So Far Away |Mason Mount FF.|

14.rész

Most már biztos. Mason a barátom. De van egy bökkenő még sosem volt barátom. Azért remélem, semmit nem fogok elszúrni és kiegyensúlyozott lesz a kapcsolatunk. Ja meg boldogan élünk míg meg nem halunk. Agyalhattam volna, még ezen egy ideig, de akkor biztos nem érek be a német érettségire. Ha belegondolok nem is lenne olyan nagy baj az nekem. De anyunak nem kis fejtörést okoznék ezzel. A végén megvádolna azzal, hogy lázadok. Na mindegy, kikeltem az ágyból és felöltöztem. Miután végeztem minden reggeli teendővel elindultam suliba. Út közben egy dalszöveget dúdoltam, szóval határozottan jó kedvem volt. A zsebemben megszólalt a telefonom.

Idegenvezető felirat villogott a telefonon és Mason arca. Mosolyogva vettem fel.

-Halló?-szóltam bele.

-Helló! Az elveszett barátnőmet keresem, aki nem válaszol az üzeneteimre.-mondta.

-Lehet nem ismerem a barátnőjét uram, meg tudná mondani, hogy néz ki?-kérdeztem.

-Hát középmagas, barna hajú és zöldes-barna szeme van. Igaz aranyos, de iszonyú idegesítő tud lenni.-felelte, mire elröhögtem magam.

-Nem rémlik, hogy ismerném. Én egy aranyos, magabiztos, okos és szerény lányt ismerek. Őt keresi?-válaszoltam vigyorogva.

-Nem hiszem, ő biztos nem ilyen. Ismerem már egy ideje. Ez nem illik rá.-felelte röhögve.

-Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni!-vágtam rá durcizva.

-Jó, na befejeztem.-röhögött ki.

-Tudod, hogy az agyamra mész Mason Mount?!-vontam kérdőre.

-Nem, de köszi az infót! Mit csinálsz most?-érdeklődött.

-Suliba tartok. Te?

-Még fekszek.-válaszolta.

-Hát aki megteheti.-szóltam, mire felröhögött.

-Ja még. Reggelizek, aztán csinálok egy edzést, utána ebéd. Majd megyek eléd amikor végzel.-közölte, mire mosolyognom kellett.

-Nem muszáj elém jönnöd.-feleltem.

-Tudom, de szeretnék. Annyi időt akarok veled tölteni amennyit csak tudok.-mondta, a szívem hatalmasat dobbant erre a mondatra.

-Akkor gyere, mert én is sok időt akarok veled tölteni. Amíg még itt vagy.-tettem hozzá.

-Ha mondod, akkor elkísértelek volna most reggel is.-szólta.

-Minden délután elém jössz. Legalább reggel pihenj. Végülis egy focistával van dolgom.-feleltem mosolyogva.

-De még milyennel...-közölte, felnevettem.

-Itt vagyok a sulinál. Majd találkozunk. Ne vidd túlzásba az edzést oké? Szeretném, ha vigyáznál magadra.

-Mi bajom lehetne? Ügyes legyél. Auf Wiedersehen!-köszönt el németül.

-Tschüs!-szóltam és letettem. Ich vermisse dich...sóhajtottam a képét nézve.

Odaléptem a többiekhez.

-Hogy-hogy ilyen későn jöttél? Hosszú volt az éjszaka?-vont kérdőre Ádám.

-Nem, csak Masonnel beszéltem.-válaszoltam.

-És lassabban jöttél, hogy többet beszélhessetek.-szólt Csenge.

-Valami olyasmi.-bólintottam zavartan.

-Mellesleg rákerestem Masonre a közösségin. Rohadt sok rajongója van.-közölte Bence.