A falakon belül (TMR)// Minho

Éjszakázás

Clara

- Hé! Vigyázz merre mész - kiáltottam a fiú után.

Éppen sorban álltunk az ételért reggel, amikor egy fiú elém vágott. Annyira túlzásba vitte a bunkózást, hogy még a vállával az enyémet is meglökte. Azonnal feldühített, mert semmibe vett. A nyomában voltam azonnal és meglöktem a vállát ugyanúgy. Legszívesebben már bemostam volna neki egyet, de nem akartam akkora balhét. A srác alig volt nálam egy fél fejjel magasabb, noha elismerem nem volt sovány és az izmai sem elhanyagolhatóak voltak. Nem adtam neki sok esélyt, ha én dühbe gurulok.

- Csak azért, mert Futár vagy még nem kell előre engedjelek - köpte nekem a szavakat.

Mélyen beszívtam a levegőt, hogy megőrizzem a nyugalmam és a maradéknyi önuralmam összeszedjem. A kezem ökölbe szorult, kívánt már kiosztani öklöst neki. Ám valaki a kezét a vállamra tette. Összerezzentem, noha nem volt más, mint Newt.

- Ez igazán nem szép, Timmy.

Nem akartam bajkeverőnek tűnni, akit folyton ki kell húzni a balhéból, de Newt úgy döntött közbelép. A fiú, Timmy még egy pillantásra sem méltatta őt. Kihúzta magát, mintha fölényeskedni akarna. Most már biztosra vettem, hogy Építő (sajnálom, még nem tanultam meg teljesen a Tisztás szlengjét.

- Miért? Elsőbbséget adjak neki, mert lány? 

- Nem - válaszoltam Newt helyett, a lehető legnyugodtabb volt a hangom ám átitatott volt a haragom - Azért engedsz előre, mert ha nem szétrúgom a seggedet.

Egyesek bosszúállónak hívnának. Ez így is van. A kezem ökölbe szorítottam és összegyűrtem az ingjét, ahogyan ezeket a szavakat mondtam csendesen. Csak hogy megkoronázzam a fenyetést elmosolyodtam. A nyugodtságom nyugtalanító volt. Ez egy kedves taktika, amit a régi Nagyom Clove tanított nekem. Hiányzik a csaj. A barna hajú Építő megijedt, mert hátrahőkölt és sűrűn kezdte venni a levegőt. Álcázni akarta a zavarát, de nem sikerült neki. Tudom, hogy áttörtem a pajzsát.

- Neki nem csak a szája nagy, nem lövöldözik vaktában - szólalt meg egy mély hang a hátam mögött.

Meg sem fordultam, tudtam, hogy Minho az. Csak az ajkamba haraptam és nem szóltam semmit neki. Elégedettséggel néztem, ahogyan a megrémített Építő elhátrál tőlünk. Szerettem volna tudni, hogy magam is meg tudtam félemlíteni a segítsége nélkül. Mindig kiállok majd magamért, hiszen Newt és a Futár fiú nem lesznek a támaszom. Nem akarom, hogy mások azt higgyék tőlük függök.

- Nem volt szükség erősítésre? - kérdezte tőlem felvont szemöldökkel Minho. 

Mindketten mellém léptek. Nem akartam magam ennyire védtelennek érezni, de az letagadhatatlan, hogy kissé jól esett, hogy Minho megerősítette a szavaim. Newt megköszörülte a torkát. Egy belsős vicc lehetett, mert Minho egyből vette a lapot. Gúnyosan mosolyogva megrázta a fejét.

- Nem volt rá szükség - vágtam rá megvonva a vállam - Így is mindenki azt hiszi azért lettem Futár, mert a védenced vagyok.

A dologban az volt a meglepő Minho nem tagadta le. Szóval a védelmezőm? Ez a srác, aki éppen jött levadászni engem az Útvesztőben? Nevetséges a fordulat. Egy ideje már gondolkodtam azon, hogy csak a képzeletem szüleménye, hogy a Futár fiú ennyire nagy figyelmet fordít rám. De úgy tűnik nem teljesen hazugság lenne. 

Mindhárman leültünk egy asztalhoz. Kedves kis rutin, hogy minden reggelim velük töltöm. Határozottan jobb, mint magányosan üldögélni. Célpontnak tűnhetnék. Minho befolyásos alak a Tisztáson, nem is annyira rossz dolog vele asszociálódni. Newt-tal pedig kölcsönösen megtartottuk egymás titkait. A szőke fiú társaság sokszor megnyugtat és kellemes beszélgetni vele. El sem hiszem, hogy hetekkel ezelőtt szinte megölte magát előttem. Elképesztő, hogy összekaparta magát.