A falakon belül (TMR)// Minho

Emberi nyomok

Clara

Visitók kerülgetésével töltöttem az éjszaka hátralevő részét. Muris program, mi? Átérve azon a lyukon, mintha a Labirintus egy kegyesebb részébe csöppentem volna. Kevesebb Visitó volt itt, mint bárhol máshol. A sötét miatt nem tudtam kivenni a festést a falakon, szóval még mindig nem tudtam a Labirintus mely részén vagyok. Amíg nem törnek az életemre, addig nem is érdekel, állapítottam meg bölcsen és a hátam a falnak döntöttem. Gyorsan vettem a levegőt és a remegő lábaim is megnyuggodtak. A pólóm eláztatta az eső, a összefontam a karom ahogy a Labirintus szele megfújt. Elővettem a hátizsákom és jól meghúztam a vizes kulacsot. Tudom, spórolnom kellene a vízzel, de most nem érdekel, túl éltem több mint a fél éjszakát, igazán megérdemlem. Olyan fáradtság lett úrrá a testemen, hogy alig tudtam féken tartani a lecsukódó szemeimet. Felráztam magam és inkább felálltam. Nem szabad elaludnom, túl veszélyes. Amit eddig csináltam az túl nagyszerű, ahhoz hogy most rontsam el az egészet. Hosszas öngyözködés után újra elkezdtem futni. Ha mozgásban vagyok, a Visitóknak kevesebb esélyük van elkapni.

Egy rendszert kezdtem követni: húsz perc futás, tíz perc pihenés. Az egyik pihenő során, ránéztem a karórámra 4:15 volt. Az ég szürke kezdett lenni. Kihasználva a fényt, elindultam, hogy keressek egy falat amire rá van festve a száma. Döbbenten meredtem a falra. Nem, nem a számmal volt a baj, az csak egy ártatlan kettes volt. A festékkel volt problémám. Kék volt.
Ráncoltam a szemöldököm. Meg mertem volna esküdni, hogy a festék a falakon piros. A rikács rúgja meg! Hiszen minden nap a Labirintusban jártam, akármire megesküszöm, hogy az cseszett festék piros.
Megráztam a fejem, becsuktam a szemem. Biztosan nem halucinálok? Mikor kinyitottam ugyanaz fogadott. Kék festék a Labirintus falán. Ez nincs rendben. Az órára néztem: 4:30 volt, ami azt jelenti, hogy tíz percnél több ideig bámultam a falat. Nem vesztegethettem el több időt. Futás közben latolgattam mi történhetett. Ha jó emlékszem, utoljára egy hete jártam a kettes belső körben. És akkor száz százalék, hogy piros volt. Aztán más lett a ketteshez beosztva. Azóta talán Clove elrendelt volna egy újrafestést? Akárhogyan kutattam az emlékeimben, nem emlékeztem ilyesmire. Elhatároztam, hogy megnézek egy másik belső gyűrűt is. Miért olyan nagy szám?, gondolnád, hiszen ez csak festék. Engem viszont nagyon is nyugtalanított.

A hármas belső gyűrű is kék.

Az órám 5:01-et mutatott. Magam elé bámultam, de az agyam szüntelenül pörgött. Az ötös belső gyűrűnél vagyok. A szín pedig... Igen, eltaláltad, kék. Kicibzároztam a hátizsákom és egy kis szárított gyümölcsöt majszoltam, abban reménykedve, hogy a cukorszintem emelkedésével rájövök a turpisságra. Hát ez nem jött be. Még mindig nem találtam magyarázatot arra ami történt. Vagyis, van egy magyarázatom, de nem tudom mennyire megvalósítható. Íme: minden akkor kezdett fura lenni, amikor átértem azon a hasadáson, a terep nem tűnt másnak, de ez biztosan azért, mert korom sötét volt. Szóval, a teóriám az, hogy a Labirintus egy másik részébe csöppentem. Csak azt nem értem miért nem vettük észre eddig ezt a részt? A Futkák bejárják minden áldott nap a Labirintus minden pontját és eddig soha nem találtak semmi rejtett kaput.

Sóhajtottam, és a kezemmel megtartottam a fejem, ami a fáradtságtól majdnem előre bukott. Pihennem kell, ehhez kétség sem fér. De előbb végig kell gondolnom mit fogok tenni. A szemem egyszerűen nem tudtam nyitva tartani. Oké, elég a virrasztásból! Az egész éjszakát végig futottam, ennyi pihenés jár, a gondolkodás most hasztalan önkínzás. Letéptem egy csomó indát és borostyánt a közeli falakról, hogy magam alá rakjam. Miután a földet beborítottam vele, eszembe jutott, hogy rejtekként is használható. Köztudott tény, hogy a Visitók a mozgásra érzékenyek, ha beburkolózok és nem mozdulok, hátha észre sem vesznek. Különben is, nappal van, amikor is, alig járnak. Betemettem magam a növényekbe és teljesen átadtam magam az álomnak.