A falakon belül (TMR)// Minho

Doboz

Clara

Érdeklődve néztem, hogy Newt és az Előljárók szorgosan körmölik az Alkotóknak címzett listákat és dobozokba helyezik. Éppen nem volt dolgom, úgyhogy gondoltam feléjük mászkálok és meglesem mit csinálnak. Nem akartam hasznos lenni, csak idegesítő. Megálltam, a kezemet a csípőmre helyezve és bámultam őket, míg Newt észre nem vett.

- Clara ne mássz rá arra.. - kezdett bele Newt, de én éppen ellenkezőleg cselekedtem.

Az egyik dobozra célzott, ám már késő bánat volt. A szőke fiú csak megfáradtan fogadta a csakazértis hozzáállásom. Miután területem megjelölve felágaskodtam a dobozra, leültem rá. Oldalra döntöttem a fejem és néztem Newt elgörbült betűit, ahogyan körmöl egy fehér papírra. Mi is hasonlóképpen kértünk mindig az Alkotóktól, de kíváncsi lettem náluk változtak-e a szabályok.

- Szóval akármit kérhettek?

Newt hümmögött. 

- Bármit, ami tárgy - tette hozzá.

Láttam, hogy Newt próbálja összesíteni az Előljárók cetlijeit, de nehéz volt úgy, hogy a levelek egyenként szotyogtak. Gally jött sorba, mogorván lecsapta az ő részét Newt elé és indult is továbbb. Egy röpke szemkontaktust vett fel velem, de nem időzött.

- Hé, Gally mikor lesz kész a szobám? - szóltam utána, mit sem tartva a reakciójától.

A srác megállt, futón végignézett rajtam mélyen megvető pillantással. Nem tudtam, hogy azért utál, mert lány vagyok vagy azért, mert fenekestől felforgattam a Tisztás rendjét. Talán mindkettő. A fiú alakját pásztáztam, a megfeszült vállait és a marcona testalkatát. Rájöttem, hogy őt igazán nem szeretném magamnak ellenségként. De Gally igazán kemény diónak tűnt.

- Ha majd odateszed magad és te is kiveszed benne a részed - vágta oda bunkón a fiú - Azt hiszed csak kiszolgálunk?

Nos, dolgot adtam neki pluszba, nyilván nem kedvel. Hevesen válaszolt, dühvel voltak átitatva a szavai. A fiú szinte rám vicsorított. Nagyon emlékeztettett egy állatra, amit legutóljára még talán normális életemben láthattam. Nem fog az erőszakosság működni Gallynél, mert ő más. Ha pedig egy kutyától el akarod venni a játékját, akkor nem az a módszer, hogy csak erősebben húzd. Inkább el kell engedni.

- Holnap délután beugrom - válaszoltam jókedvűen.

Gally elképedt képpel nézett rám, látszott, hogy nem vett komolyan. Rámosolyodtam, ő pedig az orra alatt valamit motyogott csupán és tovább állt. Newt sem hitt a szemének, köztudott tény volt, hogy Gally nem hagy semmit sem annyiban, most mégis legyintett és szinte megrettent a furcsa reakciómtól. Félelmet várt, meglepte hogy nem azt kapott. Nem akartam örök barát lenni a fiúval, de nem lenne ellenemre az ujjam köré csavarni. Lehet, hogy legjobb módja a tisztelet kivívása az, ha barátkozom velük. Dúdolászva ültem az egyik dobozon, törökülésben figyeltem Newt-ot.

- Mi akadályoz meg attól, hogy én kérjek egy pisztolyt? - tettem fel a kérdést elgondolkodva.

- Hát én - szólalt meg egy hang a hátam mögött.

Meg sem kellett forduljak, tudtam, hogy Minho csatlakozott hozzánk. Megkerült és az előterembe került. A sötét hajú fiút mértem be, a magabiztos és kihívó tartását mértem be. Egek, és én még múlt este őt terítettem le. Az ajkam martam.

- Már így is elég veszélyes vagy.

Az ajkamba haraptam és elmosolyodtam, kacéran nevettem rá. Newt láttam, hogy figyelmes maradt és nyomban felhúzta a szemöldökét, a csipkelődésünk látván. Ám ez egy olyan belső poén, amit ő nem érthet. Kínos és félreérthető lett volna elmagyarázni magát a dolgot, hogy nemrégen kést nyomtam Minho nyakához, miközben az ölében ültem. Kompromitáló helyzet.