A falakon belül (TMR)// Minho

Vér

Minho

Számlálást tartottam a Futárok létszámát illetően és feldühödtem. Valaki hiányzott, pedig már az Útvesztő szájával álltunk. Találjátok ki kicsoda nem jött el? Clara.

Az órámra néztem és morgolódva pillantottam a többi Futárra, akik már kezdtek reménykedni, hogy nem kellesz kimenniük. Persze, reménykedjenek csak.

- Nem tudjátok mi van a csajjal?

Rázták a fejüket, valóban tanácstalanok voltak. Nem kételkedtem bennük, a lánnyal viszont nem így éreztem. A derekamra tettem a kezem és farkasszemet néztem velük, majd megráztam a fejem.

- Menjetek be, én pedig megnézem mi a helyzet. - utasítottam kimértséggel őket

Morogva indultak az Útvesztőbe és én dühösen indultam megkeresni a lányt. Clara az, aki kikönyörgi, hogy Futár lehessen aztán meg el sem jön. Borzasztó. Nem találtam a szálláshelyén, de összefutottam Newt -tal, aki a gyengélkedő közelében látta. Szóval a Kóroncok, vajon miben mesterkedhet?

Amikor beléptem az épületbe csend fogadott, ami számomra baljós volt. Aztán hangos beszédre figyeltem fel és a hang irányába siettem. A gyengélkedő egyik szobájából hallottam a lány összetéveszthetetlen hangját. Nyitva volt az ajtó, én pedig megálltam az ajtófélfánál. A jelenet, ami a szemem előtt játszódott messze a legviccesebb volt ezen a héten. Clara sarokba szorítva két Kóronc által. A lány egy székkel védekezett, a két fiú viszont tényleg megfélemlítve tűntek. Clara tekintete valóban ijesztő volt, elszánt és ellenséges.

- Csak segíteni akarunk. - mondta Jeff és lassan ment felé

- Nem, köszönöm. - vágta rá hevesen Clara - Nagyon is tudok én magamon segíteni.

Ebben még én is egyetértettem vele. Ha valamit tud ez a lány, akkor vigyázni magára. Clara sötét haja lobogott, ahogyan önvédelmet folytatott, a szeme csillogott és az arcomra önkéntelenül is egy mosoly jelent meg, ami inkább gúnyos volt.

- Ha még egy lépést jössz, megjárod. - fenyegetőzött Clara

Az arcomon egy gúnymosoly jelent meg, ez a lány hihetetlen. Tényleg bököttül hihetetlen és még magam sem tudom, hogy ez jó vagy rossz. Jó, ha más ellen irányul, rossz, ha nekem akar keresztbe tenni. Így is, eléggé nem akartam, hogy a Futárokkal kotnyeleskedjen. Megálltam az ajtóban és keresztbe tettem a kezem.

- Jobban teszed ha meghallgatod a tanácsot. - mondtam nevetve

A két Kóronc hátrált és meghúzta magát, de legyőzötten hallgatott. Küldtem nekik egy ellenséges pillantást, hogy most már mehetnek, elboldogulok a lánnyal. Az érzéseim visszatükröződtek a Kóroncok arcán, köztudott, hogy nem igazán szívleljük egymást. De Clara sem szívlel sem engem sem őket. A lány sóhajtott és óvatos mozdulattal lefeküdt az ágyra. Nem értettem, miért ilyen lassú. Mindig fürge, fékezhetetlen és idegesítő. Erre meg most le van kókadva, az arca sápadt és erőtlenül mozog. A szemei is elmélázóak voltak, mintha nem is a földön lenne. Még csak nem is szólt vissza, ez nem rá vall. Nem értettem mi a baja, de elhatároztam, hogy kiderítem, ha már nem mentem futni.

- Mi a bajod? - kérdeztem türelemem vesztve

Elfordult tőlem az ágyon és sugározta az ellenségességet. Nem mondott semmit, engem viszont kivételesen bosszantott, hát mondhatni nem jött be, hogy senki sem mond nekem semmit. A lányon látszik, hogy baja van, mégsem mondja el senkinek sem, hogy mi az, sőt, nem is hagyja, hogy segítsenek. Makacs, de én is az vagyok.
- Nem értenéd. - morogta Clara, magára húzva a takarót