nincs szarva. Olyan mint egy normális ember. És fehér szárnya volt, csak levágták neki.

-Te jó ég! Mit néztek ti?-szörnyedtem el.

-Nagyon jó amúgy.-vigyorgott.-Majd mi is megnézzük vagy átjössz a fiúkhoz te is.

-Biztos akarom én ezt a Lucifert látni?-kérdeztem kételkedve.

-Bele nézel, ha nem tetszik abba hagyjuk jó?

-Oké.-mentem bele.

-Ha megvagytok a reggelivel, elmegyünk várost nézni megint.-jött oda az ofő az asztalunkhoz.

-Rendben!-mondtuk egyszerre és felmentünk a szobánkba.

Egy szürke ejtett vállú pólót vettem fel és a fekete farmerem. Lábamra húztam a fekete tornacipőm. Megvártam Csengét aki csíkos szoknyát vett fel és egy farmer kabátot. Lementünk a többiekhez, akik a kanapénál várakoztak. Miután megjött az ofő is elindulhattunk. Először a Covent Garden városnegyedben sétáltunk. Míg a többiek össze vissza futkoztak én félre álltam és a falnak dőlve elő vettem a telefonom. Mosoly terült el az arcomon, amikor megláttam a háttérképem. :)

Felmentem a közösségire, hogy végre megnézzem a képet, amit Ádám töltött fel. 110 lájk volt rajta. Ádámnak sok barátja van. A kép alatt a mégtöbb komment az volt, hogy jól nézünk ki és várnak minket haza. És persze Dávid kommentjei.

Kis Dávid: Ez a Lengyel Maja?

Takács Ádám: Ki más? Haver ne mond, hogy nem ismerted meg! :D

Kis Dávid: Baszki tényleg nem! Kurva szép lett a csaj!

Takács Ádám: Mia nem változott semmit. Valószínűleg csak most nyílt ki a szemed.

Kis Dávid: Mikor jöttök haza? Van barátja?

Takács Ádám: Hétvégén.-írta utoljára. Nem válaszolva szerencsémre, a másik kérdésre. Nincs barátom, de Masonnel alakul valami amiről senki nem tud? Ha össze is jönnénk nem tartana sokáig, ő itt maradna én meg mennék vissza Magyarországra. Ah!

-Na elolvastad?-ugrott mellém Ádám.

-Igen pont most.-bólintottam zsebembe süllyesztve a telefonom.

-Vélemény?-kérdezte vigyorogva.

-Jobb ha nem tudod, hogy most mit gondolok.-vágtam rá, mire felröhögött.

-Jó fej srác amúgy. Csak a csajos ügyei elég zűrösek.-tette a vállamra kezét.

-Most aztán tényleg megnyugtattál.-forgattam a szemem.

-Az volt a cél. Mellesleg már ideje lenne, hogy megismerj valakit.-mondta rám nézve.

-Miért? Jól megvagyok én egyedül. Vagyis meg lennék, de egy perc nyugtom sincs tőled.

-Mi az, hogy nincs? Múltkor negyed órán keresztül csendben voltam!-húzta ki magát büszkén.

-Wáó! Lenyűgöző teljesítmény.-mondtam gúnyosan.

-Tudom.-legyintett.

-Ez a rekordod? 

-Aha!

-Nem akarod megdönteni? Mondjuk, hogy nem szólalsz meg fél órán keresztül? Vagy várj legyen 1 óra.

-Azt hiszed nem bírom ki?-vonta fel a szemöldökét.

-Biztos vagyok benne.

-Hah.-röhögött fel.-Mellesleg Masonnel mi van?-Mason nevére felkaptam a fejem.

-Miért?-fordultam felé hirtelen. Talán túl hirtelen.

-Tegnap nem is találkoztál vele.-Találkoztam vele, de Ádámnak sem kell mindenről tudnia. Mellesleg Ádám úgy tudja, hogy Mason számomra csak szimplán egy idegen vezető.

-Ja, öhm hát igen. Nézd ott jön Csenge.-mutattam oldalra elterelve a témát.

-Mivan a kezében?-kérdeztem hunyorogva.-Talán vatta cukor.-tippeltem.

-Szerintem meg egy rózsaszín teve.-mondta Ádám, mire röhögve felé fordultam.

-Te nem vagy normális.-forgattam a szemem.

-Messziről simán tevének néz ki.

-Jó hogy nem unikornisnak!-vágtam rá cinikusan.

-Az is lehetne.

Elénk lépett Csenge a vattacukorral.

-Mondtam!-csaptam Ádám vállára.

-Jó!-fújtatott-Nyertél.

-Miről van szó?-kérdezte értetlenül Csenge.

-Nem tudtuk messziről biztosan, hogy mi van a kezedbe...-kezdtem el magyarázni.

-Tippeltünk és Maja nyert a vatta cukorral.-folytatta Ádám

-Te mire tippeltél?-vonta fel a szemöldökét Csenge.

-Teve, rózsaszín teve.-tette hozzá.

-Te jó ég.-nevetett Csenge.-Nincs szükséged szemüvegre?

-Dehogy!-kiáltott fel.

-Jó csak mondtam!-tette fel védekezően fél kezét Csenge a másikban a vatta cukor volt.

-Megkérdezzem, hogy szereztél vatta cukrot itt a városnegyedben?-fürkésztem nevetve.

-Nem volt nehéz. Nézd ott adnak.-mutatott egy standra. Ádámnak több se kellett és neki is kellett vatta cukor.