So Far Away |Mason Mount FF.|

31.rész

Ahogy megbeszéltük, másnap reggel Masonnel felöltöztünk és ellátogattunk a kis kávézóba. Ádám még 9-kor is medve horkolással szunyált a vendég szobában. Hagytunk neki egy üzenetet a hűtőn, hogy ne keressen minket.
Beültünk Mason autójába és a kávézó felé vettük az irányt. Kívülről nem volt túl nagy de túl kicsi sem. Leginkább sárga és kék szín dominált az épületen. Felül szép betűkkel volt írva Moon Cafe. Ami a hold kávéházat jelentette.

-Kívülről egész jó nem?-fordultam Mason felé.

-Igen és nincs messze az arénától sem.-felelte, mire bólintva jeleztem egyet értésem.

-Menjünk be.-indultam meg az ajtó felé, de Mason beelőzött és ajtót nyitott nekem. Mosolyogva köszöntem meg.

A kávézóba lépve, megnyugtató érzés fogott el. Nem tudom mi okozhatta. Első pillanatra megszerettem a helyet. Egy pult helyezkedett el az ablak mellett, hogy a vendégek élvezhessék a kilátást a kávé iszogatása mellett. A fal mellett állt egy másik pult mögötte a kiszolgálóval, aki a kávékat és az ételeket adta ki. A kávézó többi részén székek és asztalok helyezkedtek el. Elhelyezkedtünk az egyik fal melletti boxban. Majd jött a kiszolgáló.

-Sziasztok! Mit adhatok?

-Szia. Láttunk egy állás hirdetést és arra szeretnék jelentkezni.-mosolyogtam a lányra.

-Értem, mindjárt szólok a főnöknek.

-Azért kérnék két narancs levet.-szólt közbe Mason.

-Szénsavas legyen vagy inkább rostos?-kérdezte a lány.

-Rostos.-felelte Mason.

-Máris hozom.

-Miért iszol rostosat? Csak akkor szoktál amikor muszáj.-néztem Masonre, aki velem szemben ült.

-A babának jót tesz. És értetek megiszom. Ne egyedül szenvedj vele. Tudom, hogy te sem vagy oda érte.-mondta. Így igaz. Nem nagyon szeretem, de ha muszáj akkor megiszom. A babának tényleg jót tesz.

-Köszönöm. Nagyon jó apa leszel.-mosolyogtam rá és vissza ért a lány az italokkal.

-Az italok amiket rendeltetek és pár perc múlva jön a főnököm.

-Köszönjük.

-Te szeretnél jelentkezni a megüresedett állásunkra?-lépett az asztalunkhoz egy fiatal, kedves nő.

-Igen. Mi lenne a feladatom?

-Leginkább a kávék kiadása, eladása, a pult tisztán tartása és ha kevesen vagyunk az italok felszolgálása.

-Rendben, jól hangzik.

-Mikor tudnál kezdeni?

-Szerdán jó lenne?-kérdeztem.

-Persze. Örömmel várunk.

-Hány órát kellene dolgoznom?

-Ez változó. Leginkább 8-at.

-Értem.

-A csapatunkkal könnyű kijönni. Szerintem szeretni fogod a helyet.

-Rendben. Nagyon szépen köszönöm.

-Akkor majd várunk szerdán.

-Köszönöm. Szia.

-Sziasztok.

Hazaérve a nappaliban üldögéltünk.

-Mi ez az erős illat?-vettem mély lélegzetet és fintorogva fordultam el.

-Egy parfüm. Az egyik rajongótól kaptam.

-Dobd ki.-mondtam Masonnek.

-Miért?

-Mert a kicsi babánk nem szereti.-feleltem.

-A kicsi babánkért bármit.-kacsintott és a szobába lépve a parfümös üveget a kukába hajította. Megnyugodva húztam mosolyra a szám. Ha nem Mason a tökéletes apa jelölt, akkor nem tudom ki az.

-Amúgy...mást is megtartasz amit a rajongóid küldenek?

-Aha. De eladományozom őket alapítványoknak. Mert úgysem használnám a kapott dolgokat, de ők energiát és pénzt bele ölve küldik nekem.

-És a parfümöt megtartottad?

-Igen. Azt hittem neked tetszeni fog. De a kicsi babánknak más az ízlése.

-Lehet megérezte, hogy nem tőlem kaptad.

-Valószínű.-nevetett ki.

-Jó reggelt!-battyogott ki Ádám a vendégszobából.

-Reggelt? Mi már túl vagyunk egy állás interjún.

-Mason hová mész dolgozni?-kérdezte Ádám. Azt hittem Ádám hülyébb már nem lehet de mindig túlszárnyalja önmagát.

-Nem Mason, hanem én megyek dolgozni. Már így is dolgozik.

-A foci nem számít annak.

-Akkor minek számít, ha nem munkának?

-Időtöltés.

-Olyan időtöltés amiért fizetést kapsz? Ne légy ennyire hülye.

-Akkor te mész dolgozni? Mason megőrültél?

-Már 2x hívsz őrültnek. Nagyon bátor vagy.-felelte Mason.

-Terhesen engeded, hogy dolgozzon? Van neked szíved?!

-Én is elleneztem, de hajthatatlan volt.

-Te vagy a szerelme és a gyereke apja. Ha rád nem hallgat akkor kire?

-Állati makacs. Nem ismered még?

-Na jó ebben igazad van.

-Milyen munkát szereztél neki? Legalább valami gyárit? Ha azt tuti kinyírlak.

-Pedig azt. Gyártósori összeszerelő lesz.

-Mason! Most azonnal vondd vissza!

-Nyugi. Egy kicsi kávézóban fogok dolgozni. Ne aggódj.-szóltam közbe mielőtt Ádám neki esne Masonnek, aki ellen amúgy esélye sincs.

-Mindjárt más. Te meg mit hazudsz?!

-Kíváncsi voltam a reakciódra. És pont te akartál kinyírni engem? Pont te?-nevetett Mason.

-Na gyere! Játsszuk le!-állt pozicíóba Ádám, mintha boxolni akarna.

-Áh nem.-legyintett Mason.-Félek, hogy megsérülsz.

-Hogy mered?!-fortyogott Ádám.-Nem mersz kiállni ellenem kiskakas?!

-Minek neveztél?!-nézett rá Mason kérdőn.

-Ahogy hallottad. Ennyire félsz? Nem kell tagadni, sokan megijednek tőlem. Nem ciki, nem kell szégyellned.

-A fene fél tőled. Egyet rúgok beléd 3 házon át csak repülni fogsz.

-Oh de nagy a szád kiskakas. Mutass is valamit.

-Ha mégegyszer így nevezel 2 percen belül Magyarországon találod magad.-fenyegette meg Mason.

-Huu de félek. Kiskakas.-tette hozzá Ádám és elszaladt Mason is felpattant a kanapéról és húzott utána.

-Gyerekek.-legyintettem és hátra dőltem a kanapén.