Börtön élet / Larry Stylinson ff/ BEFEJEZETT

21.

Harry:

Miután Louis kényeztetett, próbáltam elhitetni vele, hogy bízom a szerelmünkben, és nem adom fel. De túl sok volt, ami történt. Lucien, az apám, Jaces, ez több volt, mint amit el bírtam volna. Bár imádta Louist, mégis, nem maradhattam itt. El kell mennem... Utána kell járnom mindennek. Először is, írtam Louisnak néhány sort, hogy tudja, szeretem őt. A levelet leraktam a párnájára, majd elindultam a kijárat felé.

Gond nélkül kisétáltam anélkül, hogy bárki észrevette volna. Most már tudtam, hogy Louis figyeltet, így kapucnit húztam, és úgy léptem ki a börtön elé. Gyorsan hívtam egy taxit, és az utam egyből Jaceshez vezetett. Amint megérkeztem, a gyomrom liftezett.

- Na jó, Styles! Most vagy soha! - mondtam ki hangosan, majd becsöngettem annak a féregnek az ajtaján. Amint meglátott, széles vigyorral engedett be.

- Nocsak, nocsak, nocsak! Mi járatban erre, Harry? Nem úgy volt, hogy kiszállsz?

- De igen.. Úgy volt! Most viszont... Jaces, segítened kell!

Louis:

Miután megnyugtattam Harryt, elmentem megkeresni Dave igazgatót. Adok én neki csak úgy tönkretenni az életem! Mi az, hogy Lucien újra itt van? Ahogy berontottam az irodába, az a szarházi már egyből tudta, miért jöttem.

- Ne haragudjon, Mr. Tomlinson! Lucien ragaszkodott ahhoz, hogy visszakapja a régi posztját.

- Szó sem lehet róla! Van fogalma, Harry mit érez most? Lucien csak pénzt akar!

- Mit tehetnék, én...?

- Mondjuk első körben helyezze át másik megyébe? Vagy rúgja ki! Föl sem kellett volna venni! Tudja jól, mi volt köztünk!

- Tudom, én...

- Nem vagyok kíváncsi a magyarázatára! Vagy cselekszik, vagy istenemre megismeri a haragomat! - dörrentem rá, és magára hagytam őt. Siettem vissza az én angyalkámhoz, amikor megláttam Lucien vigyorgó arcát, amint kilép a lakosztályomból.

- Mit kerestél te ott? - kiáltottam rá.

- Csak téged, de rájöttem, hogy üres az egész hely.

- Micsoda? És Harry?

- Honnan kéne tudnom?

Berohantam a nappaliba, de Hazz sehol, és a mobilom is eltűnt. A szobába lépve találtam meg egy levelet, ami az asztalon hevert. Felvettem, széthajtottam, és olvasni kezdtem. Ez nem a göndör írása...

"Édes Harry!

Szakítok veled, van más. Lépj túl, és légy boldog Luciennel.

A te Harryd"

Tudtam jól, hogy ezt az a féreg írta, a kérdés már csak az volt, hol van most Harry? Lucien után rohantam, és felkenem a falra. A felkarommal nyomtam a nyakát a betonhoz, amíg közvetlen közelről vicsorogtam a képébe.

- Hol van? Mit csináltál vele? Ez nem az ő írása! - nyomtam a papírt az arcába.

Lucien hörgő hangon így felelt:

- Nem... Nem tudom hol van...

- Miért írtad akkor a papírt?

- Csak... Meg akartalak... tréfálni...

- Adok én neked olyan tréfát, hogy míg élsz, nem felejted el!

- Kérlek! Kérlek...! Segíthetek!

- Ugyan miben? Tüzet szítani? Kösz nem kell.

- Tényleg nem tudom, merre van a pasid! Louis, édesem!

- Ne! Hívj! Így! Már mondtam neked! Hol van? Hol van Harry?

- Fogalmam sincs!

- Ha bármi baja esett, a két kezemmel öllek meg! - engedtem útjára, majd egyből a monitor szoba felé igyekeztem, hátha fölvett valamit. Ahogy igyekeztem oda, Jose sietett elém.

- Uram!

- Ne most, Jose!

- Harry elment! - állt elém.

- Hogy mondtad?

- Harry elment, uram!

- Hová és mikor?

- Úgy fél órája ment ki a kapun, az előbb szólt nekem az egyik őr.

- Bassza meg! Azonnal állítsatok rá valakit! A föld alól is kerítsétek elő!

- Már megtörtént, utólagos engedelmével! Joel már úton van! Az ön telefonja van nála, úgy tűnik. A nyomkövetője jelzett, hogy a készülék elhagyta az épületet. Emiatt is tűnt úgy, hogy valami nem stimmel. Utánanéztünk, és Harry hagyta el a börtönt kapucnis felsőben. Joel már a nyomában van.

- Ha megvan, jelezzétek. Mivel is ment el?

- Taxit hívott, uram.

- Értem. Köszönöm Jose! Később honorálom a gyorsaságod.

- Köszönöm, uram!

Harry:

Ahogy vártam, Jaces ítéletére, a gyomrom egyre jobban összeugrott. Ott ült szembe velem, és vigyorogva mustrált.

- Szóval ismételjük át. Ha segítek neked megtalálni az apádat, te bevállalsz nagyobb megbízásokat is?

- Igen, Jaces... Ez a helyzet.

- Nos rendben. Tesztellek. Van egy dolog most úgy is. El kell vinni ezt a táskát Doncasterbe a Hillton szállodába. Ugyanúgy wellness részlegbe mész. Ott töltesz két napot. Első nap a masszázst fogod igénybe venni. Ott átadod a táskát, majd másnap elmész a szaunába. Ott adnak egy borítékot, és azt elhozod nekem. Javaslom, hogy kapd össze magad, Harry. A reggeli kis akciód, hogy nem tetszik neked, és kiszállsz, felmérgelt. Ez nem az a buli. Ebben nyakig benne vagy. Most menj, itt a táska. Mire visszajössz, lesz infó az apádról.

Felvettem a fekete aktatáskát, a szokott pénzt az utazásra, a hamis wellness bérletet, majd útnak eredtem. A szívem fájt, nem akartam Louist átverni, de most nem tehettem mást. Addig úgy sem leszek boldog, míg rács mögé nem juttatom az apámat... Csak imádkoztam, hogy apuci értse meg, amit leírtam neki. Minden sora itt volt a fejemben.

"Drága Apuci!

Kérlek, ne félj, nem lesz bajom! Nagyon szeretlek! Utána kell járnom, mi van az apámmal. Muszáj ezt tisztázzam. Szeretlek! Amint megtudok valamit, jelentkezek! Kérlek apuci! Ne mondj le rólam! Visszatérek hozzád! Hozzád tartozom, de neked elég most Lucien problémája. Nem akarom rád terhelni még ezt is. Kérlek apuci, várj rám! Sietek vissza!

Szeretettel csókol: a te mézes puszedlid"

Csak remélni tudtam, hogy nem haragszik meg rám nagyon, és nem jön utánam. Az most nem lenne jó. Amiatt is az ő telefonját hoztam el, mert ezen van sok olyan app, ami nekem kelleni fog. Térkép, iránytű, ujjlenyomat olvasó, stb... A kérdés már csak az, vajon az én apucim bízik e bennem eléggé?