Börtön élet / Larry Stylinson ff/ BEFEJEZETT

8.

A rész önbántalmazásról szóló beszélgetést tartalmaz így cenzúrázva van, de a bloggeren olvasható a teljes verzió, Linkért írj!!

Louis:

Végre ma jön Harry! Igaz, már pár perce késik, de akkor is! Mikor értesítettek, hogy most lépett be az öltözőbe, nem bírtam ki, és elé siettem. Bár ő még nem látott, de én már megpillantottam őt. A nyaka vörös szívásnyomokkal volt tarkítva... Kezem ökölbe szorult, és a düh szétáramlott bennem. Amikor viszont befordult az étkezőbe, felhúzta a két ingujját. Hála az égnek nem volt kötszer a csuklóin. Jól van. Már féltem, hogy valami hülyeséget csinált. 

- Késtél puszedli! - léptem a háta mögé, mire ijedtében elejtette a nála lévő felvágottat, és neki ütközött az étkező kocsinak. Ami feltűnt, azaz volt, hogy fájdalmasan a combjához kapott.

- Bocsánat uram! Jó reggelt! Elnézést! Elaludtam! - hadarta, és ismét az étel felé nyúlt. Még jó, hogy a párizsi vákuum csomagolt, így nem piszkolódott.

- Magadnak is hozz! - szóltam neki, amikor egy adag ételt vett el.

- Köszönöm, de nem vagyok éhes.

- Mi a baj? Olyan kis szomorúnak tűnsz.

- Semmi baj, uram. Csak nem vagyok éhes. Pusztán ennyi.

- Már pedig a reggeli fontos! Legalább egy kiflit egyél, ha mást nem is!

- Ahogy parancsolja, uram.

- Egyébként nem tetszik, hogy hozzád értek. Te az enyém vagy.

- Tessék?

- A nyakad. Nyilvánvalóbb nem is lehetne. Nyílt hadüzenet a ribanctól. De ha harcot akar, megkapja! Megmondtam Styles! Az enyém vagy, és nem nyúlhat más az én felség területemhez. - mondtam neki, amíg elég közel hajoltam a füléhez. Aprót ráfújtam, mire a környező bőre libabőrbe futott, és az arca elkezdett végre normális színt felvenni. Pirulásnak hála lett egészségesebb színe.

- Gyere bébi! Reggelizünk! Hiányoztál apucinak, szépségem!

Hazz mögöttem tolta az ételest, de valami fura volt. Ahogy hátra néztem, puszedli egyenesen nekem tolta azt a szart.

- Bocsánat!- nézett rám riadt őzike szemekkel.

- Merre jársz, puszedli?

- Itt vagyok uram!

- Akkor told be a kocsit. Megérkeztünk. Tudod! Itt a lakosztályom, itt van a gazdád részlege!

- Tudom, uram... - na itt döbbentem le. Hogy ilyen kis behódoló! Mi folyik itt?

- Hiányoztam, Harry? - kérdeztem próbaképp.

- Igen, uram...

- Komolyan? - léptem izgatottan elé.

- Te...Tessék? Elnézést! Nem figyeltem az imént. - mondta.

- Azt kérdeztem, hogy komolyan mondtad-e, hogy hiányzom! - bár előre sejtettem a választ, reménykedtem a pozitív végkifejletben.

- Mi? Nem! Dehogy hiányzott! Elvoltam a barátnőmmel! - húzta ki magát a drágám, de a barátnő szónál megbicsaklott a hangja.

- Ehh... Pedig több mindenben lenne részed velem, mint vele...