A VESZETT új stratégiát keres arra, hogy Alanyoktól adatokat nyerjen.
Elhatározzák, hogy összekapcsolják az A és C csoport Útvesztőjét. Erről viszont az Alanyok semmit sem tudnak.
Clará-t szeműzték az Útvesztőbe, ám a halál helyett fiúkat talál.
...
Ez a lány maga a két lábon járó megbökött szerencsétlenség számomra. Szépen fejeztem ki magam? Nem igazán, de nem tehetek róla, a bokámon a seb miatta izzik ilyen fájdalmasan. Két okból is: egy, a fél Útvesztőt átfutottam miatta; kettő, a bokám fájó pontjába rúgott. Most ilyenkor hogyan nézzek rá szépen?
De, hogy ne legyen bököttagyú, megpróbálom megfogalmazni újra: ez a lány maga a két lábon járó baj és kötekedés gyermeke. A nyelve kifejezetten éles és abból amit láttam a hátizsákjában, könnyen feltalálja magát. Mondjuk, az alsóneműt érdekesen tudom megmagyarázni. Bármely hozzám hasonló fiú úgy magyarázta volna meg, de én lazán kizárom azt, a lány találkozhatott fiúkkal, de ha azt is rosszul viselte, hogy megérintettem a vállát, akkor a többi Futárral sem tehetett másképp. Mellesleg, azt nem tudnám ha valamelyikükkel összeszűrte a levet? Én vagyok a Futárok Előljárója, én mindent tudok.
A lány még sokáig ellenségesen nézett rám, majd a azt láttam, hogy a falnak dönti a hátát és sűrűn pislog. Utolsó pillantásáig megvetően nézett rám, aztán egyszer arra figyeltem fel, hogy elaludt. A lány csak úgy elaludt. Furcsa volt, hiszen nem számítottam arra, hogy le meri egyáltalán hunyni a szemét a közelemben. Nem törődtem vele egy darabig, gondoltam csak át akar verni. Mivel már nem kellett a lánnyal szócsatázzak, engem is kerülgetett az álom. Minden erőmet a saját magam ébren tartásába öltem. Hol az Útvesztőre figyeltem, hol a lányt néztem. Most, hogy nem figyelt, jobban meg tudtam nézni magamnak. Enyhén hullámos sötét haja volt, ami eltakarta a szemét. Nem is kellett látnom a szemét, emlékeztem, hogy barna. Erős, szikrázó barna. A lány a hátát a falnak döntve, ám eléggé kényelmetlennek tűnő pózban aludt. Nem, nem éreztem hívogatást arra, hogy mellé üljek és a fejét a vállamra helyezze. Én nem alszok az ellenséggel, az biztos.
Lassan pirkadni kezdett és nekünk indulnunk kellene az Útvesztő kapujához. A lány viszont még nem ébredt fel. Forgattam a szemem, hiába szólongattam, nem reagált. Felálltam a helyemről és a lány elé guggoltam. Az első amit észrevettem, hogy az ajka remeg. Ugyan már, ez csak csel. Vagy talán rémálma van. Meg akartam rázni a vállától fogva, de amikor az ujjam a válla bőréhez ért, megfagytam. Majdnem elkaptam a kezem a lányról, olyan forró volt a bőre. A bőre szó szerint égetett, a homloka tüzelt. Ez már nem volt színjáték, állapítottam meg és nem tudtam mi tévő legyek. Mivel nem sikerült felébresztenem, azon kezdtem morfondírozni, hogy hogyan vigyem el az Útvesztő kapujához. Amúgy sem lenne ereje elmenni odáig ha ilyen beteg. A hátamra kaptam a táskám és lehajoltam a lányhoz. Nehezen, de egyenletesen lélegzett. Az egyik kezem a hátát támasztotta míg a másik a lábai alá nyúlt, hogy felemeljem. Csak azért csinálom ezt, hogy ne murdeljen meg, mondtam magamnak. A mellkasomnak támasztottam a fejét és magamhoz húztam. Kissé ügyetlenül tartottam, nem tudtam hogyan fogjam vagy mennyire közel húzhatom magamhoz. Az arcom kellemetlenül égni kezdett. Remek, kezdek én is belázasodni, morogtam magamban. Tudtam, muszáj elvinnem az Útvesztőből, különben teljesen bököttnek nézhetek ki, ha még arra sem vagyok képes, hogy egy lányt elvigyek pár métert. Néhány lépést tettem, de rájöttem, hogy nem leszek képes vele futni, nem a lány súlya miatt, hanem mert eléggé bajos úgy hurcolni.
Végül gyors sétával nekiindultam az Útvesztő kapujához vezető útnak, a forró fejű lánnyal a karjaimban.
Clara
Mikor először kinyitottam a szemem egy nagy, elmosódott fehérséget láttam. Gyorsan vissza becsuktam és belemerültem a kellemes sötétbe. Aztán gyorsan újra felpattant a szemhéjam. Már nincs lázam, állapítottam meg, viszont kivert a hideg a gondolattól. Hogyan ment le a lázam?! Erőt vettem magamon és a legrosszabbakat sejtve kinyitottam a szemem. Ablak, ajtó, fehér függönyök, ágyak, ez volt amit először kiszúrtam. A szívem hevesen vert és izzadni kezdtem. Sokkal fenyegetőbbnek találtam ezt a helyet mint a Labirintus bármelyik pontját. Hogyan kerültem ide? Várj, ó, ne. Az arcom égett és volt egy teóriám arról, hogy a fiú hogyan hurcolt el idáig. Bosszantott, hogy mégis sikerült az ő akaratának teljesülnie, elhozott a 'Tisztásra' és nekem nem sikerült megakadályoznom a betegségem miatt.
Kipattantam az ágyból és megcsapott a hideg, de nem törődtem vele. Menekülnöm kell innen. Mielőtt az ajtóhoz rohantam volna, elkezdtem keresni valami fegyvert, mivel a fiú szépen lenyúlta a tőröm. Injekciós tűket, üvegcséket találtam, de semmi olyat amire azt mondtam volna, hogy fegyver. Lépések hangját hallottam és már nyílt is az ajtó. Gyorsan cselekednem kellett a kezem kitapintott valami keményet. Egy fiú feje kandikált be az ajtón, a szeme az ágyon valószínűleg engem keresett.
-Ó, felkeltél? - szólalt meg, de a további szavak a torkán akadtak
És leütöttem. Nos...öhm. Nem is gondolkodtam rajta sokat. A fiú megingott és elterült a földön. Hú, jó erőset üthettem a tarkójára. Leütöttem egy ismeretlen, szőkés barna hajú fiút egy fa dobozzal. Napom fénypontja ez, azt hiszem. Lazán eldobtam a dobozt, ami nagyot kuppant a szoba másik részén, átléptem a kiütött fiún és már kint is voltam a szobából.A falhoz lapultam és nesztelenül mentem végig egy folyosón. Egy szobához nyílt egyik oldalt, amiből hangok szűrődtek ki. Ronda hangok. Ordibálás, zihálás, könyörgés. Milyen pokol ez? Megpróbáltam láthatatlan lenni és imádkoztam, hogy ne vegyenek észre. Sikeresen áthaladtam a szoba mellett és már csak egy ajtó választott el a szabadtól. Egy kéz ragadta meg csuklóm és visszarántott, mikor megfogtam a kilincset. A másik kezem viszont a kilincsen maradt, így az ajtó kinyílt, csak én maradtam hátra.
-Mit gondolsz, mit csinálsz?
Egy pillanatra megfagytam. Nem is mertem ránézni a fiúra, túl jól ismertem a hangot. A fiú volt a Labirintusból. Féktelen düh szabadult fel a belsőmben. Megrúgtam a bokáját, ott, ahol tudtam, hogy fájlalja. A fiú feljajdult és elengedte a kezem. Nekem sem kellett több, kirohantam a nyitott ajtón. Kint elámultam a hatalmas tértől. Sokkalta tágasabb volt, mint a Labirintus, de rémisztően hasonlított a Rétre. Nem haboztam sokat, futásnak eredtem az egyik fal felé, ami körbevette a Tisztást. Csakhogy egyáltalán nem voltam egyedül, a Tisztáson fiúk is voltak, akiknek elég nagy volt a szájuk.
-Nézz, már egy csaj!
-Bökd meg!
-Ez egy Futár?
-Fuss utána Minho!
Az utolsó kiáltásra megfordítottam a fejem és kit láttam? Egyet találhatsz. A fiút a Labirintusból. Dörzsöltebb, mint gondoltam. Megént úgy kezdett futni utánam, hogy fáj valamije. Nem érdekelt, még gyorsabban kezdtem futni. De a betegségem újra nem hagyta magát elfelejtetni. Az izmaim reszketni kezdtek és homlokom újra forrósodni. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni ezeket, de éreztem, hogy egyre lassulok. Pedig már közel jártam a kapuhoz, az ég pedig sötétedni kezdett, tehát nemsokára be fognak zárulni. Még időm sem volt azért aggódni azért, mert a fiú elkap, egy hirtelen rántást éreztem a lábamon és máris a földön találtam magam. Elterültem a fűben és bosszankodva pofoztam fel a fiút, aki elengedte a lábam és megragadta a kezem. Elégedettség járt át, mikor láttam, nem is nyom le olyan könnyen. Egy fiút ütöttem ki az imént, ne kezdj ki velem!
-Nem bírsz lefogni egy lányt? - gúnyolódtam
A lábam közben próbálta eltolni magamtól a fiút, ezt viszont, nem sok sikerrel. A fiú méregtől fújtatva kezdett felülkerekedni, ami meg már engem kezdett dühíteni. Próbáltam bokán rúgni újra, de ezúttal nem sikerült, a fiú rám ereszkedett teljes súllyal és azt hittem dühében összenyom.
-Engedj. El.
A válasz egyszerűen nemleges volt. Megragadta a csuklóim és a földre nyomta és erősen megszorította, máris éreztem az fiú dühöngő erejét. Felemeltem a fejem és a fiú tomboló barna szemébe néztem. A fiú lehajolt és suttogta a szavakat:
-Nem azért cipeltelek, hogy most elengedjelek.
Author's note: üldözéses jelenet mert fuck yeah :)) Clara leüt mindenkit, de, ahogyan a poszter irta: #Clara is badass
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
