So Far Away |Mason Mount FF.|

25.rész

Az ágyban fekve óvatosan felemeltem Mason karját a derekamról miközben békésen szuszogott. Gondoltam izgulni fog a mai meccs miatt és készíteni akartam neki reggelit. Amikor ülésbe szenvedtem magam az ágy szélére és a lábam egy pillanatra érezte a hideg padlót, egy kéz megragadott a hasamnál és vissza rántott az ágyba. Fejét a hátamba fúrta. Mosolyogva simítottam végig a kezén.

-Wc-re kell menned?-dörmögte álmos hangján.

-Nem.-válaszoltam.

-Akkor  szomjas vagy?

-Nem.

-Akkor meg maradj a seggeden.-utasított. Na jó. Ma hallgatok rá.

-Oké.-egyeztem bele.

-Micsoda? Szót fogadsz nekem?

-Igen, de most aludj vissza.-kértem. Kialvatlanul ne lépjen pályára.

-Nem megy. Te tényleg szót fogadtál nekem?!-kérdezte meglepve.

-Persze. De most aludj.-megfordultam karjai között és fél kezemmel arcát simogattam. Talán könnyebben elalszik. Sikerült. Pár percen belül újra álomba szenderült.

~~~

-Mennyi az idő?-ébredt fel Mason.

-10 múlt.-feleltem az ágyban ülve. Mason is felült és a hátát a falnak támasztotta. Azon gondolkodtam, hogy fel kellene hívnom anyát. Mielőtt megint lecseszne.

-Felhívom anyut jó?-fordultam Mason felé, mire bólintott. Megkerestem anyu számát és megcsörgettem.

-Na hát az én lányom még él.-vette fel.-Nem megmondtam, hogy másnap hívj? Gond van a memóriáddal édes lányom?!-Lehet kár volt felhívni...

-Anyu felhívtalak nem?-varázsoltam angyali mosolyt az arcomra.

-Szerencséd.-vágta rá.-Mellesleg remélem nem lazsálsz. Lányom találtál már legalább EGY JÓ EGYETEMET?!-kiáltotta. Tyű, így elég ijesztő. Főleg, hogy vészesen közel volt a kamerához.

-Igen anyu, rajta vagyok a dolgon.-bólintottam.-Már néztünk párat Masonnel.

-Mit képzelsz? Ő tudod milyen elfoglalt?! Elvárod, hogy téged pátyolgasson és még egyetemeket nézni is kísérjen el?! Én önállónak neveltelek!-te jó ég. Mindjárt rányomom a telefont.

-Néni!-szólt közbe Mason.-Én ragaszkodtam ahhoz, hogy Majával menjek. Örülök, hogy itt van. Sőt sokszor hagyom egyedül. De a szabadidőmben mindig rajta lógok. Nem hagyok neki semmi teret.

-Ó, kicsikém ne aggódj. Maja lóg a nyakadon. Ha nem viselkedik csak rúgd seggbe. Ezt a taktikát az évek alatt tökéletesre fejlesztettem. Utána azt csinálja, amit mondasz neki.-adta a tanácsot anyu, mire kitágult szemekkel figyeltem anyámat. Ez a nő szült meg egyáltalán? Miért ilyen szívtelen?

-Sok szoba társam volt az évek alatt, de Maja hihetetlenül együttműködő. Tényleg nagyon örülök, hogy itt van velem. Vele nagyon gyorsan telnek az, amúgy unalmas napjaim.-mosolygott Mason a kamerába.

-Bárcsak tovább ott maradna.-mormolta anya.

-Mit beszélsz?!-szóltam közbe felháborodva.

-Maja, ez a 3.napja, hogy Angliában élsz. Tudod miért engedtelek el? Mert, szeretném ha egy nagyon jó egyetemet találnál Angliában. Szeretném, ha Mason mellett lennél és ott tanulnál. Sokkal többet elfogsz érni ott, mint itt Magyarországon.-mondta anyu.

-Anyu! Tényleg lakhatok itt Masonnél és járhatok ide egyetemre?-kérdeztem biztosítva, hogy nem értettem félre semmit.

-Igen.-bólintott mosolyogva.-Apádnak a boldogságod a legfontosabb és látja, hogy nagyon boldog vagy Mason mellett. Ő is benne van.

-El sem hiszem.-suttogtam és Masonre néztem.-Elfogsz viselni még 3 évig?

-Még tovább is.-felelte és szorosan magához ölelt.

-Látom örültök.-mondta anya.-Mason, Lili beszélni akar veled.-vette fel az ölébe a kis húgom.

-Hé! Nem is velem akar beszélni?-háborodtam fel, de meglágyultam amikor a húgom rám vigyorgott.

-Szeretlek Maja!

-Én is téged Lili! Na beszélj Masonnel.-mosolyogtam rá.

-Mi a helyzet hercegnő?-nézett a kamerába Mason.

-Hallom, hogy Maja ott fog élni veled tovább. Már a menyasszonyod?-hajolt közel a kamerához suttogva, mintha azt hinné, hogy csak Mason hallja amit mondd. Mason is közelebb hajolt a kamerához.

-Még nem, de ha megkérem te leszel az első aki megtudja.

-De jó!-nevetett hangosan.-Oké anya, csak ennyit akartam. Sziasztok!-integetett, mire anyu letette az öléből és elszaladt. 

-Kinek a húga ő? Letagadom!-vágtam rá, mire Mason és anya is kinevettek.

-Na én is megyek sziasztok!-köszönt el anya. Mire csak intettünk és kinyomtam a telefont.

-Nem tehet róla, hogy jobban szeret engem mint téged.-vont vállat nagy képűen Mason.

-Vond vissza!-ráztam felé fenyegetően az ujjam.

-Szeretnéd mi?-mosolygott rám pimaszul.

-Nagyon vigyázz magadra!-néztem rá bosszúsan.

-Úgy sem tudnál nekem ártani.-kacsintott rám.

-Simán eltörhetem a lábad, miközben alszol.-csaptam a térdére.

-Nem tennéd.

-De megtenném.-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Ha még egyszer kinyújtod leharapom! És tudod, hogy megteszem.-áhh, csak fenyeget. Nagyon jó húzni az idegeit.

-Nem tudnál nekem ártani, túlságosan szeretsz.-vontam vállat.

-Ez az egyetlen gyengeségem.-nézett rám.

-Kis gyenge vagy!-nyújtottam ki rá megint a nyelvem. Mire hirtelen elkapta a vállam és a párnák közé repített. Fölém hajolt és ajkait a számra helyezte és megcsókolt. Meglepődve nyíltak tágra a szemeim. Nem gondoltam volna, hogy hirtelen megcsókol.

-Én szóltam.-nyomott egy puszit még a számra.-Na, hova lett az a nagy szád?

-Mit képzelsz? Azt hiszed akkor csókolsz meg amikor csak akarsz?!-szálltam szembe vele. Felkeltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Mason utánam jött és a zuhanyzóba lökött. Beszállt velem együtt és megnyitotta a csapot. A nyakamba zúdult a hideg víz.

-Te megőrültél?-támadtam le.

-Gondoltam egy kicsit lekellene hűlnöd.-kacsintott rám.

-Mindjárt lehűlsz te is! Menj innen!-löktem ki a zuhany kabinból. Amikor hallottam, hogy becsukta a fürdő ajtót végre vettem egy normális zuhanyt. Viszont a ruháim a szobámban voltak. Most szóljak Masonnek, hogy hozza ide? Nem, inkább ne kutasson a cuccaim között. Ha szerencsém van, nem ücsörög a nappaliban. Egy törölközőt magam köré tekertem és kiléptem a fürdőből. De Mason a kanapén terpeszkedett. Amikor meglátott tágra nyíltak a szemei.

-Mit nézel? A szobában maradt a ruhám.-vágtam oda és a szobába mentem.

-Így nem járkálhatsz itthon.-jött utánam.

-Igen tudom, előtted nem kéne így megjelennem.-bólintottam a szekrény előtt állva.

-Nem rólam van szó. Egyszer még látni foglak a törölköző nélkül is, de ha más véletlenül bejönne és így lát téged...azt biztos megölném.-gondolkozott hangosan.

-Ez volt az első és utolsó alkalom.-ígértem meg.-Most viszont kimennél?

-Nem.-vont vállat.

-Mason! Menj zuhanyozni.-mutattam az ajtó felé.

-Jó-jó megyek. De ne mutogass, véletlenül le eshet a törölköző.-kacsintott pimaszul az ajtó felé sétálva.

-Menj a fenébe!-hajítottam hozzá egy párnát, mire csak nevetett.