A falakon belül (TMR)// Minho

Lány a Labirintusban

A Csoport
Minho

Az elmúlt pár nap igazán megterhelő volt számomra. Igazán nehezemre esett nem legyilkolnom szinte összes Futáromat.Miért? Annyit bénáztak, mint valami plottyos Zöldfülűek. Johann például a túlélőcsomagját és alig ért vissza a Tisztásra, Hans elhagyta valahol a jegyzeteit, Anton pedig megesküszik akármire, hogy valami paranormális történik az Útvesztőben. Hogy én mit gondolok? Azt, hogy egy szétszórt, lusta, egy rakás plottyot sem érő társaság Előljárója lettem. Gőzöm sincs mi ütött beléjük, de ha nem szedik össze magukat, el kell érnem, hogy jobban féljenek tőlem, mint az Útvesztőtől.

A térképeket bújtam, megszámoltam, összesitettem. Ez már napi rutin, minden nap órákig kuksolok a Térkép szobában és próbálok valamire rájönni. A térképek fölé görnyedtem és megfáradtan sóhajtottam. Soha sem fogunk kijutni ebből a pokolból, ha nem szedjük össze magunk. Sőt, az sem biztos, hogy ki fogunk jutni akármit is teszünk. Nem, rázom meg a fejem, nem engedem, hogy kétségbeesés irányitson. Felegyenesedtem és gondosan összehajtogattam a térképeket. Csak négy darab volt összesen, mondtam, Hans elhagyta az övét. Némelyik csak firkának tűnő vonalak halamaza, itt-ott valami jelzéssel. Az enyém a legpontosabb. Persze nem elég pontos, de azért többet ér, mint a többi Futáré. Nem bizom el magam, még akkor is, ha a többieknek azt mutatom minden rendben van és tudom mit teszek. De ez nem mindig van igy.

Csak két hónapja vagyok Előljáró. Mikor Blaise, az addigi Előljáró, nem tért vissza az Útvesztőből, éreztem, hogy már csak idő kérdése, hogy minden rám zudúljon. Blaise egyszer nem ért vissza a Tisztásra időben, másnap indult el a megállithatatlan lavina. A véres ingére az Északi kapunál találtuk meg. Szegény bökött. Idegesitő volt, de nem utáltam. A száradt véres inget nézve tudatosult bennem a tény, amit már eddig is tudtam: lehet akármilyen gyors vagy tapasztalat, az Útvesztő ellen esélyed sincs. Még aznap tárgyalást tartottunk azzal a céllal, hogy új Előljárót válasszunk. Blaise után én voltam a legjobb Futár, és mivel nem volt túljelentkezés az állást illetően, egyből megválasztottak. És azóta nem akartam leváltani, vagy csak nem volt merszük mondani. Nekem pedig eszem ágában sem volt lemondani. Elismerem, van sokkal több, mint egy-két előny, ha a Futárok Előljárója vagy. Hogy pontosan mire is gondolok? Néha császárnak érzem magam. Némelyek úgy hallgatnak hallgatnak rám, mint a vezérre, úgy néznek rám, mint egy hősre, úgy félnek tőlem, mint egy Siratótól. Az Útvesztő császára vagyok, és a szavam a fegyverem. Igen, néha szeretek Előljáró lenni.

A térképeket egymásba helyeztem és a másik asztalon lévő ceruza után nyúltam. 1/5/23 ezt irtam az összefogó, felső térkép sarkába. A ceruzát még nem tettem el, hisz kellett még a leltárhoz. A Futáraim felszerelését számláltam, de még számolás sem kellett hozzá, hogy lássam: sok a hiányosság. Történt már máskor is, hogy elvesztettünk dolgokat és a hónap végén listázzuk, hogy az Alkotók küldjenek másikat. De soha, amióta az eszemet tudom és Futár vagyok, nem volt ennyire szembetűnő a megfogyatkozott felszerelés.

Valamit piszokul tennem kell, különben a Futárok védett faj lesznek a Tisztáson.

C.Csoport

Clara

Egy bolond, halálvággyal fűtött, mindenre elszánt, ravasz Száműzött vagyok. De még mindig, jobb mintha egy éhhalál szélen álló, kétségbeesett Futka lennék, nem?

A hátam a Labirintus falának támasztottam. Még egszer elégedetten végignéztem a zsákmányomon. Egy hátizsák megannyi értékes dolgokkal, kaja és viz. Ha jól megszámolom, másfél hétre elegendő élelmet szereztem és egész hétre való vizet. Finoman megingatom a fejem. A vizzel még mindig nem állok, úgy ahogyan szeretnék, de nem akarok túl kapzsi lenni.