So Far Away |Mason Mount FF.|

18.rész

Ballagás után elmentünk mekibe. 

-Tyű, de jó jegyeim voltak.-nézte Bence a bizonyítványát.-Befigyel az a 3-as.

-Azon kívül milyen jegyeid voltak?

-Szinte csak kettes.-nézett fel.

-A legjobb jegyed hármas?-képedt el Csenge.

-Igen. Miért neked mi a legrosszabb?-értetlenkedett.

-Négyes.-vont vállat Csenge.

-Maja neked?-fordult felém Bence.

-Nekem is az az egy négyes.-néztem a kezemben lévő bizonyítványt. Ha sikerült volna azt kijavítanom, akkor kitűnő lennék.

-Ádám? Mondd, hogy van kettesed.-kérte Bence.

-Ja egy. De a többi hármas és négyes.

-Na szép. Milyen zsenik ülnek itt.-nézett maga elé Bence, majd felnevetett.

-Vége az évnek mit fogtok csinálni holnaptól?-fordult körbe Csenge.

-Én Lénával leszek.-felelte Ádám.

-Én veled, természetesen.-vágta rá Bence.

-Maja te mit csinálsz?-kérdezte Csenge.

-Én holnap elutazok.-dőltem hátra.

-Komolyan? Hova?-lepődtek meg.

-Igen. Angliába megyek.-bólintottam.

-Miért? Már nincs itt Mason?

-Nincs, tegnap ment haza. Egy ideig nem tud eljönni, így én megyek most hozzá.

-De romantikus. Meddig leszel ott?

-Pár hétig. Nem tudom. Igazából Masontől függ.

-Hogy mehetett el köszönés nélkül?! Az hittem barátok vagyunk!-akadt ki Ádám.

Megcsörrent a telefonom. Mason kért videohívást. Pont jókor.

-Most beszélhetsz majd vele.-mosolyogtam Ádámra és felvettem a telefont.

-Szia! Milyen volt a ballagás? Minden jól ment?-kérdezte.

-Szia! Persze. Jó volt, csak egy kicsit könnyeztem meg.-mosolyogtam rá.

-Milyen lett a bizid?

-Szerintem jó. Csak elcsúfítja az az egy négyes.-mondtam szomorúan.

-Ha csak egy az nem baj. Ügyes voltál, büszke vagyok rád.

-Rám is büszke vagy?-szólt bele Ádám.

-Áh, ott van Ádám is?

-Igen. Itt van Csenge meg Bence is.-mutattam körbe a telefont.

-Sziasztok.-intett Mason.

-Pont azt beszéltük, hogy Ádámnak mennyire hiányzol és nem köszöntél el tőle.

-Ádám igaz ez? Amikor legközelebb megyek majd elmegyünk edzeni. Futunk legalább 5 kilométert.-közölte.

-Már is nem hiányzol annyira.-mormolta Ádám, mire felnevettünk.

-És neked hiányzom?-húzta mosolyra a száját.

-Talán egy kicsit. Nem nagyon, csak egy nagyon-nagyon kicsit.

-Igen, te is hiányzol nekem. Holnap akkor jössz?

-Aha, ha haza mentem össze pakolok és holnap megyek is délelőtt.

-Oké majd írj ha leszálltál.

-Persze. Mit csinálsz most?

-Edzésem van.

-Remélem kifutod a lelked is!-szólt közbe Ádám, majd felé fordítottam a kamerát.

-Te Ádám, alig várom már, hogy lássalak. Akkor te fogod kifutni a lelked.-felelte Mason, mire felnevettünk. Ádám ijedten kapta el a tekintetét.

-Mason!-kiáltotta egy férfi hang a háttérből, mire Mason felnézett a telefonból.

-Vissza kell mennem edzésre. Majd beszélünk.-közölte és kinyomta telefont. Holnap legalább láthatom.

-Neked is szia!-vágta rá sértetten Ádám.

~~~

Ahogy haza értem átöltöztem és a bőröndömet elővéve pakolni kezdtem. Miután végeztem, leültem a laptopom elé és megvettem a repülőjegyem Angliába.

Másnap reggel korán keltem. Felöltöztem és lementem a szüleimhez.

-Vigyázz magadra jó? Ne menj sehova Mason nélkül.-oktatott ki anya a nappaliban.

-Ugye tudod, hogy már voltam Angliában?-kérdeztem.

-Igen tudom. De az osztályoddal voltál. Most egyedül mész.

-Rendben anya. Nem lesz baj, ne aggódj.-nyugtattam meg.

-Majaa!!-lépkedett le a lépcsőn Lili.

-Szia Lili!-öleltem meg, amikor megállt előttem.

-Majd beszélünk ugye? Siess haza jó?

-Persze, sokszor beszélünk majd. Jó legyél, fogadj szót anyáéknak oké?-mosolyogtam rá, mire nagyokat bólintott.

-Akkor megyek azt hiszem.-álltam fel megöleltem a szüleimet és Lilit mégegyszer. A bőröndömhöz léptem és kisétáltam az ajtón. Beültem a házunk előtt álló taxiba.

-Hova lesz a fuvar?-nézett hátra a taxi sofőr.

-A repülőtérre.-válaszoltam és bekapcsoltam a biztonsági övet.

~~~

A repülőgépen ülve azon tanakodtam, hogy jó lesz-e így. Mason biztos elfoglalt lesz. Nem leszek sokat egyedül? Miért agyalok ezen, úgy sem fog egyedül hagyni. Inkább elindítottam a zenét a telefonomon és hátra dőltem az ülésen.

Pár óra múlva leszállt a gép Angliában.
Miután sikerült lekászálódnom, megkerestem a csomagomat. A csarnok közepén ácsorogva egy ismerős alakra lettem figyelmes. Más nem ismerte volna meg a fekete farmerjában, fehér pólójában és fekete sapkával a fején. Napszemüvege most is a szemét takarta. Oda rohantam hozzá és szorosan átöleltem.

-Ennyire hiányoztam?-kérdezte nevetve.

-Még ennél is jobban.-válaszoltam.-Na és én hiányoztam?

-Nem is tudod mennyire.-felelte és jobban magához szorított. Bárcsak megállna az idő és örökre így maradnánk.